Már így

... sok éve tapasztalva a dolgokat, ezer hasonlóság van Anya és köztem. Nemcsak a gének, a szokások, a viselkedés terén is. Most pld. arról jutott eszembe, ahogy vártam/vártuk a gyerekeket vagy az ittlétük alatti időben is.

Anya mesélte régen, mikor megtudták, hogy megyünk haza, Apával nem lehetett bírni. Állandóan kérdezgette Anyát: megvan minden? Mit hozzak még? Meg fűtsenek be (télen) előtte két nappal a szobákba, nehogy megfázzunk. Hordta a narancsot, mandarint, banánt a gyerekeknek, meg mindent amit szerettek. Készült a kedvenc süti, a kedvenc kaja. És vártak, nagyon vártak mindig, a nagykapu már legalább egy órával hamarabb nyitva volt, csak be kellett kanyarodni az udvarra.

Na, most mi valahogy hasonlóan viselkedünk. Egész héten hordtuk haza mindazokat, amit szeretnek, rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, salátát. Életemben először sütöttem  hókiflit (szilvalekvaros, diós) , rögtön jó nagy adaggal, mert az egyik lányom barátja egyszer evett Magyarországon és odáig volt érte. (megdicsértem magam, mert nagyon jól sikerült 😇) Kedvenc kajákat főzök, választott hazájukban úgysem esznek olyanokat. A vő meg megeszik mindent, olyan aranyos, nem válogat 😆kimondottan szereti a magyar ételeket. 

Nézegettük az időjárást, mikor mit tudunk csinálni, mikor menjünk étterembe (gyerekek meghívtak) mikor lesz jó idő Nyíregyházán a Múzeumfalut megnézni, mikor lesz idő elmenni a Stühmerbe sütizni, capuccinózni. Végül minden összejött, amit elterveztünk. Esténként vérre menően kártyáztunk (Uno, Solo, Fekete Péter) meg kvízeztünk, Legyen ön is milliomos! -t játszottunk. Sokszor a könnyem potyogott, annyira nevettünk.

Ilyenkor élet van a házban, minden a feje tetején áll, mindenki egyszerre beszél, s ami még humor forrás lehet, a nyelvi nehézségek a külföldi párok miatt, de olyan jól megértetem magam, egy biztos, hogy nem mernek ellenkezni az anyóssal🤣 

....annyira szeretem ezt a fajta nyüzsgést és olyan jó megölelgetni a gyerekeimet. Töltekezem, mert tudom, hogy jó darabig nem jönnek. 

Szóval a hasonlóság... A szüleink azt sem tudták hogy ugráljanak körülöttünk, hiába mondtuk mindig, hogy nem kell semmi extra, tényleg nem voltunk /vagyunk válogatósok, mindent szerettünk ami  elénk került és az is annyira jó volt, utána mosogattam a konyhában, Anya ült és beszélgettünk, most ugyanúgy van, a lányaim mosogattak én ültem és nevettünk mindenen, mindenkin.

 A búcsú is, Istenem! életem végéig előttem van a kép, ahogy állnak a szüleink a ház előtti hídon és integetnek, ameddig láttak bennünket. Most én is ugyanúgy: nézek a kocsi után, ameddig látom ...nem szeretek a pályaudvarra menni, gyűlölöm a vonatot, ami elviszi őket, így mindig otthon köszönök el tőlük. A pakolás is, Anya odarakta volna a fél házat, ha engedem, én is csempészem a bőröndjeikbe a finomságokat, néha kicsit "veszekedünk" miatta, de általában én győzök... vagy nem😆

Olyan régóta készültünk már mi is a férjemmel, hogy elmegyünk a Múzeumfaluba, na most így összejött, azt kell hogy mondjam, remek döntés volt, mindenki nagyon jól érezte magát.

Jó hetünk volt, bár többször lenne ilyen, de nem vagyok telhetetlen, csak nagyon szeretem a családomat.

A fotók a Múzeumfaluban készültek. Az egyik kis házban pityeregtem egy sort, annyira emlékeztetett az anyai nagymamám nádfedeles házára (később felújították ők is), a döngölt padlóra, a belső elosztásra, a melegségre, a magas ágytámlás ágyakra, egyszerű konyhai, szobai berendezésekre, a vizes vödörre, vizes kannára. Kérdezi a férjem mi a baj, mondom siratom a múltat, a fiatalságom, az emlékeimet.

A férjem nagymamájának pont ilyen tornácos háza volt... 

Lakodalmas ház belseje

Ágnes! Pócspetri porta 😍

Még ültem ilyen padban, falun nem modernizálták túlságosan az iskolákat, de amilyen alapokat ott kaptam, máig hasznát veszem. Kvízekben a földrajz, történelem, irodalom tudásom alapja abból a falusi iskolából származik. Földrajz, történelem versenyeken jártam, most is tudom, amit akkor megtanultam. 

Még emlékszem az ilyen ABC-táblára, pont ilyen megsárgult volt a falon

Mi ezt csak úgy mondtuk: pompakút. Nagymamám mindig akkor küldött ilyen vízért, ha paszulyt főzött, azt mondta ennek vasas a vize, jobban megfő benne a bab. Nem tudom mi volt belőle igaz, biztos tapasztalták. 

A nagy hírű Krúdy szálló és étterem (volt). Eléggé lepusztult állapotban van, állandóan gazdát cserél, milliárdok kellenének a felújításra, nincs rá pénz. Pedig Nyíregyháza- Sóstónak a leghíresebb épülete (volt?)