2025. április 30.

Ma szembejött

Olyan gyönyörű volt a zöld gyepen a faágak árnyéka😍


...velem egy idézet és ilyenkor mindig elérzékenyülök, ha a gyerekeim születésére, kicsi korukra gondolok. Tudom, hogy szeretni fogom Őket az örökkévalóságig és azon túl is egy nappal ❤️❤️

"Eljön a nap, amikor már nem ül az ölembe, nem mutatja meg a kavicsot, amit talált. Már nem kérdezi meg, hogy szép e a virág, amit nekem szedett. De én majd visszagondolok arra az egyetlen pillanatra, amikor rám nézett és a szemében ott volt: ez mindenem és én neked adom. És akkor majd újra érzem: mit jelentett igazán anyának lenni. "

Más. 

A ballagó diákok láttán egy hangyányit rossz passzba kerültem, mert annyira szembesíti az embert, hogy iszonyatosan elszállt felettünk az idő, kb. 1000 évnek tűnik, mikor mi ballagtunk. Boldog 18 évesek, Istenem! Annyira lazák, bohók, nevetősek voltak a fiatalok, akiket ma is láttam a városban, az un. bolondballagáson, beöltözve maskarákba, mindenki mosolygott velük, jó volt látni őket. Nekünk még nem volt ilyen anno, valahogy a mi időnkben kicsit merevebbek voltak a szokások, egy valami volt igaz ránk is: mi is boldog 18 évesek voltunk. Ma meg kissé megroggyant, de attól még mindig boldog khmmm😆 majdnem száz évesek... Jól van ez így, nem vagyok telhetetlen, mindent megélt évnek, hónapnak, napnak örülök.

Oh, és vége van az április hónapnak is. Puffff, 4 hónap az évből csak úgy hussssss!! 🤔😮🫤

2025. április 29.

A városban is

...tombol a tavasz. Annyira gyönyörű zöld már minden. Szeretem. 










2025. április 28.

Ennyi van most

... a tavaszi virágok közül, a többi elvirágzott. Olyan hamar mennek tönkre a leveleik a hagymásoknak, már sárgul/száradnak lefelé. A meleg rátesz egy lapáttal, no de mindennek megvan az ideje.

Legyen szép a hét mindenkinek. Én megint utazok négy napra, most a Kelemen havasokba. Oda, ahol A funtinelli boszorkány játszódik, Galonyára meg az Istenszékére. Utána azt mondtam, jó darabig nem megyek sehova. Majd valamikor csak július közepén/végén... 














2025. április 27.

Ezért

... az útért: 

"... kezembe veszem a legnagyobb kincsemet: a hálát.

Érzem a súlyát, pedig láthatatlan. 

Mégis ott van minden mozdulatomban, minden lélegzetemben."

Indulunk.. mikor beletapasztja az embert az ülésbe a hirtelen nagyon nagy, felszállás előtti gyorsulás, az én gyomrom már gombócnyi😆 aztán mikor 2 másodperc alatt legalább 100 méter magasan van a gép, úgy vagyok vele, tök mindegy minden😆

Napkelte Jerevánban, a reptér kifutópályáról


Búcsúpillantás az Araratra😍













Sajnos a fotó nem adja vissza, de a különböző művelésű táblák színei gyönyörűek voltak, főleg a sárga repcetáblák 😍

Ereszkedünk, valahol Vecsés környékén 




2025. április 24.

3. rész

...ez a vége, nem untatom tovább az olvasóközönséget☺️































Szerencsés ember vagyok, hogy mindezt láthattam.