Fotókat

... nézegettem /töröltem, selejteztem/ a telefonon. Elém került ez a meggyes kép. Anya kertjében készült, jó pár évvel ezelőtt. Minden perce lejátszódott előttem. 

Kegyetlen meleg volt, de a meggyet le kellett szedni, mert a hőségben hamar lerottyant volna. Hazamentem segíteni, a testvérem meg a sógornőm, mi hárman voltunk a nagy csapat. Anya a fa aljánál totyogott, amit ért szedte ő is, míg egy kis idő után fel nem zavartuk a nagy melegben. Ketten létráztunk a tesómmal, a sógornőm meg szedte el a vödröt tőlünk és öntötte bele a ládákba. Kaptam kölcsön egy nagy inget, mert nem vittem csak pólót, az ágak meg martak rendesen, nem beszélve a tűző napról. Volt a fejünkön egy kalap is, szóval nagyon jól néztünk ki, jaaa és ömlött rólunk a víz😄  Jó pár meggyfája volt anyukámnak, mire mindet leszedtük, nagyon elfáradtunk. Nem is fáradtság, inkább a hőség szedte ki az erőnket. Mindig rengeteg volt rajta. Emlékszem, estére csak lerogytunk 'hót' szurtosan, mocskosan az udvaron a hűvösben, kézben tartva fogtuk a tányért úgy ettük az Anya által főzött finomságot. És nevettünk a megkönnyebbüléstől, a kinézetünkön, mindenen. Tesóm gyorsan elvitte a ládákat a felvásárlónak, izgatottan vártuk vissza, hogy hány kiló lett és számolgattuk mennyit kerestünk aznap🤣hát, ha azért a szedésért fizetni kellett volna egy napszámosnak, akkor ráfizetés az egész. Azért is szedtük le mindig mi. Tudvalevő, hogy a felvásárlók, ahogy felénk mondják (bocsánat) : szarér' hugyér' vettek ott minden keservesen megtermelt gyümölcsöt. Mindegy, nem hagytuk soha a fán, sajnáltuk azt a gyönyörű meggyet/almát /szilvát /diót stb. akármennyit adtak is érte.

Én ezeket a meggy- és almaszedéseket soha nem feledem. Mindent megadnék, ha még ugyanolyan lenne otthon a helyzet, ha perelhetnénk Anyával, hogy azonnal hagyja abba a szedést és menjen fel a kertből. Nem tudom, leszedte e valaki most azokról a fákról a meggyet, amiknek minden centiméterét ismertem. De már nem is érdekes, nem a miénk.

Még tavalyról van fagyasztott meggy a hőtőmben. Otthoni, számomra az igazi. Soha többé nem lesz olyanom.

(elmondani nem tudom, hogy mennyire hiányzik az nekem, hogy oda HAZAmenjek...) 

Ültünk

...a Stühmer előtt, valami szenzációsan finom pisztáciás fagyis kelyhet és pisztáciás pohárkrémet kanalaztunk (vacsora után...🤔☺️) és olyan végtelen béke volt bennem, körülöttem, hogy elmondani nem tudom. 

Elmúlt úgy a vihar mire indulnunk kellett a vacsorához, hogy nem volt pusztítás, isteni finomakat ettünk, együtt voltunk, nevettünk, beszélgettünk. Sétáltunk, fel akartunk menni toronytúràra a Csonkatemplomba, de az csak hétig volt nyitva, mi meg majdnem 9 óra körül tévedtünk oda. Nem baj, fel van véve a programunkba, majd legközelebb sikerül.

Annyira jó egy ilyen nap! Megfizethetetlen, pótolhatatlan, éltető.

Fotó a netről!! 

