Sajnos

... ritkán kap el az ihlet a tészta gyúrásra, de ma rákattantam, ég és föld a bolti meg a házi tészta, ezt mindannyian tudjuk. Hajdúszoboszlóról szoktam tojást rendelni (ingyen házhoz hozzák), igazán jó minőségű, ebből szeretek gyúrni, gyönyörű a tészta belőle. Míg piacos tojásból készítettem, hej! milyen sárgája volt annak a tojásnak, szinte narancsos, a belőle gyúrt tészta meg szürkés-piszkos sárgás-fura színű lett, huhh kiakadtam tőle. A legjobb viszont az otthoni volt, az Anya tyúkjainak a tojása. Azok a pipik egész nap a kertben kapirgáltak, kukoricát kaptak és néha egy kis tápot, de ez már csak a múlt... 😞 12 tojást használtam ehhez a mennyiséghez, jó pár étkezéshez elég lesz.

Egész idő alatt, míg a tésztával foglalkoztam, otthon jártam gondolatban. A nyári konyhában, ahol megtanította nagymamám a sütés, főzés, befőzés összes szabályát, fortélyát. Mindent úgy csinálok a mai napig, ahogy akkor megtanultam. Újra éltem az első önálló főzésemet, túrós csusza volt saját készítésű tésztámból, amit jól elsóztam, de Nagyimnak egy rossz szava nem volt, nem baj kisjányom, legközelebb sikerül! Ilyenkor torlódik a millió emlékkép előttem, most az a nyári konyha volt porondon. Mennyire szerettem ott lenni! nagyon sokszor télen sem költöztek be a nagykonyhába Anyukámék, valamiért ott szeretett Anya is főzni. Télen a sparheltben (mi úgy neveztük:spór) tüzeltek, isteni meleg volt mindig, a platnin pirítottuk a kenyeret, sokszor sült alma vagy sütőtök délutánonként a blóderben. Ültem a székemen és beszélgettünk vagy csak néztük a hóesést, az ablakpárkányra odaszokott cinegéket (apa egy darab deszkába vert szegre húzott nekik mindig fagyos szalonnát) meleg teát kortyoltunk, ettük a sült almát, Istenem mai szemmel is nézve, micsoda béke volt akkor bennem!! A meleg, a biztonság érzet, a család jelenléte, a gyermeki gondtalanság, a szülők és nagymama szeretete - nekem ez volt a minden. Nem voltunk gazdagok, de soha nem kellett éheznünk, nem fáztunk, tiszta ruhákban jártunk, soha nem volt semmi luxus az életünkben, hacsak az nem, mikor egyszer karácsonykor vettek valahonnan narancsot Anyukámék, hűha! milyen nagy dolog volt az akkor nekünk. Érdekes, hogy most főleg téli emlékképek jöttek elő a nyári konyhával kapcsolatban, pedig irtó pezsgő élet volt benne mindig ☺️ mikor a férjem bekerült a családba, s eljöttek a tesómék is, meg mikor már gyerekek is voltak, na akkor mindenki ott tolongott egy kupacban😄hiába mondta Anya, gyertek be a házba, nem és nem 😄ott éreztük magunkat a legjobban. Nyáron kiültünk az udvarra árnyékot adó almafa alá egy hosszú karos lócára, kezünkben a nyáriból kihozott kajával és ott ettünk. Egyik kézzel fogtuk a tányért, a másikkal lapátoltuk be a kaját 😄 barbárul hangzik?pedig a világért nem cseréltünk volna senkivel...

Gyerek és leánykoromban ott festettem a hímeseket, mindig csak a pirosat favorizáltam, nem tudom miért. Aztán a levonót ( matrica? mi volt annak a neve? én csak levonóként ismertem...) művészien ráraktam, hogy izgultam mindig, el ne szakadjon, meg szalonna bőrrel szépen átkentem mindegyiket, jöhettek másnap a lovagok locsolni😄

hej! élet, élet!... 

Feledhetetlen, én úgy mondom: számomra az örökkévalóságig  tartó pillanatok ezek. Millió emlékkép, ezekből (is) rakom össze az életet.

{Hová jutottam gondolatokkal egy sima tészta gyúrásból...??? 🙈🤔😄tudom vannak olyan emlékek, amiről már írtam régebben, de hát remélem elnézitek}

Ahogy Nagymamám tanította, simára kidolgozva a tészta 

Ez csak egy része az összes kinyújtott lapnak

Végeredmény, milyen kevésnek látszik!? 😄

Pénteken

... a gyönyörű időben hazafelé jövet csapott meg először a tavasz közeledtét jelző érzés. Össze nem téveszthető föld illat van, a cinegék már ezerrel csacsognak, pittyegnek, nyitnikék szólamoznak, sőt már feketerigót is hallottam énekelni. Lehet/ jöhet még nagyon komisz idő is, de annyira benne van már a levegőben, hogy jön, jön, jön a tavasz. Persze hogy kint vannak mind a hagymás növényeim, a szomszédban kinyílt a hóvirág (az enyém árnyékos helyen van, ott még alszik) de a hunyor már nálam is nyílik. A többin meg látszik a sok-sok bimbó. Gondolatban már ültetek, áthelyezek, variálok 😄de hát messze van még a kert motoszkálós idő. Merő sár minden, az éjszaka is esett 5 mm.

