2025. szeptember 30.

A fotót meglátva

... persze, hogy eszembe jutott a középiskolás almaszedés. Szeptemberben, mielőtt még nagyon belemerültünk volna a tanulásba, két hét almaszedés volt a program. Olyankor az egész iskola kivonult, ha nem is egy almatermő helyre vittek bennünket, mert a 4 évfolyam volt vagy 500 fő. Mi Kemecsére vagy Nyírtassra mentünk. Akkoriban az egész Szabolcs a jonatánról volt híres, mindenütt hatalmas táblákban volt ez a fajta. Nekünk nem volt idegen ez a munka, hisz évről évre otthon ezt csináltuk. Emlékszem, nem is volt annyira tartalék cipőm, tornacipőt húztam fel, az meg átázott mindig a reggeli harmattól. Nem emlékszem, hogy nagyon örültünk volna a munkának, de muszáj volt igyekezni, mindig megszámoltàk hány ládával szedett az osztály. Főleg a fiúk voltak lusták, akkor szedték csak, ha az oszifő a közelben volt. A buszozást külön díjaztuk, azon drukkoltunk, minél tovább tartson az út. Kajával nem nagyon voltunk ellátva, ami a koliban volt kis szegényes reggeli, abból vittünk mondjuk zsíros kenyeret, azt ettük almával. Az utat mindig végigénekeltük oda és vissza is. A sulihoz vitt a busz, onnan gyalog még jó fél óra volt a koliig, de hát fiatalok voltunk és bírtuk a strapát. Tudom, sokszor és sokat fáztam. Egyszerűen nem nagyon volt olyan holmim, amit befoghattam volna mezőgazdasági munkához. Volt egy komplett melegítő garnitúrám, abban jártam olyankor, de ha azt kimostam, már nem volt mit felvennem. Elég szegényes volt a ruhatáram az az igazság. Jó, nem jártam szakadt /koszos holmikban, de egy fél szekrényben elfértek a dolgaim, igaz mindenkinek csak annyi  jutott. Meg évszakok szerint vittük, hoztuk a ruházatot otthonról. A kolisok között nem sok gazdag gyerek volt, azért is kerültünk oda, mert albérletet nem tudtunk volna fizetni. Azt is tudom, hogy soha nem fájt a fejem azért, mert nem voltam tele luxus dolgokkal. Valahogy mindig megoldódott minden, ha kabát kellett, akkor kaptam, ha cipő akkor azt is. Azt hiszem harmadikos voltam, Anyukám szerzett valahonnan egy Super Rifle márkájú farmert (akkoriban nagy divat volt) na azt hordtam utána éjjel nappal. Kaptam hozzá egy Levi's feliratú, kerekített aljú pólót, nagyon menő voltam vele 😆😆 mi boldogság volt ez nekem akkor!! fogalmam sem volt, honnan vette Anya, azt boltban nem lehetett még kapni. Szerintem a fél fizetése ráment akkor, de olyan boldog voltam, hogy fel sem fogtam mit tett meg értem. Hogy mennyire menő volt akkoriban egy farmer cucc, csak vágyakoztunk utána, egy fiú osztálytársamnak Amerikában élt a nagybátyja, az küldött neki nadrágot, dzsekit és én mindig elkunyeráltam a dzsekit tőle, azt mondtam fázok, ő meg lovagias volt, szóval akkor egy ideig nagyon menőnek éreztem magam.

Mai szemmel nézve meg visszaemlékezve, szegények voltunk, de valahogy mégsem éreztem sosem hiányát semminek. Egyszerűen nem voltak az embernek nagy igényei, elfogadtuk a helyzetet úgy, ahogy volt.

 Na, hova keveredtem megint az ezer éves emlékű almaszedéstől, amit egy fekete-fehér fotó váltott ki belőlem...




2025. szeptember 29.

Elkezdte

... a festést az ősz 😍

Gondoljuk csak el, milyen édes és ritka az az állapot, amikor a világ is, és mi is benne - rendben vagyunk... 





2025. szeptember 28.

Annyira jót nevettem rajta

... hátha tetszik nektek is😊 pont így vagyok vele... 40 (és jóval fölötte😆) már mindent megengedhetek magamnak 😍


"Negyven felett megengedem magamnak, hogy köntösben és mezítláb menjek ki reggel kávézni a kertbe.
Jóval fölötte már köntös sem kell.
Afölött a kávét pezsgőre cserélem.

Negyven felett elutazom valahová, ahová mindig is vágytam.
Afölött akár zsiráfot is simogathatok. Legfeljebb székre állok, és megkérek valakit, hogy fogja meg nekem.
Jóval fölötte veszek egy zsiráfot otthonra.

Negyven felett megtanulok síelni.
Jóval fölötte bikiniben síelek.
Afölött pedig ücsörgök a hüttében bikiniben, és köpök a sílécekre, nagy ívben.

Negyven felett rámosolygok a 24 éves srácokra.
Afölött az apjukra is.
Még fölötte pedig hozzámegyek a nagyapjukhoz.

