Tegnap dél körül

... elvonult az utolsó mester is a portánkról. Csak azért nem ugráltam örömömben indián harci táncot, mert fáj a derekam, becsípődött. Este szemeztem egy pezsgős üveggel is, hogy igyunk egy pohárral erre a nagy menetre - az ablacserékkel együtt 2 hónap - de mérlegelve, hogy felnyomja a gyomorsavamat, kihagytam.  Boldog vagyok, hogy volt rá lehetőségünk megcsinálni, erőm az állandó takarításhoz, helyre pakoláshoz. Ahhoz képest, hogy mennyire hisztis tudok lenni a nagy felfordulások miatt, egy-két nyafogáson kívül egész jól bírtam a gyűrődést 😄

Most már "csak" annyi kell, hogy a Teremtőtől kapjunk időt hozzá, hogy örömködjünk még jó pár évig ebben a házban.

Most pedig pakolok, három napra irány a Felvidék, egy kicsit túrázgatunk! 😍 Nagyon szép hétvégét, jó pihenést kívánok Mindannyiótoknak! 😍

Várok

... az utóbbi időben állandóan várok. Festőre, burkolóra, kőművesre. Vártam, hogy jöjjönek, utána alig hittem, hogy menjenek. Szerencsére már látom a végét, a terasz burkolása van még folyamatban. Na, a burkolós csapat megér egy misét! Ha előző nap azt mondja, hogy másnap reggel fél nyolckor itt lesz, az biztos, hogy 10 órakor esik be. Halálom a pontatlanság, a késés. Mikor egy nagyvállalatnál dolgoztam, volt egy főnököm, aki nagyon utálta a későn érkezőket. Egyszer késtem el, kb. 15 percet, mondtam miért nem értem be időben, annyit mondott, takarodj a helyedre, ha ő az x utcáról be tudott érni, én miért nem, ami jóval közelebb volt, mint ahol ő lakott. Phuuu, nekem az akkor olyan rosszul esett, egész nap sírhatnékom volt. Pedig engem szeretett az a főnök (férfi volt, meghalt már sok éve) pont azért, mert pontos, precíz munkám volt mindig, mi lett volna, ha utál? ☺️Szóval én akkor örökre megtanultam a leckét, hogy soha, sehová nem érkezek későn, mindig inkább hamarabb vagyok ott kicsivel. Így talán érthető, hogy miért neheztelek a pontatlan emberekre, főleg ha nem is jelzi, miért nincs még itt. A férjem csitít mindig, mert én aztán mondom a magamét, a burkolónak is, igaz már kicsit higgadtan, mert mi van ha berág és itthagy? 😄 Ezt már fél lábon is kibírom, főleg ha arra gondolok, hogy hétvégén megyünk a Felvidékre, ott töltjük a Pünkösdi ünnepeket. Igaz még semmi nem állt össze a fejemben, hogy mit is kéne vinni, pakolni, azt sem tudom hirtelen mikor indulunk.

A kert olyan buja, az esőtől hihetetlenül megindult minden, a dudva is 😆 a veteményes részre egyszerűen nem jutottam még el, minimum 150 paradicsom palánta kelt ki, ahogy elhullott tavaly a magja. A zöme a nagyszemű koktél paradicsom, amit nagyon szeretünk enni, nem olyan savas, mint a nagyobb fajták. Persze vagy öt tövet hagyok csak belőle, mert özön termés van rajta mindig. A hagyma is gyönyörű, a retket javában esszük, szóval ad a kert pár dolgot. Millió kapor is kikelt, hol máshol mint az ösvényen, ki fogom szedni míg gyenge és elrakom a fagyasztóba.

A pünkösdi rózsáim egyszerűen világszépek. Minden reggel megsimogatom, megszagolgatom őket és beszélek hozzájuk, hogy tudnak olyan szépek lenni😍😍Annyira szeretem! ❤️

Más. Elmentem egy magánorvoshoz, mert állami alapon 100 év múlva kaptam volna időpontot. Ismeri a férjemet, munkakapcsolat volt köztük, de azelőtt soha nem találkoztak. A vizsgálat díját előre át kellett utalni, mindenről számlát kaptam, nagyon szabályokat betartó orvos. A végén elővett 10000 forintot és visszaadta azzal, hogy az én férjem olyan rendes, kedves, korrekt volt vele szemben, hogy ez nekem visszajár és ha egy hónap múlva megyek kontrollra, az is ingyenes lesz. Gondolhatjátok, teljesen padlót fogtam! Ebben az elvadult világban manapság ilyet megtapasztalni? Hihetetlen volt, csak dadogtam, irtó zavarban voltam. Pedig a férjem nem ajánlgatta őt, a neten kerestem rá meg elolvastam a véleményeket, mindig így keresek orvost. Egyébként csupa pozitív vélemény volt róla és tényleg nagyon rendes, korrekt, nyugodt, érthetően magyaráz. Jó az ilyet megélni.