Egy jó hónapja

... kaptunk a várostól (a mi, az adófizetők pénzéből vett? 🤔) csapadékvíz gyűjtő edényt, 300 literest. A férjem hallotta meg útközben a rádióból, hogy regisztrálni kell rá, mert csak 5000 db van, illetve később megtoldották még 1500 db-al. Nagyon hamar be is regisztráltam, sőt még az email címmel sem rendelkező szomszédasszonyékat is, mert utána én lettem volna letolva, hogy miért nem regisztráltam őket is. Az én email címemmel az ő nevükre. Két naponta kérdezte, mi van már vele, hol van, lehet nem is lesz, mert biztos  elrontottam stb. Azt mondtam magamban, nem bánom, ha én nem kapok, csak neki jusson, mert életem végéig ezt hallgattam volna utána. Mikor megkapták/elhozták, azt sem mondta hogy bakfitty, egy köszönöm nem fért bele. Mindegy, a viszonyunk az utóbbi időben megér egy posztot, majd lehet írok róla...

Szóval nagyon klasszul bekötöttük  az egyik csatornába, beszereltük a túlfolyót is, a csapot rá alulra és már locsoltunk is belőle, a cserepes virágokra. 

Ezért is seggel forgott ránk a szomszéd, mert az övékét nem kötöttük be. Nem, mert itt élnek a gyerekeik, a fia leszarja őket, egy szalmaszálat nem tesz arrébb az udvarukon, soha nem segít nekik a világon semmit, de ő a szüleit meg maximálisan kihasználja...Mi nagyon sokat és sokszor segítünk rajtuk, de mindent nem tudunk és nem is akarunk a nyakunkba venni. 

Erről is eszembe jutott a múlt. Nagymamám minden csepp esővízet megszedett, a csatorna alá tett kiselejtezett mosófazekat, mosóteknőt. Persze ezek hamar megteltek, de csak volt benne valamennyi. Ha volt esővíz és hajat mostam, mindig azzal öblítettem ki a hajamat, nem volt még gyerekkoromban fürdőszobánk, lavor volt a divat, jó nagy lavor, legalább egy méter átmérőjű volt. Gyönyörű selymes lett a hajam tőle, gyakorlatilag majdnem mindig fenékig ért a hajam, tortúraként éltem meg, míg kibontottam, de az esővízzel való öblítés miatt könnyebben fésülhetővé vált. Télen tiszta helyről szedett havat olvasztott Nagymama, akkor így oldotta meg.

Szóval azért örülgetünk a hordónak, most is majdnem tele van, alá lehet tenni kényelmesen a locsolót. Most is esett egy kis eső, 8 mm. Szerencsére csak egy kis dörgéssel jött, nem volt nagy "műsor"☺️ Remélem nem jön több ma délután (jósolják) mert megyünk este hatra ünnepi vacsorázni, nemrég volt a házassági évfordulónk, a gyerekek meghívtak, jó lenne nem megázni, míg odaérünk...

Csak kinyílt az óriás liliomom, majdnem olyan magas, mint én (175 cm) a múltkori jég levert róla egy csomó bimbót és az összest megsebezte, de kinyílt egy pár, örülök neki nagyon 😍

A szerelemvirág is nekilódult, 5 van rajta, tavaly duplája volt. 

Fotó a netről, a miénk pont ilyen, csak ezen nem látszik a túlfolyó. 

Ha száz évig élnék még

... akkor sem tudnék összesen kidobni ennyi kenyeret. Engem végtelenül elszomorít az ilyen látvány. 

Tudom, én még a múlt században születtem, éltem, nevelkedtem. Bizonyos fokig konzervatív vagyok. 

... de soha nem láttam otthon ilyet, a kenyér szent volt. 

Posztoltam már hasonlót, de mai napig nem tudok elmenni mellette szótlanul. 

Hogy került hozzám?

... magam sem tudom. Ez tuti, hogy a szelek szárnyán érkezett, bár nem is olyan pici a magja. Nem baj, csak érezze jól magát nálunk ☺️ gyönyörű a színe és nagyon sok bimbó van még rajta. 

"A természet - valóság. 

Egyszerűen - van. 

Árad. 

Tanít. 

Tanít, hogy lenni, élni jó. 

És szép. 

Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. 

Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát."

 Biegelbauer Pál

Mi jut eszedbe

... a búzáról? - az én szememben az élet jelképe. 

