Ezt nagyon,

... de nagyon a magaménak érzem. Ez szóról szóra így van.

"A hegymászás kilenctized rész kínlódás és egytized rész öröm. 

A kilenctizedről hamar elfeledkezik az ember. 

Az egytizedben megmarad a csodálatos sötétkék égbolt, a milliónyi csillag, az önmagunk, és gyengeségünk feletti győzelem öröme, és a barátság szálai. 

Ezt az egytized részt sosem felejtjük el. 

Levisszük magunkkal a völgybe, mint a legdrágább kincset."

Tadeusz Piotrowski

Elkezdtem pakolni. Megint/mindjárt repülök.😍 Novemberben meg még kétszer....🤔🤔

Annyira, de annyira

....szeretem ezeket a színeket, hangulatokat, amit az ősz ad😍 remélem Torockón ismét megélem majd ezt a színes csodát, amiben az utóbbi években mindig részem lehetett. 

Emily Dickinson: Mint bánat, észrevétlenül...

Mint bánat, észrevétlenül

Elmúlt a nyár megint.

Oly érzékelhetetlenül,

Hűtlenségnek se tűnt.

Nyugalom áradt szét,

Mint rég jött alkonyon,

Vagy mint ha délután a táj

Magányosan borong.

Korai est köszönt be,

Idegen virradat,

Mint menni vágyó vendég,

Kit bánt, ha nem marad.

S így, bár hajó se vitte,

Nem röpítette szárny,

Nyarunk a szépség bűvkörébe

Átsiklott könnyedén.

(fotók a netről!) 

Van egy

... három és fél éves óvodás kisfia az egyik szomszédunknak. Olyan aranyosan még senki nem szólított meg, illetve tőle ez annyira cuki, hogy azt hittem megzabálom. Jöttem haza, ő már gondolom meglátott a kerítés lécei között, villámgyorsan felmászott a kapu tetejére, rákönyökölt és így szólt : szia Orsika, hogy vagy, mi újság veled? Mondtam is neki, te vénség, mindjárt megeszlek a kapu tetejéről 😄 persze hogy odamentem hozzá, először is letessékeltem a kapuról, hogy le ne essen, majd megvitattuk a világ dolgait😍 mindig becézve szólít meg, nem nagyon szeretem pedig így a nevemet, de tőle imádom hallani. Ezer kérdése van állandóan és én ezer választ adok neki. Megfogja a kezemet és húz be a mi házunkhoz, hogy ő ott akar lenni. Persze addigra már kijön apukája vagy az anyukája, nagyon kedveljük egymást oda-vissza, pedig ők jóval fiatalabbak, nagyon jókat tudunk beszélgetni rövid idő alatt is.

Vannak a közvetlen szomszédságban unokák, ha nekem jönne, akkor sem lát meg és nem köszönne magától, többek között pont ezért is kedvelem ezt a kis srácot, mert ő mindig köszön vagy ha kocsiból lát, integet. A nővére is, aki hatodik osztályos. Erre mondom azt, NEVELÉS kérdése az egész.

Lehet engem háklisnak tartani, de nekem mindig is fontos volt a köszönés. Egyfajta tiszteletadásnak tartom. Az is biztos egyébként, ha én kétszer köszönök valakinek és nem viszonozza, harmadik eset (és soha többé) nincs. Így volt ez egy utcabeli nővel, 33 éve lakunk itt, vele nem vagyok köszönő viszonyban egyedül 😄 nekem tökéletesen jóvanazmárúgy 😄

Más. Este megyünk egy céges rendezvényre az egyik elegáns belvárosi étterembe, hát kb. úgy hiányzik, mint púp a hátamra. Mivel beregisztráltak, kénytelen vagyok elmenni, persze a férjemmel együtt. Enni nem akarok, inni meg főleg nem, egy kis bájcsevegés után spuri haza. Most csak nyugalom kéne nekem meg csend...

Kirándulni akartunk szombaton, csak a család, de az előrejelzések elriasztottak: vihar, eső, szél. Itthon maradunk. 