Negyven felett levágatom a hajam rafkós kis csajosra. Afölötte megnövesztem a hátam közepéig.
Még fölötte egy sziklán ülve hagyom, hogy a tenger nyaldossa a talpam, és a derékig érő hajamba kapjon a szél.
Pezsgőspohárral a kezemben, egy zsiráffal a pórázon."😉😅😂🙈



2025. szeptember 26.

Ma reggel

... dzsekiben, nadrágban trappoltam a klinikára, jól lehűlt a levegő (nem bánom).  Mögöttem szól egy kerékpár csengő, hátranézek, pöttöm fiúcska komoly kis kerékpáron, sisakkal a fején. Utána  jön az anyukája. Félreállok, mikor mellém ér, csengő hangon, hangosan mondja: köszönöm szépen! - szívesen, te drága! És mosolyogtunk mindhárman. Annyira szeretem, mikor okos, jól nevelt gyerekeket látok, hallok. Örülök, hogy megtanítják az illemre, viselkedésre. Olyan keveset tapasztalunk már ilyet. A villamoson pont az ellenkezőjét is láttam, kicsi lány csupa rózsaszínben, nagymamája lehetett aki vele volt, nem tudta lecsendesíteni a gyereket, hisztizett, visított, földhöz verte magát, a retkes villamos padlón csúszkált, ahová ezren lépnek, köpnek stb. Felnőtt korára vajon meg tud változni? 

Más. Szintén villamoson, egy tíz év körüli kislány, Rubik kockát vesz elő. Figyelem, kb. egy perc alatt  kirakja. Nekem gyerekként és fiatal felnőttként sosem volt saját kockám, de amikor pár alkalommal valakié hozzám került, - szégyen, nem szégyen - hát nem bírtam volna kirakni. Már meg úgy halok meg, hogy általam nem is lesz kirakva. 

A virágaim az utolsókat mutatják. Lassan összébb kell terelnem a leandereket is, megtakarítom a földes oldalát a cserepeknek (ahogy felverte az eső) megmosom az alátéteket és a térköves részre rakom mindet, s amikor jön a fagy, csak be kell vinni őket. 

Azt mondtam nem veszek semmit, de csak hozzám vándorolt egy fehér japán szellőrózsa meg egy fehér zefírvirág🤭😆még azt is el kell ültetni, de most megint sáros minden, tegnap meg az éjszaka esett 11 mm eső... 

Holnap bulinap lesz, egyik túratársunk meghívta az úgynevezett "b közép - et" azaz akik már régen együtt túrázunk, kirándulunk, bulizunk. Bográcsban szarvaspörkölt készül majd. 

Jó lesz találkozni velük 😍


Két fajta rózsaszín van, ez dupla szirmú, a másik szimpla. 













Az új szerzemény... 


Érik a szőlő a szomszédban 

Feléledt a mocsári hibiszkusz 



2025. szeptember 25.

Kedvenc évszakom

 "Az ősz a legszebb árnyalatokkal festi meg a lelkemet." 

(ismeretlen szerző)

(fotók az internetről!) 








Tegnap este színházban voltunk, a Portugál c. darabot néztük meg. Mindig elég kritikusan szemlélek egy-egy művet, de ez nagyon jó volt. Igazi  mai társadalmi korkép, bármelyik aprócska (borsodi, szabolcsi, hajdúsági) világvégi faluban játszódhatna. Elég sok csúnya beszéd volt benne, de igen! ez is hozzátartozik az ott élők mindennapjaihoz. Meg a máshol élőkhöz is. Ettől függetlenül jó volt.

Olyan hűvös lett, az este későn értünk haza a színház után (gyalog mentünk, busszal jöttünk) a szél majd elvitt bennünket, fáztam is, de szerencsére még nem áztunk meg. Aztán az éjszaka esett 5 mm és hideg van, de nem bánom. 

2025. szeptember 22.

Így lesz

 Pár napig még kézenfogva jár

az ősz és a szelíd lelkű nyár,

melynek szíve békés,

már nem tombol, nem lángol,

ajándékot nyújt át 

lelke aranyából.


Mentovics Éva

Olyan szépek most a fények! 













Más. Láttam ma egy balesetet a Széchenyi utcán, a Táblabíróság előtt. Egy Foodora-s ételfutár feküdt a kövön. Nem tudom mi történhetett, két mentőautó is kint volt, de nagyon remélem megúszta az illető könnyebb sérüléssel. Csak azért írtam le, mert annyira megviselt, hazáig pityeregtem, mennyire  kiszámíthatatlan az élet, a pillanat tört része alatt történnek/történhetnek akár visszafordíthatalan események is. Életem végéig belerögződött egy baleset látványa a lelkembe, még diák koromban Nyíregyházán láttam, ott tragikus végkimenetel volt, azt falusi gyerekként látni, akkor is óriási megrázkódtatás ért ...😭😢🥺

2025. szeptember 19.

