Talán

... ez lesz jövőre is az egyik mottóm. Ez az első fotó. Azért is.

Az elmúlt kb. tíz napom arról szólt, csak mellékesen: vásároltam, főztem, mosogattam, főztem, mosogattam vásároltam. Nem panasz! Van kikre főzni, kiknek vásárolni s ez mindent elfeledtet.

 Az utolsó nagy nekirugaszkodás van még, buli lesz ma nálunk, pár barátunk jön. Kilencen leszünk csak, remélem jó lesz. Letöltöttem egy csomó jó bulis zenét a Spotify-ról, meg Activity-zni fogunk. A covid előtt volt ilyen szilveszteri összejövetelünk, akkor hajnali fél ötkor mentek el 😄 sütésre kész a finomságos vacsora, meg persze a többiek is hoznak kajákat, úgyhogy éhen nem halunk...

Köszönöm, hogy az a pár ember velem tartott ebben az évben is. Amit szoktam mondani : jövőre, veletek, ugyanitt 🍸🎊🍾😘🤗🥂☃️ boldog új évet kedves blogos társak! 

Ünnep

 

"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."

(Müller Péter)

Szeretettel kívánok 

Áldott, meghitt, békés karácsonyi ünnepeket Mindannyiótoknak.

...és egyúttal örömökben gazdag új esztendőt, hozzá nagyon jó egészséget. 

Mesevilág

... Zakopaneban. Hideg volt nagyon, szakadó hóesés, (már eleve nagy a hó) ünnepi fények, nyüzsgés, tömeg. Lengyel szót alig hallani, magyart folyamatosan. Magyarország kint adventezett Zakopaneban. Finomabbnál finomabb sajtok, vörösáfonya lekvárral esszük a grillezett, füstölt sajtkorongot (mennyei!), arcunkat tartjuk a hóesésbe. Zakopane főfő sétálóutcájában, ahol télen, nyáron mindig több ezer ember van, adventkor meg különösen, hatan összekapaszkodva hangosan énekeljük a Piramis együttes számát végig : "tél volt, a hó esett és jöttek az ünnepek" - és nem érdekelt bennünket mit gondolnak rólunk, mert annyira szép és ünnepi pillanat volt. Örültünk a helynek, hogy ott lehetünk, a barátoknak, a csillogó fényeknek. Pihepuhán beburkolt a hó, sapkán, kabáton, kesztyűn fehérlett, arcunkat pirosra csípte a hideg.  Sokáig sétáltunk, az a sétálóutca nagyon hosszú, több km. Elfáradtunk rendesen, szuperjó szállásunk volt, este aludtunk, mint a bunda☺️ másnap hibátlan kék ég, szikrázó hó és - 14 fok fogadott bennünket, de ez nem akadályozott meg abban, hogy felmenjünk a Gubalowkaval a hegyre és onnan csodáljuk a Tátra vonulatát.

Ezután a hétvége után is azt éreztem : tenyerén hord az Isten.

Ma reggel kaptam

... az egyik pékségben. Biztos, hogy felteszem a fára! ❤️

Ebben a pékségben készült a fotó egy csoda hangulatos kis sarok, a többi részlet is jópofa.  Piac utca, Városháza mellett:

Ez a fotó meg szembejött velem. Kb. egymillió emléket hozott magával. Újra éreztem a ragasztót az összes ujjamom, mert mindenhová jutott a kis színes papírcsíkokon kívül, asztalra, hajamra, ruhámra. Olyan lelkesen készítettük mindig! és a mi szemünkben GYÖNYÖRŰ volt. Egyébként mai szemmel nézve is szép, vidám, ötletes dísz. Csak ugyebár ez már nem trendi. Már nekem sincs ilyen. A gyerekekkel - mikor kicsik voltak - még csináltunk egy párszor, de később elmaradt.

Ahogy oly sok minden elmarad, elmúlik, eltűnik. Hozza magával az élet, a más világ, más szokás. Jóvanazúgy.

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma"

 

Díszek az ablakon

 Napsütés adja, szeretem árnyékok ☺️ 

Ez a vasárnap

... már ilyen semmittevős lett. Örülünk, hogy végre elállt az eső, péntek késő délutántól ma délig esett, össze is jött 65 mm. Nem kevés, a szivattyú aknánkban meg is jelent a víz az alján, most úgy elég is lenne már. Ha ez hó formájában jön le, tuti lenne fél méter.

