Tiszavirágzás

 "Temető a Tisza, mikor kivirágzik" - pár óra élet adatik meg nekik. Nem láttam még élőben tiszavirágzást, nagy vágyam pedig. 

Kérész életűek, szó szerint. 

Egyszerűen

... nincs ettől szebb leanderem most. A törpe leander, Ciprusról. Festeni nem lehet rá több virágot ...

A többi virág meg csak úgy csapódik hozzá ☺️

Az éjszaka 11 órakor nagy vihar volt nálunk. Dörgés, villámlás és nagy eső, az utcán hömpölygött a víz, negyed óra alatt 15 mm esett. Előtte lazítottam fel az ágyások földjét, most kezdhetem újra. Jaj, de nem bánom, inkább hetente megcsinálnám, csak legyen ennyi csapadék! Szabályosan fellélegzett, nyújtózkodik minden, már a levegő is fullasztó volt, poros és forró. Most nagyon kellemes. A jövő hét sem lesz könnyű időjárás szempontjából... 

Orvosi rendelő

Már legalább egy perce cseng teljes hangerővel a telefonja egy nőnek, ölében szorongatja a táskáját, én rájövök, hogy kié szól, de neki nem esik le a tantusz. Aztán csak eljut a tudatáig, újabb egy perc, míg előkotorja, közben szól az "ereszd el a hajamat, ihajcsuhaj sose halunk meg" című örök sláger csengőhang. Felveszi, abban sincs sok köszönet, tajt bunkó hangon, hangosan értekezik valakivel végül "qrva anyàd"-al kinyomja  telefont. Igazán épületes jelenet volt.

Én attól rosszul vagyok, hogy sok embernek nincs annyi esze, amíg egy orvosi rendelőben van, lenémítsa a készüléket. De hát annyi nagyon fontos személy van már manapság a világon, belehal, ha fél óráig nem csüng a telefonon vagy átmenetileg nem elérhető. 

Igazi

Annyira kis helyes fiatalember 😍

Kedves számomra, Szabolcsból származik. 

Nyíregyházi 😍❤️

Hidegrázós mondatok a világűrből:

„15 millió magyar ember emelt ma idáig. Támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs. Belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol. A ti hangotok hangosabb, mint a rakétánk, erőtök nagyobb, mint a gravitáció. A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen. Mi a bolygónk négy különböző pontjáról indultunk, de társakként, barátokként érkeztünk ide. A mi küldetésünk a tiétek is. Köszönöm mindenkinek szerte a világon, akik hozzájárultak ehhez a gyönyörű naphoz. Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen.”

Forrás : Kapu Tibor

Láttam

... ma egy Trabantot. 30-40 évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy szenzáció lesz látni egy ilyet. A Testvéremnek először volt egy szürke utána egy jellegzetes kislibazöld színű kombi. Hihetetlen mit kibírt az az autó, éppen hogy nem szántott vele a tesóm. Mindig dugig volt pakolva a csomagtartója plusz húzott egy utánfutót is, amit szintén koppig megrakott...és ment, mint egy kis bulldózer, mint egy kis tank. Soha nem hagyta cserben, gyakorlatilag addig hajtotta, míg majdnem szétesett alatta. Akkor is meghagyta "munkás" autónak, mikor újat vett. Javítani minimálisat vitte, ami elkopott, elhasznàlódott benne, csak azt kellett cserélni. Nagyon szerette.

