.. és a világ kicsi lett: április 2024

...összehozni az ígért utazásról a beszámolót. Két telefonról kell(ene) "összefésülni" a fotókat.

Nyugodtan kijelenthetem, életemben nem láttam még ehhez hasonló tájat, mint Lanzarotén. Hihetetlenül különleges és nyomasztó is egyben. Képzelj el egy olyan vidéket, ahol nincsenek fák, bokrok, fű, semmi nincs, csak néhány pozsgás szerű növényke, ami kínlódik a tájban. Illetve kaktuszok, de az is csak gyéren, tulajdonképpen amit az ott élők ültettek már az évtizedek/évszázadok során. Van ugyan pálmafa, de azok is inkább csak a településeken, de azok sem alkotnak ám erdőt. Kopár, száraz és forró. Április elején mentünk, de már szenvedtünk a melegtől, 30 fok körül volt, de ez sokkal égetőbb, mint nálunk. Nem tudsz árnyékba menni, mert nincs hová. Az UV sugárzás ott 11-12-es értéknél kezdődik. Nagyon kell vele vigyázni, mert az óceán felől állandóan fúj a szél a partmenti sávokban, ha nincs rajtad hosszú ujjú, megégsz. Rajtam állandóan ing volt, sapka, a nyakamon kendő.

Ami a különlegességét adja, az a számtalan vulkán által kialakított táj. Az 1700-as, 1800-as években még működtek ott vulkánok, úgy is szokták mondani, a 300 vulkán szigete. Na, annyi biztos van ott. Láttunk igazi vulkáni kürtőt is, de ami a lényeg: hihetetlen mennyiségben folyt mindenfelé a láva. Néztem a lávamezőn átvezető túránk során hol is van a hegy, ahonnan jöhetett, hát elég messze volt és mégis eljutott az óceánig. Ameddig a szem ellátott, mindenütt lávamezők voltak. Fekete, irtó veszélyes, andezit és bazalt tartalmú koromfekete vulkáni kőzet ameddig a szem ellátott. Jusson eszedbe, mikor látod a tévében egy-egy kitörésről a filmet, hogyan hömpölyög az izzó láva. Itt láthattam ahogy hűlt ki és megdermedt. Az már úgy marad az idők végezetéig. Látszottak a gyűrődések, ahogy folyt, a tornyosulások, rendkívül éles kövekkel telítve. Nagyon kellett vigyázni, mert aki ott elesik, annak szilánkosra törik a csontja a nagyon fura alakzatú, hegyes/éles köveken. Mi úgy fogalmaztuk meg, egy hatalmas óriás őszi mélyszántást végzett a tájon. Ez a lávamező végig van a sziget egyik oldalán, végig lehet menni az egész szakaszon, de mi nem jártuk be csak kb. egy 7 km-es útvonalat, de higgyétek el, nagyon elég is volt. Fárasztó, nyomasztó egy idő után a feketeség, a hőség, a figyelem, hogy el ne essünk stb. Ugyanakkor engem lenyűgözött! Állandóan az járt az eszemben, úristen! micsoda erők dolgozhattak ott annak idején, hogy ilyen mennyiségű láva került a felszínre isten tudja hány km-es szakaszon. Rengeteg beszakadt vulkánt láttunk, az un. kalderákat. Vonzott és taszított ez a rész. Óriási élmény volt, de mégis azt mondom: többé nem mennék oda. Nem tudom megmagyarázni, de a kietlenség, a feketeség, a táj üressége, a zöld hiánya, phuuuu, hát elég volt egyszer. Kirándultunk még több kis településre is, ott vannak pálmafák, igazi délvidéki virágok, de mind csak úgy marad életben, ha odavezetik a tövéhez a csepegtető öntözés csöveit, mert amúgy elpusztulnának, annyira nincs ott csapadék. Lanzarotét nem is néztem, csak a másik szigetet, ahová átmentünk: Fuerteventura, na az éves csapadék ott 150 mm, gondold el, az semmi.

Első napon El Golfo faluból indultunk el a lávamezőn. El Golfo egy kis halászfalu a sziget nyugati részén. A part mellől fordultunk vissza a falu felé, nagyon gyér növényzet között.

A túra után még 200 méter séta után jutottunk el Lago Verde-hez, amely egy különös zöld színű tó az óceán partján. Gyakorlatilag egy vulkáni kráter maradványa ez, amelynek az óceán felőli részét lekoptatta a hullámok ereje, és a maradékban pedig egy tó keletkezett, amelyet egy algafajta varázsol elképesztően zöld színűvé.

Második napon az ezer pálma völgyébe indultunk Haría városába. Na, ne gondold hogy tényleg van ezer pálma, csak ez egy hangyányit zöldebb, mint a környező táj. Nagyon érdekes a szőlő termesztésük, a hegyoldalakon teraszosan vannak a szőlő ültetvények, de az egész szőlő jó ha egy méteresre nő meg. A talaj vulkanikus volta miatt nagyon termékeny, de ne gondold, hogy föld van ott, ááááá! apróra darált? őrölt? vulkáni kőzet a "föld". Persze a szőlő is csak úgy él meg, hogy mindegyiknek a tövére oda van vezetve a csepegtető locsoló rendszer. Nem is tudom honnan van víz ott, még csak egy icipici patakocskát sem láttunk sehol, arra gondoltunk, hogy valami mélyfúrású kutakat csinálnak, csak így lehet, mert a házak összevissza vannak a hegyek között, olyan elképesztő helyeken laknak, hogy közel távol nincs semmi szomszédság. Komolyan, én el sem tudom képzelni, hogy ilyen helyen élnék, jó, ők beleszületnek a helybe, nem nagyon válogathatnak, de biztos jó ott és úgy nekik.

A fotók nagyon jól érzékeltetik a szépséget, a vadságot, a kietlenséget, de ugyanakkor az életet is.

Folyt. köv.