Selejtezésben

....vagyok,  szedem ki a jó állapotú ruhaneműket, amit már biztos nem használunk, elvisszük egy jótékonysági pontra, hátha tud valaki még hasznosat találni magának. (irhabunda, Istenem... nem volt rajtam tízszer, gyönyörű állapotban van, biztos hogy nem hordom már, sajnálom nagyon, de nem rakosgatom tovább 🥺) 

El is felejtettem írni (most találtam meg a fotót a telefonon, ott is selejteztem...🤭), hogy szeptember elsején megnéztük a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon a Pál utcai fiúk c. musicalt. Ugye a zene az adott (nagyon jó!), azt nem tudják elrontani, de olyan kiábrándító volt látni túlkoros diákokat, kopaszodó harmincasok  tizenéves tanulók szerepében. Nem volt esetleg színitanodás fiatal? vagy ott van az Ady Gimnázium, ahol pont ilyeneket tanulnak a fiatalok. A díszlet, hát nagyon minimál stílus volt, alig volt valami a színpadon. Na mindegy, a zene jó volt, az időjárás kiváló egy szabadtéri előadáshoz. Most elég sok színdarabot megnéztünk ott, tavaly egyet sem láttunk. Hamarosan kezdődik a színházi évad is, jövő héten már lesz az első színdarab. Nem is akartam bérletet venni, de csak rászántam magam.

Egész előadás alatt ennyi volt a díszlet meg néha pár iskolapad


Más.

Szintén pakolgatás eredményeként leltem rá erre a képeslapra, biztos van 40 éves. Ezt azért tettem el annak idején, hogy nekem majd pont ilyen hajasbaba kislányom lesz egyszer😍lett kettő ( és egy, aki Angyalka lett😢) gyönyörű lányom, akik ilyen dús hajú kislányok lettek, csak barnában és most felnőttként is csodás, értékes emberek, akik remekül megállják a helyüket a világban. Nem tudtam eldobni ezt a képeslapot...


Előkerült egy A4-es nagyságú spirál füzet. Érdekes volt látni azt a régi lányt, aki 1980-ban kezdte írni ezt a füzetet, tele az éppen olvasott, könyvekből kiírt részletekkel, amik tetszettek nekem. Meg versek, idézetek... Nagyon sokat olvastam világéletemben, csak onnan kerülhettek a szemem elé, hisz nem volt még internet. No, ezt a füzetet elégettem🥺ha én már nem leszek, ne olvasgassa senki más, hogy miket írtam anno. Jaj, meg a füzet végén le volt írva egy csomó akkori sláger, csupa külföldi, csak néztem és eszembe jutott milyen nagy slágerek voltak azok akkoriban. 

A pinteresten őszi képeket kerestem (laptop háttérnek) ohh, alig hiszem,  végre megyek majd októberben Torockóra és tobzódhatok majd az őszi tájban (tavaly, 9 év után kimaradtunk onnan, akkor voltunk Portugáliában) utána meg rá pár napra, hogy hazajövünk indulunk Szlovéniába, megnézzük az őszi Júlia-Alpokat😍

No, eleget írtam (semmiségekről...)🫣mára, hamarosan családi videótelefonálás lesz a gyermekeinkkel😍❤️


2025. szeptember 17.

Én az

... ilyenektől kész vagyok... Szeptember 17. van. Ezer netes oldalról már a karácsony jön velem szembe. Nincs semmi bajom a karácsonnyal, sőt! mindig is nagyon szerettem, de azért ez korai és így tesznek/tettek tönkre egy ünnepet.



Más.

Bejegyzést írtam a zárt blogba! 

2025. szeptember 15.

Mit nem adott

... volna az ember júliusban ezért az esőért, ami 24 óra alatt (38 mm) lejött tegnap estével bezárólag. Több hullámban, sokszor nagy intenzitással esett, úgyhogy le is zárt a visszacsapó szelepünk, de nem volt vészes. A héten kertezni akartam, de szerintem erre a földre csütörtökig nem lehet rámenni. Na, majd meglesz, az ilyenek már rég nem tudnak idegesíteni 😆

Más. 

Néztem itt oldalt azt a térképes látogatottság jelzőt vagy mit, szóval régóta motoszkál bennem a kérdés, ki az aki rendszeresen látogat:  USA, Holland település, New Jerseyből? Nyilván nem pontos az a térképes helymeghatározás, de  én csak annyit látok. Kérlek, hagynál egy mondatot kommentben, hogy találtál rám pld.? 😍 Nem kötelező, ha nem írsz nem lesz neheztelés érte, tudom sokan nem szeretnek nyomot hagyni, időnként én sem, csak az ilyen öregeket mint én, már sokszor gyötri a kíváncsiság 😆

Kanadát ❤️tudom, Törökországot❤️ is, Sepsiszentgyörgyöt ❤️(Fenci?) is, Ausztráliàt ❤️is. 

Akárhonnan olvastok, mindenkinek köszönöm 😍🤗

Most pedig nagy felszabadultságomban és mert felhő alig van az égen, csapok egy nagy kört a városban, illetve majd a lábam eldönti mennyit akar/bír menni.

Netes fotó, olyan sok mindent kihagytam az elmúlt két hónap alatt, alig várom hogy hegyeket lássak...