Este megyek farsangi buliba, ilyenkor ha belegondolok nem is tudom miért jelentkezünk, de persze jó lesz az, barátokkal leszünk kint a Nagyerdőn, az est egyik előadó művésze Kautzky Armand lesz, egyszerűen imádom a hangját 😍

Frissítő nap

Hétvégén az úticélunk most a Zemplén volt. Reggel nagyon csípős időben indultunk, havas tájjal, de csak az Alföld volt hófedte, ahogy Rakamaz környékére értünk, már egy szem hó nem volt sehol, még foltokban sem. Az egész Zemplént hó nélkül láttuk. Tulajdonképpen végig fagyos volt a talaj, de dél körül ahová odasütött a nap, merő sáros úton mentünk. Jó ragacsos, agyagos sár, szinte nehéz volt a bakancs tőle. Sokat gyalogoltunk, vadászat miatt el lettünk terelve az eredeti útvonalunktól. Olvastuk előtte, hogy a Bükkben voltak vadászat miatt nem javasolt területek, de a Zemplénre nem láttuk/olvastuk, nem tudtuk, hogy lenne figyelmeztetés. A illetékes "elvtársat" kérdezve, nem az volt a baja, hogy jaj, nehogy véletlenül eltaláljon valakit egy lövedék, hanem hogy a hajtókkal pont szembe mennénk és ELZAVARJUK A VADAKAT. Ez volt a legnagyobb problémája.... Mi már úgyis féltünk, olyan kurjongatással voltak a hajtók, láttuk a menekülő vadakat, hát én nagyon sajnáltam őket, még akkor is, hogy tudom, szükség van a ritkításukra, de ahogy menekültek, nem volt jó látvány.

Szokás szerint elfáradtam, volt mitől, 19 km lett a vége, felfelé 472 m, lefelé 378 m volt a szintkülönbség (ohh, most már van természetjáró appom, nagyon tudom ezeket az adatokat, most nem felejtettem el elindítani😄)

Meg is lett a következménye.. bedurrant a térdem, hiába húzok térdszorítót, fájdalmasan tudok lépni 🙄 egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy lassan le kell mondanom a túrákról, ha még a hétköznapi életben használni akarom a lábam. (közben meg már jelentkeztem az egyik februári túrára... 😄🙄) 

... de hát ez is olyan jó volt! szuper érzés a jó levegőn lenni, kitisztult a tüdőnk, nagyon sokat nevettünk, szép az erdő, a hegyek, annyira szükségem van rá! S érted? én nyavalygok, miközben egy 84. éves (!!!!), nem vicc!    túratársunk meg ugyanúgy végigment, aki mondja, hogy hetente legalább háromszor 8-10 km-t gyalogol, túrázik, mert ha nem így tenne, már régen a föld alatt lenne. Egyébként legalább 10 évet letagadhatna, nagyon jó génjei vannak. 

Pont ezért nem akarom elhagyni magam, mozognom kell, szükségem van az erdőkre, hegyekre, vadvirágos rétekre, a krókusz mezőkre...nekem ez gyógyszer vagy szebben fogalmazva: gyógyhatású készítmény 😍😍

Pár fotót hoztam, nem volt sok kilátópont, de a gyönyörű idő kárpótolt mindenért.

Feketehegyi kilátó 

A hangulatomhoz illetve amit a fotó (utolsó kép) tükröz számomra, annyira illik ez a Fekete István idézet:

"Nem lehetett megmozdulni ebben a csendben, ami elment és visszajött, mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha."

Fekete István - Téli berek

Imádom. 

A lányom

... jönne haza, káosz van a reptéren, tegnap 102 járatot töröltek egy vihar miatt, nem tudom hazajut e mai nap, reggel  indult volna a gép, dolga lenne Pesten, időre kellene mennie délután, hát nem tudom fel tudnak e szállni, sík ideg vagyok, hogy viharban repülnek.

Ilyen napra ébredtünk. A poén az, hogy a belvárosban éppen csak lepelnyi hó van, itt meg seperni kellett. Gyönyörű volt a reggel, igazi téli: hideg és hóesés. Tetszett.