Pusztító

... ez az időjárás 🥴 nézem a híreket, Szabolcs megyében hány helyen okozott kárt a jég meg az özönvíz esőzés. A szűkebb hazámból érkező rossz hírek mindig érzékenyebben érintenek, annyira sajnálom az ott élőket, gazdálkodókat (máshol is), mert tudom mennyit dolgoznak vele, érte. Oly' tehetetlenek vagyunk az időjárással szemben! de mindig azt mondom: az emberiség tette ilyenné.

Nálunk is nagyon nagy vihar volt. Akkorákat villámlott/csattant az ég és persze jött az eső, iszonyat széllel, vízszintesen esett/ömlött. Szinte dübörgött, úgy jött lefelé. 14 perc alatt 23 mm esett itt a mércém szerint.

... és még csak most kezdődik a nyár... 🥴

Fotó : Időkép 

Milyen csendes

... ez a nyárelő?! 🤔 vagy csak én érzem így?

Véget ért a színházi szezonunk, tavaly augusztusban sok év után újra vettem bérletet. Úgy összegezve a látottakat: volt amin nagyon kibuktam, pld. az Úrhatnám polgár Molier művéből, hàààt, brrrr meg jujj, meg 'mikor lesz már vége kategória' - rettenet volt, Pindroch Csaba főszereplésével, igazi ripacs, eddig sem csíptem, de azután végképp ellenszenvem tárgya lett. 

Ami viszont mindent vitt, az a keddi, záró színdarab: Szabó Magda Für Elise c. műve. Ritkán ragadtatom el magam színházi előadástól, de ez nagyon-nagyon-nagyon ott volt. Remek színészi játékkal hozták azt, amit Szabó Magda megírt. Az Úrhatnám polgár után azt mondtam, nem veszek bérletet a következő évadra, de igen, a keddi élmény miatt csak veszek majd megint.

A kertem most kopár is, meg nem is😄 a tavaszi hagymások helyére nem tudok ültetni semmit, csak a magától kikelt petúniák fognak ott tobzódni. Kezd nyílni a margaréta 'erdőm' , ősszel, tavasszal nagyon sokat elajándékoztam belőle, de még mindig sok van, de amikor nyílik, gyönyörű és imádom 😍

Az imádott törpe leander 

Ez a muskatli áttelelt, szebb, mint bármelyik más 

Ligetszépe

A nagy kedvencem

A margaréták egy része 

Nagymamám kenyérmorzsának hívta, fogalmam sincs mi  a "hivatalos" neve 😄én imádom, tele van vele a kert. 

Ők a világ közepe

 "Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok. A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket." 

(Dosztojevszkij)

 Május utolsó vasárnapján, azaz holnap  ünnepeljük a Nemzetközi gyermeknapot.

Fotó az internetről 

Lengyelország

 

Végtelen

 […] a csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.

Rejtő Jenő 

Legyen szép a Pünkösdi hétvégétek. 

A hétvége

 ... per pillanat most egyedül telik itthon, a férjemnek el kellett utaznia, talán dél körül ér haza. Aztán délután kettőre meg megyünk slambuc főzésre egy túrás barátunkhoz meg jönnek még jó páran. Régen találkoztam velük, négy túrát ki kellett már eddig hagynom a térdem miatt, de a jövő héten megyek, a pünkösdi hosszú hétvégén Szlovákia, Lengyelország déli része stb., nem érdekel, most már megpróbálom. El tudok már engedni sok mindent (és sok mindenkit) de ez nagyon hiányzik. A mozgás, a természet, a társaság. Nem tagadom azért van bennem egy kis irigység, olyannyira, hogy egy ideig nem is akarom/tudom megnézni a többiek fotós beszámolóit a csoportban, mert nem voltam ott, nem én láttam. Nem is irigység, szomorúság. Pedig ahogy telik az idő felettem, rá kell jönnöm, hogy semmi nem olyan, mint akár pár évvel ezelőtt is. Tegnap azért kimentem a Nagyerdőre villamossal, de hazafelé már gyalog jöttem. Összevissza 8 km-t gyalogoltam, bolyongtam az erdőben, a stadion körül stb. Itthon ez azóta a legtöbb, mióta vacakol a térdem. Úgy recseg, kattog, hogy rossz hallgatni. Sík vidéken nincs is baj, majd meglátom azért a hegyekben hogy viselkedik, főleg az ereszkedésnél. Röntgenezték, nézegették, injekciózták, de ugyanúgy nem tudok, illetve leguggolok ugyan, de óvatosan és a felállás sem villámgyors...hááát... kopik, recseg, ropog már minden az emberen. Nem vagyok fiatal, el kell(ene) fogadnom. Az a baj, hogy a fejem, a gondolkodásom, az érzetem megállt valahol 35-45 év körül :D

 

Pont a múltkor volt, hogy lenéniztek a rendelőben ahová injekcióra járok, egy asszisztens, aki nem sokkal lehetett fiatalabb, mint én, szóval minden szőr felállt a hátamon a mondattól. Bent a rendelőben aztán azzal kezdtem, tökéletesen tisztában vagyok az éveim számával, de azért ha megkérhetem, szólítson csak simán XYné-nek és nem XY néninek. Hebegett, habogott, de azért nem mondta, hogy bocsika, (sicc) rendben van. Ha elérem, hogy 70+ vagy 80+ leszek, nénizhetnek, de addig nem.

