Ragyogás

 Mire ezt látjátok, már úton vagyok 😊

Majd valamikor egyszer csak "jöszök" 😊

Az enyém 😍

Jusson

... eszünkbe, ezt ne felejtsük el. 

"... A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."

(Paulo Coelho)

(Én ezek alapján 100 évig élek, mert szeretem az ölelést. Imádom megölelni  mindazokat, akiket szívből szeretek.) 

Más.       Lassan, illetve még csak gondolatban, pakolgatok a jövő heti utazásra. Túl sokat nem is tudok vinni, mert csak kézipoggyász lesz a repülőre, egy 40x30x20-as hátizsák nem sok cuccot bír el, de elég lesz arra a pár napra, a szükséges holmik és kész. Már gyakorlott csomagolós vagyok😊 az időjárás szempontjából nem túl jók a kilátások, de majd meglátjuk, tévedtek már máskor is. Reméljük, hogy nem ázunk el minden nap.

A virág

... tesz rá, nagyon nem érdekli, hogy tolonganak a mínuszok...nem is értem, hogy bírják ki ezek a csepp növények a  - 10 fokot s utána az első napsugárra már vígan tartja kis szirmait a nap felé. Imádom ❤️😍

A tél

 ...utolsó dobbanása? havas, ragyogó napsütéses túra a Pádison. Könnyed, laza, jó érzéssel teli út, a végére egy cseppet sem voltunk elfáradva, kb. 10 km volt összevissza és olyan öt centi friss hó esett a régire, de amúgy sem volt nagy, a déli oldalakon foltokban el is olvadt. Sok helyen csúszott, el volt jegesedve ahol jobban lejárták az utat, fel is vettem a hómacskát, jobban kapaszkodik a jeges talajon. A januári borsafüredi túra után tartottam tőle, hogy ha nagy hó lesz itt is, rettenetesen el tudok fáradni, annyira kiveszi az emberből az erőt a térdig érő hóban gázolni, de itt nem volt ilyen szerencsére. A bakancs pucolással most nem volt gond, a ragyogó tiszta maradt, nem úgy, mint a múltkori dagonyázós úton :) Szeretnék még sok ilyen utat át/megélni...A következő utunk már tuti nem lesz havas, ugyanis itthon túrázunk majd a Bükkben.

[A fotókat a férjem telefonjáról küldtem át magamnak, én ugyanis itthon hagytam a töltőn...voltam is olyan ideges, nem szeretem fent hagyni, utána rá is írtam a szomszédomra (kulcsuk van a házhoz) hogy lépjen már át és vegye le a töltőről.  Az én szemem ugyanezeket látta, mivel egymás mellett/előtt/mögött mentünk, úgyhogy hiteles fotók :) ]

Azt mondtam

... nem! nem veszek semmi növényt, évelőt, virághagymát. Majdnem sikerült.

Tulajdonképpen... ez egy cseppet sem sok, ugye?!... 🤔

Mikor

... ilyennel találkozok, annyira magamra ismerek... 🤔🤭😆 és majdnem így van.. 

Nem is

... tudok erre mit mondani, illetve tudnék, de...

Balkán - csak ez jut eszembe róla, mikor mentünk busszal anno Görögországba és a szerb területeken lehetett látni ilyen mocskot. Most már a magyar utak, vasútak mellett is látni iszonyú sok szemétlerakást.

A fotó a Plázában készült, a Cinema City folyosóján, mozi után...igénytelen, tuskó emberek "műve".

Szombat délután van

...semmi különös nem történik,  de mégis jó hangulatban vagyok. Ragyogó napsütés van, minden ruha megszáradt kint, még a vastag farmer is, behoztam a fregoliról, még csak a székre vannak lerakva és érzem a frissen mosott/száradt ruha illatát, imádom. 

Persze, hogy eszembe jut,  gyermekkorom téli teregetéseinek eredménye, mikor kőkeményre fagyott a ruha és mit összebirkóztunk vele, mire leszedtük és bevittük. A mestergerenda és a plafon között volt egy kb.10 cm-es rész,  oda bedugtak Nagymamámék egy-egy jó hosszú rudat, arra nagyon sok ruhát rá tudtak rakni, jól befűtöttek (amúgy is meleg volt) és nagyon hamar megszàradtak. Máig emlékszem,  az orromba van az a fagyos ruha illat. A tűzhely platnija vöröses izzott, sosem fáztunk otthon. Mikor már nagyobbacska lettem, nekem volt a feladatom a cserépkályhába begyújtani.  Sokszor annak is a tetejère raktuk a kimosott, vizes ruhákat. 

Vagy két napja kinyíltak az első krókuszok. Korai még,  de előcsaltàk őket az enyhe napok. Nem érzem még a zsigereimben, hogy nagyon mehetnékem lenne ki a kertbe dolgozni😆 igaz merő sár minden, meg tényleg korán van. Azért már motoszkál bennem,  hogy meg kéne venni a dughagymákat...

Olvastam ma egy jó vicces írást:

 Ahogy öregszem,  egyre több férfi érdeklődik utánam: a belgyógyász, a nőgyógyász, az endokrinológus, a fül-orr-gégész...és még folytathatnám.

És tényleg! 😂😀😆 az a poén,  hogy nem is olyan vicces😀

Jókedvet  adó napsütéses ablakom

Megszokva

... a ház adta kényelmet, meleget eszembe jutott, mikor a múlt héten egy este 40 percig nem volt áram a házban, de még az utcában sem. Mikor ránk szakadt a sötétség, semmi apró jelzőfény nem látszott, amit már megszoktunk, egyedül a riasztó tasztatúrájának az apró jelzései piroslottak (átkapcsol áramszünetkor a saját akksijára) szóval hirtelen azt sem tudod hol van egy elemlámpa, hol is vannak a gyertyák, hol is van egy gyufa.... Rohanás ki, bizos a Fi-relé ment le, nem, nem ment le, nem a háznál van hiba, de már jön kifelé minden szomszéd, mi van? mi van? mi történt?

... mennyire hozzá vagyunk szokva, hogy van áramunk, vizünk, gázunk és mennyire nem vagyunk felkészülve, ha valamelyik műszaki probléma miatt kiesik. Az áram hiánya miatt is mennyire függünk: nincs fűtés, melegvíz, nem megy a hűtő, mikro, tűzhely, nincs internet, nincs számítógép. Ösztönösen kapcsolnád a villanyt, jaaaa hát az sincs.

Ilyenkor értékeli az ember ezt is, mint annyi minden mást, ha egyszer csak nincs a megszokott dolog körülöttünk.