Ahogy mi is az első autónkat, egy Wartburgunk volt, használtan vettük, 2 és fél éves volt akkor, 13 évig nyúztuk még utána. Imádtuk. Talán azért is, mert első autó, sosem volt vele baj, biztonságosan vitt, hozott bennünket. Sosem felejtem el, egyszer télen, nagyon hideg és este volt, jöttünk haza anyósoméktól disznóölésről, az út egy szakaszon, míg ki nem értünk a főútvonalra, merő jég volt a letaposott hótól, közben elkezdett szakadni a hó is, szóval a motor barátságosan duruzsolt, nagyon jó meleg volt a kocsiban és éreztem, tudtam, baj nélkül haza fogunk érni. Úgy is volt. Nagyon sajnáltam, mikor eladtuk. Egyetlen autót sirattam viszont csak meg, a mostani előttit, egy Seat Toledo-t. Na, nekem az volt az AUTÓ. Gyönyörű, elegáns színű volt. Még vagy két éve a férjem látta a belvárosban, egyszer én is, simogattam a szememmel, nem tudom megvan e még.

Egy Toledo előtti kocsinkat meg Szegeden láttuk meg, nem hittünk a szemünknek, Görögországból jöttünk hazafelé és a pihenőhely parkolójában tűnt fel. Még szaladtunk is utána, hátha ott megáll valahol és beszélünk a tulajjal hogy került hozzá, de nem volt szerencsénk, elhajtott.

A mostani az 5. autónk, egy SUV fajta, nekünk már magasított utasterű kell, hogy könnyebben be tudjunk ülni 😆nagyon bejön a férjemnek, szereti. Én meg azért, mert télen fűthető az ülés alattam, azt nagyon díjazom, ha hideg van.

Na jó, agymenés ez az írás, csak ahogy megláttam azt a kis Trabantot, millió gondolat jött elő. Mentségemre szolgál, hogy kint meleg van és beszorulok a lakásba, pedig olyan mehetnékem van...

470

 Ez olyan majdnem kerek szám, erre "gyúrtam" a posztokkal, hogy meglegyen, hogy aztán takarékra helyezzem a blogot és magamat is egy ideig, amolyan nyári szünet vagy minek is nevezzem☺️

(el)köszönésképpen még pár fotó a városból, kár hogy illatot nem tud a net mellékelni, mert az egész város fürdik a hársfa illatában, még a kipufogók bűzét is elnyomja. 

A Piac utcán végig hársak vannak

Megyünk

... moziba ma este. Mission Impossible 8. részét nézzük meg. Mindegyiket láttuk, igaz a hetediket most néztük meg úgy, hogy kikölcsönöztem a youtube-ról. Tényleg túl sok benne a lehetetlen dolog, de pergő cselekményű mindegyik és ami elismerésre méltó, hogy Tom Cruise kaszkadőr nélkül csinál meg majdnem minden veszélyes jelenetet. Kíváncsi leszek rá, a gyerekek már látták vagy két hete (a "saját" országukban), azt mondták izgalmas nagyon. Meglátjuk... 

Idei első grillezésünk volt tegnap. Mondtam a férjemnek, most süssünk, mert ha nagy meleg lesz már nem lesz kedvünk a grill mellett aszalódni a 35 fokban. Oldalast sütöttünk, előző nap bepácoltam. Tzatzikivel, görög salátával nagyon finom volt. 

A városban fotóztam ezeket, annyira szépek most! 

Kellemes ez a mostani időjárás, szívesen kiegyeznék úgy augusztus végéig ezzel a hőmérséklettel... Minden egyes nap, ami hőség és katasztrofális vihar nélkül múlik el a nyárból, arra már azt mondom: ezt a napot is megnyertem. 

Legyen jó a jövő hetünk Mindannyiónknak. 

Nyár

"Nyár... A mindennemű hanyatlást megelőző szépség időszaka: az élet dele.''

Nyárhoz kapcsolódó híreket olvasva: az elkövetkezendő két hétben számottevő csapadék nem várható, ugyanakkor június végére 40 fokot jósolnak. Tudom, három napra sem tudnak jól előrejelezni, mindenesetre elég belegondolni is. A férjem azt szokta mondani : nyár van, mikor legyen meleg? 