 

 A fotók a Nagyerdőn készültek séta közben. Nagyon szépek voltak a fények, a fotó közel sem ad vissza az élményből.

ilyen gyönyörű pünkösdi rózsát még nem láttam!

kacsa mama a kicsikkel, annyira aranyosak voltak

"Nincs nap, hogy ne gondolnék bele

mennyi minden volt, ami eljuttatott ide.

Hála azoknak, akik hittek, akik éreztek,

s azoknak is hála, akik ezért gyűlölnek."

(részlet Papp Ádám: Számadás c. verséből)

Az a szép magyar nyelv...

 

Az első szó még be sem ugrott először, hogy mi az... 🤔🤣🤣🤣

Hallottatok

... már a kimchiről? Én már sokat olvastam róla, tv-ben is láttam hogy csinálják, de még soha nem ettem. Tele van flavonoidokkal, antioxidánsokkal, a fermentálás miatt meg igazi tápanyag- és vitaminbomba a szervezet számára.

Most nyílt egy új savanyúságos a piacon, náluk láttam, hogy van, nosza! lecsaptam rá, próbaképpen csak 20 dkg-ot vettem. Hàààt, ha nem szégyelltem volna itthon, az egészet megeszem. NAGYON finom! 😋😋 Picit pikánsan csíp, pont annyira, ami még nálam belefér. Ebben káposzta, sárgarépa, hagyma, paprika volt, vékony csíkokra szeletelve. Nekem nagyon bejött 😍 a férjemnek is ízlett. 

Biztos, hogy a vevője leszek!!

Az utazásokról

 ...jutott eszembe. A repülőút hossza 5 óra volt, óhatatlanul is beszédbe elegyedik az ember a szomszédos üléseken utazókkal. Mi most a folyosó melletti üléseken ültünk, aki ült már repülőn, az tudja, hogy három-három ülés van mindkét oldalon ezeken Ryanair/Wizzair gépeken. Szóval ült mellettünk egy család, nagyszülők, lánya a férjével meg egy (irtó hisztis) unoka. Pestiek voltak egyébként. Azt hittük a lányáék rávették nagy nehezen az idős szülőket (közelebb voltak a nyolcvanhoz, mint a hetvenöthöz) , hogy tartsanak velük erre az útra. 

Uhhh, beszélgetés közben kiderült: bejárták már a világot, többször voltak Balin, Egyiptomban, Mexikóban, Ausztráliában és azt hittem nem jól hallok: 20-szor !!!! voltak  Tenerifén, Lanzarotéra már harmadszor jöttek és májusban ismét mennek Tenerifére. Meg az összes szigeteket bejárták, Gran Canariát, Madeirát, Azori-szigeteket. Jó ideig emésztenem kellett a hallottakat, belegondoltam mennyi az anyagiakban is és persze időben is. A nagyszülőknek nyilván nem számít az idő, mert nyugdíjasok, de a lányáék fiatalok voltak, max. 40-45-nek saccoltam őket, ők biztos dolgoznak valahol. Vagy saját vállalkozásuk van és nincsenek főnökhöz kötve. Ahogy mesélték, nem ám himmihummi szállodába mennek, mindig all inclusive ellátásos 5 csillagos hotelekbe. Ahhh, még nem is voltam soha 5 csillagos hotelben, főleg nem all inclusive ellátással, amit amúgy sem választanánk, mert nem bírunk már enni :D

Én meg el vagyok ájulva ezektől is, amit és amennyit mi megyünk, igaz a zöme egy napos vagy max. három napos túrák, évenként van benne egy-két nagyobb utazás, de ebben már a gyerekeinkhez való út is benne volt/van. És én ezt is soknak érzem/tartom és nagyon hálás vagyok érte, hogy megtehetem. Egy kicsivel sem vágynék többre! 

Olyan távolinak

 ... tűnik ez az utazás, lassan egy hónapja, hogy elutaztunk, már csak azért teszek fel fotókat, mert megígértem. A napok is összekavarodnak bennem, de azért megpróbálok a fotókhoz hozzáfűzni magyarázatokat.