Amikor

... már egy kicsit rendeződik a helyzet itthon, na borítsunk akkor, ne legyen nyugalom, még unatkoznék itt 😆 elmentek a gyerekek, nosza akkor folytatódjon a betervezett "műsor", holnap reggel jön a burkoló. Ki kellett üríteni az étkezőt meg a konyhát, a konyha egyelőre csak félig van kipakolva, van egy böhöm nagy szekrény, azt az atom sem viszi ki, na azt csak félretoljuk, megcsinálja az egyik oldalt, mikor kész, visszatesszük(kínlódjuk) a helyére és úgy burkolja le a kimaradt részt. Lövésem sincs hány napot vesz igénybe, az biztos, hogy hétfőn csak az un. tapadóhíd felkenése lesz, annak 24 órát száradni kell. Még az is nagy talány, hogy fogunk közlekedni, szöcskézünk majd valahogy, hej! ilyenkor sóhajtozom, bár egy héttel idősebb lennék már! Ha egyszer vége lesz (még a terasz is következik, de az legalább már kint van...) szóval azt mondtam a férjemnek, mestert idebent NEM AKAROK LÁTNI 10 (100) évig! 😆 Meg utána egész nyáron csak színes üveggel akarom vakarni  unalmamban 😄

A festés előtti kipakolás, utána takarítás, visszapakolás rengeteg munkával járt, pedig a férjem is sokat segített. A negyedik nap vége felé annyira fáradt voltam, azt mondtam le van ejtve minden, így délután fél ötkor lezuhanyoztam, fogat mostam és lefeküdtem. Másnap reggel fél hatig aludtam, azt sem tudtam hol vagyok mikor felébredtem. Közben a kert, az utca is "szaladt", azt is megcsináltam, most értem volna utol magam, erre most megint pakolok😆

Ami még nagyon letaglózott, az a kert, ahogy tönkrevágták a kőművesek a kinti munka során. Csak remélni merem, hogy jövőre kihajtanak azok a hagymások, amit beledöngöltek a földbe.

Amúgy a festés szép lett, megvan a tapétacsík kívánságom is, bár a nappalit el tudtam volna képzelni egy picit erősebb színnel is, így most egy halvány, pasztell bézs? vajszín? nem tudom meghatározni, tavirózsa a "hivatalos" neve. Hiába fotóznám, nem látszik jól. Azért szép, már csak azért is, mert TISZTA. Ezt fogom nézni 10 évig (tegyük hozzá, HA ÉLEK!) , itt festés hamarabb nem lesz. Az étkező kedvem szerinti színű lett, a többi helyiség meg hófehér. 

Azért maradt virágom, azok gyönyörűek. 

A cserszömörcém nagyon szépen beindult

Kisiránkoztam itt magam, pedig tudom, sokkal nagyobb és fájdalmasabb események vannak (Bogár 🥺)

Így köszönt el

...ma visszautazáskor a lányom: 

Ne sírj, Anya! boldog vagyok ott! 

Szűk két hét után megint megszokni a ház csendjét, hát nem jó. De most már ez a mondat (is) zakatol a fejemben, még akkor is, ha öklömnyi gombóc van a torkomban. 

Menjetek! gyönyörű gyermekeim, hisz mi adtuk nektek a gyökereket és a szárnyakat is. 

Sírós nap...

 

Sohonyai Attila: Édesanya

Ott voltál nekem,
mikor a világ összement,
mikor szélesedett;
ott voltál mindig, ahol kellett.
Köszönöm, hogy nincs adósságom,
csak feléd, csak örök-számodra.
Köszönet érte hogy ott tarthatok,
hogy tiszta szemmel nézhetek a holnapba.
S hogy nem követelsz rajtam ezért
felesleget, kamatot, és sokat;
hogy úgy tanítottál szeretni,
hogyha magadból minden jót
szétosztasz, a legtöbb neked marad.
Köszönöm, hogy nem kesztyűvel
nyúltál soha felém, hogy engedted
az élet ütései után, hogy odatartsam
az arcom másik felét.
S hogy elém nem utat raktál, hanem
célt, hogy azt mondtad mikor
választani kellett, hogy te dönthetsz,
de ne értem, másért, csak magadért!
Köszönöm, hogy a magamra kovácsolt
düh-láncokat mindig puhává tetted,
hogy bennem a betörhetetlenséget
ostor helyett csókokkal szelídítetted.
S hogy nem fedted ellenzővel le
a szemem, mert azt mondtad,
akit erőből terelnek látni az vak marad,
s a világban szivárványra nem lelhet.
…ott vagy velem,
mikor a világ összedől,
vagy újjászületik,
hogy itt vagy mindig:
Köszönöm!

Ha

 Ha egy nap nem akarsz beszélni senkivel.... hívj. 

És csendben leszünk.