Péter és Pál napja, amikor a búza töve megszakad.. 🌾 

A fotó meg csodás ❤️

Azért

 ...sokszor elgondolkozom magamban, mikor látok, tapasztalok dolgokat a városban. Majd' minden nap megyek a dolgomra, hála Istennek már megint gyalog és azt látom mennyien közlekednek elektromos rollerrel, főleg fiatalok. Tiltakozik mindenki az akkumulátor gyárak ellen (én speciel gyűlölöm...), miközben lehet az ő gyereke is ilyenen robog, elektromos autója van, robot porszívót használ a lakásában stb. Mi ezek egyikével sem rendelkezünk, nem is fogunk. 

Most nem is erről volna szó, inkább az döbbent meg, hogy mennyire a mozgás ellen vannak a fiatalok! Ma is láttam egy srácot, cirka 120 kiló volt, elektromos rollerrel, nehogy már egy métert is menjen a buszig, villamosig stb. ha már nem akarnak többet gyalogolni. Csodálkoztam, hogy nem esett szét az a szerkentyű alatta. Arról már nem is beszélek, hogy mint az őrült, úgy száguldoznak a járdán, nincs se isten, se ember csak ő haladjon. Sokszor olyan sebességgel mennek (biciklisek is!!!), nem  is tudom hogy reagálná le, ha valami váratlan esemény történne.

Nem vagyunk egyformák, szerencsére. Hozzáteszem, mint mindig, vannak kivételek és nem minden fiatalra puffogok, csak mikor látok egy kirívó esetet. Meg hát, hiába puffogok, mindenki úgy éli az életét ahogy jó neki. 

 

Amúgy meg: BÓDOGSÁG  van 😊  jön haza az egyik lányom, pár napot velünk tölt, megtelik élettel a házunk. 

Nem alszok,

... nulla óra 10 van mikor ezt írom, hatalmas vihar söpört végig rajtunk, "ügyeletben" vagyunk, lezárt a visszacsapó szelepünk, nagy eső volt rövid idő alatt. Szünet nélkül villámlott, dörgött (még most is dörög, pedig a radar szerint már elment rólunk...) hát így vagyunk mi itt a keleti végeken.

Színes, reggeli örömök

 Minden nap látom és ugyanúgy gyönyörködöm bennük, mintha először látnám. Ez is hozzátartozik a nyárhoz. A levendula erős illata a meleg, a forró nap hatására, a leanderek is pompáznak, illatoznak. Lanzaroteról hoztam törpe leander hajtást, ami rózsaszín 😍 és hónapok után most látom, hajt a gyökere. Úgy vigyázok rá, mint a hímes tojásra ☺️ nekem barackszínű van, annak idején mikor hoztam 3 pici ágacskát Ciprusról, csak egy gyökerezett ki. Ma már több cseréppel szaporítottam magamnak😍 imádom. 

Ez csak úgy magától nőtt a csatorna kifolyóhoz. Öntörvényű 😆 mikor vetettem, esze ágában sem volt kikelni. 

Kint van az utcán, a ház előtt. Odafújta a szél a magját bentről és elszaporodott. Hagyom nőni ahol éppen csak akar, mert úgy szép. 

Vera virág ☺️

Nagyon szereti a helyet, rengeteg virág van rajta mindig 

Új szerzemény 

Nézd! milyen finom színe van 😍

Nem nagyon

... tudok hozzátenni semmit sem. Elszámoló számlán volt ennyi túlfizetésünk. Hogy keletkezett, fogalmam sincs, mindig hajszálpontosan annyit fizetek, elektronikusan, ami a számlán van. 

Elküldte a cég a postára x költségért, a postás kihozta röhögve, aláírtam és mindenki elégedett volt. A postás is az öt forinttal 🤣

Pont olyan

... volt ez a szombati nap, amilyennek szeretem. Nem volt túl meleg, kezelhető a táv (kb. 15 km)  nem nagy szintemelkedés. Jól szolgált a térdem /lábam. Eddig, így, ilyennek szeretem a nyarat. A poros ösvényeken bandukolva, az ilyenkor szokásos millió vadvirágos/illatos rét, az árnyas utak, összehajló fák. Nagyon kedvemre való volt. Egy cseppet sem voltam elfáradva este, de úgy aludtam reggelig, mint a bunda. 

Csak ízelítőként pár fotó. A Zemplénben jártunk, egészen fent a szlovák határnál, sőt többször át is léptünk ☺️