Érdekes

... ez az ősz eleje. Rozsdabarna levelei közül már potyog a gesztenye ( nálam legbiztosabb első jele az ősznek) közben meg az ágai végén  élénkzöld új hajtások között javában virágzik 🤔🤔😲 próbáltam fotózni, de túl magasan vannak azok a virágok. Olvastam, hogy virágzik a cseresznye, meggy, orgona is. Mediterrán ország leszünk... vagy csak túlságosan tönkretette az emberiség a Földet? 🥺

"Ősz az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű.

-'Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.'- Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni."

/Márai Sándor/

Szerintem minden évben elmondom, mennyire imádom a színét, simaságát és semmi másban nem szeretem a barnát, sose volt barna ruházatom pld. 

Nagyon sokáig

....tartottam az ujjam az "új bejegyzés" opción, hogy meg akarom e tényleg írni még a mondanivalómat vagy sem, de arra a pár emberre gondoltam, akik olyan hűségesen olvasnak még mindig. Újdonságokat nem nagyon hozok, mindig ugyanúgy kezdem: tegnap (vagy akármikor) itt voltam, meg ott voltam 😄 De hát ez az életem része, ez nekem fontos, ez tart karban lelkileg és fizikailag is.

A Bükkben jártunk szombaton. Olyan helyen, ahol még nem voltunk azelőtt. Sima-kő, Cserepes-kő volt az úticél. Eléggé le-fel terep volt, a természetjáró app szerint ugyan csak 609 m fel és 585 lefelé és 15,9 km volt a táv, de úgy vettem észre, eléggé lefáradtak a társaim is, nagyon darabosan mozogtunk a végén 😄 Csodálatos panorámában részesültünk cserébe a fáradtságért, olyan helyen ebédeltünk, ahonnan nem nagyon akaródzott felállni. Az időjárás is megajándékozott bennünket, mesés, csendes, szikrázó napos időt kaptunk, igaz leizzadtunk egy párszor, de ez már nem volt vészesen meleg. Szeretem az ilyen túrákat. Már érezni az ősz közeledtét, de még nincs színes falevél. Láttunk néhány őszi kikericset, nem sokat, a Zemplénben több szokott lenni.

Ma laza napot tartottam, de hát a vasárnap amúgy is erről szól. Egyébként jól megfáztam valahol, nem is tudom mikor, igazán ma jött ki rajtam, már csütörtök körül éreztem, hogy valami nem stimmel, kapar a torkom, gyakori orrfújás, de ráfogtam, biztos allergia kerülget (soha, semmire nem voltam allergiás 🤔) hát sima nátha. Nem hiányzott.

Az a kis hegyecske ott a Tar-kő (949 m) , a hely amit a legjobban szeretek a Bükkben. Most alatta, ill. az oldalában mentünk el 

Te ebédelnél ilyen panoráma mellett? 😍

Fantasztikus ez az élni akarás 

A kevés kikericsek egyike

Ismered

.... az érzést? Bárhol vagy és hazaérkezel, belépsz a házba, az ismerős illatok, képek. 

Engem megnyugvással töltenek el. Már az is, amikor nem messze vagyok az otthonomhoz, van egy szakasz, ami számomra különös kisugárzású. Egy hatalmas, emeletes ház árnyéka, előtte ősdzsumbuj bokrok, növények. Nyáron hűs a levegő ott, télen zord, akkor talán a nap sem éri azt a járda szakaszt sokáig, olyan alacsonyan jár. Ha odaérek, tudom mindjárt otthon leszek, bármilyen fáradt vagyok, feléledek és sietek. Ahogy nyitom az ajtót, már semmi bajom, örülök a hűvösebb hőmérsékletnek nyáron vagy télen az otthonos melegnek. Az otthon illata, olyan más mindenkinél. A lányoméknál mindig gyógynövényt érzek, a miénket nem tudom meghatározni, Anyánál mama illat volt (ohh, de szerettem, még mindig érezni vélem, ha belépek az ajtón... 🥺) És más a szomszédoknál, olyan ez, mint egy ujjlenyomat, mindenkié egyedi.