Meggyújtottuk a harmadik gyertyát. Jövő hétvégén nem leszünk itthon, Zakopaneba megyünk, egy kis adventi kirándulásra. Aztán karácsony... 😍

Utolsó pillanatuk

... mielőtt végleg megfagynak. Ha nem jönne a zord idő, sokáig élnének még. Ha így halad az időjárásunk, átmegyünk mediterrán világba. Ma reggelre azért keményen fagyott, hófehér zúzmara volt minden. Éjfélkor feküdtem le, előtte mindig kinézek az ablakon, a fehér zúzmarás táj az erős  telihold fényében olyan kísérteties volt, hogy beleborzongtam. 

Azon gondolkodtam

... hogy mi volt a tavaly karácsonyi menü, teljesen kiesett az agyamból (ezer minden más is...). Fogalmam sincs, hogy mit süssek, főzzek. Családomat kérdezem, válasz: finomat 🤔🤦🏻‍♀️

Nézegettem kajás oldalakat a facebookon, volt pont olyan, ahol konkrétan kérdezték a posztban, kinél mi lesz az étlapon. Olvasgattam a kommenteket (többszáz volt) komolyan mondom, a végén már ájuldoztam/röhögtem /csodálkoztam. Voltak akik annyi kaját felsoroltak, mit fognak főzni,  nézni elég volt. Mindhárom napra minimum 5-6 fogás. Beszéltük a férjemmel, hogy karácsonykor több gyomra van az embernek? Nem ugyanannyit eszünk, mint máskor? Vagy ilyenkor kötelező degeszre enni magát mindenkinek, mert ünnep van? Nálunk mindig volt ünnepi étek, ilyenkor olyanokat készítettem, amit az év során máskor nem (pld. Wellington pulykamell). Volt leves, főétel, saláták, süti meg tiramisu vagy valamilyen poharas, joghurtos desszert. De nem volt hat féle második fogás , 10 fajta sütemény, hogy utána menjen a kukába, mert nincs aki megegye. Szóval úgy jöttem el az oldalról, hogy még mindig nem tudom mit fogok főzni, de éhen nem halunk. Tuti. 

Nálunk az igazsághoz hozzátartozik, hogy karácsony második napján mindig hazamentünk a szülőkhöz, testvérekhez, ami mindig a legjobb volt az ünnepben. Hogy együtt lehettünk. Azt kívántam mindig, bárcsak sose lenne vége, tudjak odasimulni a cserépkályhához Anyánál, ahol alig fértünk a kis szobájában, de nem mentünk át a nagyobba, mert ott éreztük jól magunkat egy kupacban. Az a cserépkályha ma már jéghideg és én soha többé nem érzem a melegét, soha többé. Most azt érzem, megszakad a szívem. Nem szabad a múltban barangolnom, mert annak szomorúság, vágyakozás a vége.

Na, jól elkanyarodtam a menü találgatástól.

Annyira szép írás

... nagyon a lelkemhez ért... ❤️

Fotó: internet 

".....Most visszarepülök gondolatban

gyermeki önmagamba újra...

látom, amint jancsi-kályha mellett

anyám fagyos lábujjamat gyúrja.

Hársfa teát tölt poharamba -

˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝

Átmelegedett a testem, valóban

s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.

Ölelés, szeretet, gondoskodás

ezek voltak mitől az a ˝jó˝

a testem és a lelkem járta át.

Ez adta azt a boldog érzést,

mi ma is rám tör, ha a múltba

révedek.

Hiánya - így advent idejében -

fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,

ami a konyhát járta át,

mikor sült a finom mézes,

és a lágyan foszló mákos kalács.

Arca piros volt az izgalomtól,

mikor a szobába engedett,

csilingelt egy üvegpohár szélén:

˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,

ámultunk, örültünk nagyon.

Ezt a boldog érzést lányaimnak

minden karácsonykor átadom....

-

...Ugye mindenkit szeretünk?

Jusson szép szóból bárkinek!

Simogató, ölelő kezekből,

mosolytól csillogó szemekből

áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,

áhítat járja át a lelkeket!

A szeretetet, mit tőle tanultunk

naponta adjuk át mindenkinek."

/Kassák Lajos:Advent van /