Rémisztő itt már sok minden, a Maros vizébe ért a sószennyezés Parajdról, ökológiai katasztrófát okozva, már kipusztult a halállomány a Kis-Küküllőből, aztán ez az izraeli-iráni háború (is), pusztulás felé rohan a világ. 

Más. Már előre tele vagyok aggódással, a jövő héten megy a lányom a párjával Párizsba, Beyonce koncertre, egy stadionba. 63000 ember lesz ott. Számomra az irgalmatlan nagy tömeg és mindenféle félelmek járnak az agyamban... Akkor fogok megkönnyebbülni, ha arról ír majd, hazaértek. 

Más. El ne kiabáljam, már nem fáj (csak néha kicsit) a csípő csontom. Nem tudom mitől gyógyult meg, mert túl sokat nem tettem érte. Ha nem lesz nagy meleg, jövő hétvégén lehet elmegyek túrázni. 

Fotó az internetről

Fotó az internetről 

Fogalmam sincs

... mi ez. Igaz én ezen könnyen átlépek, mert nekem nem igazán számít a neve, csak azt látom: szép. Meg is nézhetném a növényhatározóban, de jóvanezígy. 

Egyre több margaréta nyílik ki. Mindig is a legkedvesebb virágaim közé tartozott. 

Megint kalandoztak a gondolataim, ahogy olvastam ezt az írást. Én már így is maradok, időnként a múltba révedőnek.

"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."

Pam Brown

Hazamentünk

 Tegnap este 8 órakor döntöttük el, hogy menjünk haza. Anya égi szülinapja és anyósom égi névnapja lesz hamarosan. Itthonról ölnyi virág mindenkire (5 sírra) nyílik a margarétám és az a lila virág a kerítésem mellett. Hoztam neked virágot, Anya! egy kis nyarat is hozzá, hisz nyári gyerek voltál, nyugtasson Isten békében🖤

Megnéztem a házát is, sírtam. Mindig ez van, egyik szemem sír, a másik meg zokog. Meg nevet néha. Mert szép már így is, amit eddig csinált a házon a fiatalember. A régi kis nyárikonyha ablakán még ott az a kis sötételő, amit én varrtam rá. A felső kertben a szőlő, pár meggyfa 😥, ezer éves almafák kiszedve, de a régi kedvenc barackfa, az imádott szilvafa meg a lenti részben a sok meggyfa megmaradt. Fű szépen lenyírva. Mondtam Anyának a sírnál: tetszene neked, amit látnál.

 Nem volt ott a tulaj a háznál, így a kerítésnél állva feltérképezett a szemem mindent, mert máskor csak lassítottunk a kocsival és úgy néztem oda. Már talán nem fáj annyira a látvány, de halálomig benne lesz a ház, a kert minden négyzetcentimétere a szívemben, lelkemben. Az a régi ház, ahol felnőttem és boldog voltam, nem ez az új.

Persze, hogy lementünk a Tisza partra is (Gergelyiugornya) , még nincs ott nagy nyüzsgés, olyan mondjuk már sohasem lesz, mint mikor lánykoromban le-lementem a Tiszára, akkor igazi pezsgő élet volt, a cölöpökre épült különféle házak tele voltak élettel, mostanra meg nagyon sok eladó van köztük. Ott ebédeltünk a parton, az enyém felejtős volt, minőségre, mennyiségre sem ütötte meg az ingerküszöbömet, cserébe az ára viszont ütős volt 😆

Ilyenkor, mikor hazamegyünk, mindig a testvéreméknél ebédelünk, de mivel este későn dőlt el az utazásunk, ők már más programot terveztek. Maradni akartak, de mondtam szó sem lehet róla! hisz ők sokkal ritkábban mozdulnak ki, menjenek csak, majd bepótoljuk a találkozást. Így csak a sírokhoz mentünk el, meg a férjem öccséékhez egy kis időre.

Megnyugszom, mikor visszaérünk. A tudattól, hogy otthon voltam.

Nincs sok víz a Tiszában...