Jó, hogy van hová hazamenni, van házunk, van örömünk - ezért is, meg annyi minden másért. Hála, hogy vendégül láthattam a barátokat, hogy jól éreztük magunkat, finomat ehettünk, nagyokat beszélgettünk, nevettünk. Hála a világszép jó időért, a csendes kora őszért, a vasárnap nyugalmáért, hogy nem kell főznöm (😄🤔) mert nyilván maradt a tegnapi bográcsolásból. 

{a bogrács megtakarítását ohh de szívesen kihagynám... 😆}

 Szeretem ezt a fajta békét (is).

Ahogy

... jöttem ma haza, tőlünk a pár házzal feljebb lakó utcabeli ismerős látom szemig maszkban van. Kérdezem tőle, beteg talán hogy maszk van rajta? Ááá nem, csak olvasta valahol, hogy ismét terjed a covid 257645. (<¬ irónia szám) variánsa és nehogy elkapja. Elfogadom, ha valaki még mindig fél tőle, nem vagyunk egyformák, de ha csak emberek közé megy, tömegbe stb.

Érted, egyedül van az egész utca szakaszon, lélek nem járt arra, tőlem is vagy két méterre húzódott 😂 hát, ilyenkor szoktam mondani: szinte fizikai fájdalmat érzek ekkora butaság láttán /hallatán. Ők voltak egyébként azok, mikor a járvány volt, kijöttek a házból,  beültek ketten a feleségével az autóba és feltették a maszkot, nehogy megfertőzzék egymást. Kicsit kiakadtam... 

Na, ez úgy elég is volt mára, megyek kertezni, füvet nyírni, hétvégén vendégeket várunk, nézzen már ki valahogy a porta😄  tizennégyen leszünk, bográcsozunk. Csülökpörkölt lesz és csodás idő ígérkezik, igazi nyárbúcsúztató bulit csapunk😍

Beszéltük egy

... ügy kapcsán ma délelőtt a férjemmel, hogy mi még soha nem futottunk bele repülővel kapcsolatos "zűrbe" . Erre fel délután jön az email, hogy járat módosítás történt és automatikusan átirányítottak más reptérre. Pöttyet messzebbre, mint ahová érkeztünk volna... Vagy elfogadom az új úticélt, vagy visszatérítik, vagy leutazhatom valamikor. Elfogadtam a járat módosítást... Még jó, hogy nem vettük meg a vonatjegyet a másik reptérről a célállomásig... 🤔

Én, aki

... ki nem állhatja a nyarat, a hőséget, a viharokat, most mégis valami megmagyarázhatatlan sajnálkozó érzés van rajtam, mint mindig, ha egy-egy évszak, időszak elmúlik. Pedig az ősznek ezt a részét imádom, még a ködöt is reggelente, a levélhullást, a szemerkélő esőt... és mégis. Azért annyira nem roskadok magamba, várom én azt az avarban gázolós túrákat, de nagyon. ☺️ Most legközelebb a Bükkbe megyünk, remélem medve nem lesz a környéken. Egyre több hírekben bukkan fel, hogy itt meg ott látták, nem lenne jó összefutni vele...tudom, hogy a média még jobban felfújja a dolgokat, de csak beleivódik az ember agyába a veszély érzete. 

Meghalt ez a blogvilág, teljesen 🥺

B. M. jársz még erre? Írj már rám légy szíves! 

Azért, mert szeretem

... és maximálisan tükrözi az én érzésimet is. 

"Annyira szeretem a szeptembert! Valahogy olyan, mintha lelassulna az idő. Mintha icipicit több idő jutna arra, hogy megéljem mindazt a szépet és jót, ami körülöttem van a világban. Valami megfoghatatlan, de mégis nagyon is érzékelhető béke járja át a levegőt, és ez csodaszép."

(Sallay Fanni)