Még mindig Lanzarotén járva: voltunk egy lávabarlangban (Jameos del Agua) , ahol nagyon egyedi a mikroklíma, harsogó zöld növények vannak körben, a barlangban van egy kis lávató, abban él egy pici, hófehér rákocska, ami teljesen vak. Jó borsos belépővel lehetett bemenni...

az a picike fehér a rákocska, tele volt/van vele a kis tó

nagyon jó akusztikájú koncertterem is van benne

Következő látnivaló a Mirador del Ríó volt, egy gyönyörű kilátópont, amit akkor sajnos beárnyékolt az Afrika felől jövő híres, hírhedt calima – a Szaharából érkező port hozó szél. Így is látszott a szomszédos lakatlan sziget, olyan volt, mint egy éppen ereszkedő gépről láttuk volna. 

Tulajdonképpen én utálom a barlangokat, nem is akartam ide sem bemenni, de addig győzködtek, hogy csak rászántam magam, de az is közrejátszott, hogy egy órás vezetett út van a barlangon belül, egyedül be sem lehet menni senkinek sem (angolul és spanyolul, hát gondolhatjátok mennyit értettem, az angolból sem, ahogy a spanyolok tudnak hadarni, hát...) szóval ha kint maradtam volna, ott dekkolok több, mint egy órát a napon, mert sehol !! egy árnyék, egy bokor, egy fa, a nap meg pusztítóan égetett, a barlangban meg nagyon kellemes volt a klíma :) 

Nagyon érdekes egyébként, egy óriási lávafolyamból alakult ki, a La Corona vulkán kitörésének terméke ez a lávabarlang, amely 6 km hosszú és a különlegessége, hogy 1,5 km-en át folytatódik az óceán mélyén is. A lávabarlang persze több szintű, mint egy emeletes ház és a rétegek egymásra rakódtak a különböző időpontú kitörések során. Úgy magyarázták, úgy képzeljük el, mikor folyik a tejbegríz és a teteje már megszilárdul, de alatta még folyós, na a láva is így "működött" kifolyt a megszilárdult felső réteg alól és így keletkezett számtalan barlang. Gyönyörűen volt megvilágítva, ahhoz képest, hogy utálom a barlangokat, nem bántam meg, hogy lementem.

 

 Csalóka kép,  egy picike tó van ott és annyira mozdulatlan a tükre, hogy teljesen úgy látszik, mintha egy óriási üreg lenne alul felül. Fantasztikus látvány volt!

Három napot töltöttünk Lanzarotén utána átmentünk komppal Fuerteventurára, ott is számtalan látnivalóban volt részünk. Nem részletezem annyira, mert egy hétig tartana a poszt megírása :D azért pár  helyen írok a fotókhoz, igaz a blogger rendszere rendesen megkavarta....

Az óceán mindenütt csodálatos volt. 

(elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó utazási beszámolóm. Egy vadidegen ember költséges és kevésbé költséges útjai nem vonzanak max. 1-2 embert. Pár fotóval nem lehet érzékeltetni a sok gyönyörűséget, sok kép meg unalmas egy idő után.) 

Az utazásunk végén hajózunk vissza Lanzarotéra, mert csak onnan ment a gépünk

ha megöltök sem jut most eszembe ennek a városnak a neve, mi csak nemes egyszerűséggel azt mondtuk: Coco Jambo 😄a legzöldebb rész volt, amit láttunk a hét nap során :D

ez egy majd' húsz éve partra sodródott bálna csontváza

kristálytiszta az óceán vize

a sziget első, alapító királyainak szobra

azért voltak virágok is

Betancurio, a sziget első fővárosa

itt "kocsmáztunk" - ez egy kocsma ugyanis, ahol egy fél liter ásványvizet 2, 50 euróért (1000 ft kb.)vettem :D

hihetetlen szerpentineken mentünk! az út mindenütt KIVÁLÓ volt, sehol egyetlen kátyú!

jellegzetes, fekete "homokos", helyesebben szólva, nagyon pici köves part

ezekért a mókuskákért odáig voltam, tele van velük a sziget és irtó aranyosak :) kéregetnek szó szerint, ha leültem egy kőre, pillanatok alatt a fejem tetejére, nyakamba, hátamra másztak, imádtam őket, pillekönnyű kis jószágok. A tenyerembe öntöttem vizet nekik, fogta a két mellső lábával a kezem és ivott, nagyon szomjas volt a drága. Volt nálam natúr napraforgó mag, mindet odaadtam nekik :) alig lehet őket fotózni, nagyon gyorsak.

az óceán reggel

itt volt a bejárata a lávabarlangnak

ilyenek a "fák"

Szállásunk ablakából Fuerteventurán

amikor kiléptünk az ajtón, végig ilyen hatalmas kefevirág bokrok voltak előttünk, gyönyörű volt

az óceán, pár percre volt tőlünk

Corralejo (Fuerteventura) homokdűnéi

napkelte a lanzarotei szállásunkról