Terveink tavaszra

... megvannak, jó is lenne, ha úgy alakulna, mint tavaly tavasszal. Megterveztük, kivitelezőt kerestünk (találtunk) valahogy az utána időszak már nyugis volt, mert semmi nagy terv, "csak" éltünk. Most tervezünk ismét, kivitelező már van, most még kedv is, hát majd meglátjuk, hogy öröm mennyi lesz akkor hozzá. Festés, burkolás vár ránk áprilisban. Ha meg akarjuk nyerni a mestereket, már most kell gondolkodni róla. Találtam festőt, burkolót is. Csempét vadászunk, hogy mit nézünk majd hátralevő életünkben, mert én már hosszú távra tervezek. Ez a festés minimum 10 évre szól (a mostani 9 éves), akkor már benne leszek a korban, a következőt festesse aki megveszi, vagy az új asszony, mit bánom én már akkor 😄😄

Nagy dolog ez, akárhogy nézem. Sokat filoztunk rajta a párommal, jövőre már egy évvel öregebbek leszünk, a munkadíj, anyag díj duplája lesz, jobb ha túlesünk rajta. Biztos nagyon hisztis leszek, nagyon nem bírom már a felfordulást, a komfort zónából kizökkenést (szegény Anya, dettó így volt annak idején...) de a végeredmény kárpótol. A fürdőszoba felújítás 4 (!!!) évvel ezelőtt kezdődött, atya ég!! 🤔🤔🤔🤔 és minden négyzetcentiméterét szeretem azóta is! ezzel is így leszek. Festésben szeretem a megszokott színeket, de most meg akarom törni más színű festékkel vagy tapéta csíkkal, még kitalálom addig mit szeretnék igazán.

Sok kirándulás is vár ránk, most hogy a másik lányunk is elköltözik külföldre, valahogy azt érzem: ami adódik, megtetszik mindenhova megyünk. Meg vagyok bolondulva, ezernyi tervünk van és ami jó, a férjem mindenben partner, semmire sem kell biztatni. Meglátjuk mit, mennyit enged a Teremtő...

Ilyesmire gondoltam a festésnél:

A decemberi

... Zakopane-s úton kívül nem voltunk már régóta sehol egy komolyabb túrán. Most lehetőségünk nyílt hétvégén elmenni a Varasói-havasokba. Annyira csodás időt fogtunk ki, hogy el sem mertük hinni. Itthon esett az eső (akkor már egy hete, minden áldott nap, fúúúj de utáltam 😡) de ott tudtuk, hogy hó lesz. Féltünk is, hogy nem tudunk felmenni a szerpentinen vagy csak hólánc segítségével. Szerencsére le volt takarítva az út, csak fentebb volt komolyabb jegesedés/lefagyás, de gond nélkül eljutottunk a célig. Már felfelé menet is szájtátva néztük a mesés téli tájat, de a tetőn meg csodaország fogadott minket. (lentebb nem  volt egy gramm hó sem, kb. olyan 1100 méter felett volt téli világ)

Mi törtük meg a gyönyörű szűz hótakarót, kb. 25-30 cm között volt, attól függően, hogy halmozta fel a szél, porhóban mentünk, térdig havasan. Nagyon fárasztó törni az utat, nem volt nagy kör (11 km) szintmagasság is csak 350 méter lehetett, de nagyon meredek volt a hegyre vezető út, birkózni a hóval végig, szóval elfáradtunk. De! a fenti panoráma MINDENT megért, azért a látványért naponta fellihegnék a hegyre, hihetetlenül szép volt. Gyönyörű tiszta látóhatár, a nagyon messzi hegyek is jól látszottak, a hóba burkolózott fenyők, hegyek... hááát, hirtelen nem is tudom, volt e részem már ilyen 360° - os téli körpanorámàban. Olyankor legszívesebben leülnék a hóba és csak bámulnám a hegyeket, az időnként szikrázó kék eget, a csillogó havat. Óriási élmény volt. Mondjuk a lejövetel is a hegyről 😂😂😂  borzasztó meredek lejtő, csúszós hó, alatta alattomos sziklák, szóval nem volt veszélytelen. Nem szoktam félni, de most kapaszkodtam rendesen a botba. Ott nem estem el, de lent az egyenes, már kitaposott úton kétszer is. Mint az ólajtó, akkorákat estem. Szerencsére puha hóba érkeztem, de azért másodjára ráestem a karomra/botomra, valahogy megcsavarodott, ugyan nem tört csontom, de csúnyán megütöttem. De még ezt sem bántam! 😄 Bármit elviselek, amit fent láttam/kaptam, azért semmi sem volt drága.

Mint máskor is, a fotók nem adják vissza az igazi szépséget, de azért érzékelteti a csodát.