Nem tudok aludni, írok

23.53 van én meg blogolok🤔😲...

 Mivel gyalog járok szinte mindenhová, önkéntelenül is látom a házak előtti járdákat. A környéken mindenkit ismerek, tudom hol lakik fiatal, hol idős. Látom pld. a 91. éves szomszéd bácsit, aki erejéhez mérten még mindig nagyon sok mindent megcsinál, az utcafronti részt is. Aztán látom a max. 35 év körüli házaspár portáját, akinek kb. 12-14 méter lehet a háza előtti rész, de én még azt eltakarítva soha nem láttam. Télen, ha esik a hó néha, természetesen nincs elseperve, ősszel a lehullott falevelekben bokáig járunk, majd letaposódik, csúszik az esőtől. Nem tudom eldönteni, hogy ennyire igénytelen valaki, végtelenül lusta vagy mindkettő? Mondjuk az egész portájuk irtó rendetlen, derékig erő gaz van nyáron az előkertben is, de akkora hófehér, csilivili terepjárójuk van, mint egy ház. Nem is értem miért laknak kertes házban, mikor láthatóan semmit nem tesznek az udvaron, kertben. 

De mesélhetnék egy tőlünk pár házzal feljebb lakó szomszédról, aki csípőre vagy karba tett kézzel figyeli a feleségét, ő tartja úgy ahogy rendben a kertet, utcát, négykézláb! Ugyanis szegénynek több csípő műtétje volt, nem nagyon tud hajolni, ezért egy polifoamon térdepelve dolgozik. A férje meg egy szál dudvát ki nem húzna, hűűű de haragszok rá mikor látom ezt a szitut! 😡😡

Aztán látok olyat, lenyírja a füvet az egyébként nagyon modern és kis helyes telkén, aztán gondosan kiviszi az utca másik oldalára, meg az összesöpört falevelet, kerti gazt és lazán kiborítja, a házával szemben. Nem számít, az már a másik oldalon van. (ott nincsenek házak, csak egy fasor) Kuka mellé ki lehetne tenni, százvalahány forintért vett nylon zsákba és elviszik. Nem tud venni, mert egy mikrobusz meg két kocsi mellett valószínűleg már nincs rá kerete.

Furcsa emberek, nekem azok.

Ez mindig így néz ki, dzsuva az egész ...őszintén, te elnéznéd ha ilyen lenne a házad előtt? 

Valamikor tavaly nyáron vágtak le a gazt, azóta is kint van, nincs erő belerakni a kukába... 

Milyen szép!

 Legalábbis nekem megunhatatlan évről évre.

Nem fogod elhinni, de ez egy NYÁRI viola... 

Nagyon hosszú nap volt

 Hajnal kettőkor keltünk, mert 3 órára jött a reptéri transzfer. Még egy pár apróság bepakolása volt hátra. Próbáltam tartani magam, de nagyon nem ment. Fojtogatott a felemás érzés, a "de hát mit csináljak?" nem állhatok az útjába. Sok cucca volt, persze legalább az induló adag legyen meg, 20 kg-os feladott bőrönd meg a fedélzetre felvihető 10 kg-os, de még a kézitáskája is ki volt tömve. Amit meg hazahoztunk, hogy utána tudjam küldeni, hàààt jajj, szóval van bőven még küldeni való.

Valahogy azzal vigasztalom magam (tévesen) hogy ez nem végleges, kint lesz egy fél évig és hazajön. Még nem fogtam fel teljesen, hogy könnyen meglehet, ki tudja hány évig kint marad?... Belegondolok, hogy ketten maradtunk itthon a férjemmel. Nincs egyik szülő sem, nem mondhatjuk, hogy Mamázunk egy kicsit, a gyerekeket jó, ha 2-4-szer látjuk ezentúl egy évben, hát nem tudom elfogadni, annyira rossz, hogy elmondani nem tudom. Végtelen ürességet érzek. Napok óta alig alszok. Tudom, kiveséztem már ezt a témát, de most nagyon szomorú vagyok.

Mivel már szerdán felmentünk Pestre, kicsit csavarogtunk a Várban meg a belvárosban. Alig hallani magyar szót, rengeteg külföldi van, végülis érthető, világváros. Jó volt szétnézni, régen jártunk már ott. Meg együtt voltunk addig is.i

Visszaszámlálást tartok, hogy mikor jönnek haza... Most pedig beájulok az ágyba, hátha sikerül aludnom egy kicsit... 

Számok

 Tavaly január közepén volt az,  már nem is tudom pontosan hány év blogos tevékenységemet egyetlen mozdulattal töröltem. Őszintén írom, azóta sem bántam meg. Simán elengedtem. Rá pár napra csináltam meg ezt a jelenlegit. 150 bejegyzést csikartam ki magamból 😄 ehhez jöttek a kommentjeitek (1040) (KÖSZÖNÖM! 😍) tehát  520-at írtatok ti, mivel mindig szoktam válaszolni, így a másik fele az én megjegyzésem.

Nem tudom meddig írom, mikor milyen kedvem van. Időnként nagyon nem érdekel, de aztán jön egy "hullám" és mindent meg akarok mutatni, írni. Egyébként az érdektelenség őszintén szólva zavar? bánt? elkeserít? elkedvetlenít? Nem is tudom milyen szó jó rá. Mindegy, a blog sorsa úgyis az én kezemben van.

Vannak, lesznek

 

"Vannak pillanatok, mikor a hallgatás többet ér minden szónál."

(S. J. Watson)

Szerinted

... is szuper ár 6796 ft/kg áron? Annyira azért én nem mondanám annak, sőt! Ha belegondolok bő 3 kg karajt tudnék venni egy kiló tepertő árából. Erre szoktam mondani, ha mellette lenne a pénz, akkor sem venném meg ennyiért. Elvből. Igaz a piacon is láttam már 5000 ft/kg áron. Csillagos ég tepertő 😄 tragikomikus...és van képük kiírni, szuper ár 😡😡😲

Lett volna

 ...egy túrám holnap a Bükkbe, Három-kő az úticél, de legnagyobb bánatomra ki kell hogy hagyjam, pedig a magyarországi helyek közül ez a legkedvesebb kilátópontom/túrám, de úgy felfáztam, hogy nem kockáztathatok. Annyira vágytam most menni, úgy bakancsosan, nem az aszfalton kopogós csizmában sietni. 

 Pár régebbi fotó, 2021. január és 2020. júniusában készültek.

Már előre irigylem a többieket😕 legközelebb március 15-én megyünk (hol van az még???? 😧) éppenhogy a határ másik oldalára, a Gömör-Tornai karsztvidékre. Addigra túl leszek három kis ablak cserén (jujjj...) kezdődik majd a felfordulás korszakom is, ami tart úgy április végéig vagy ki tudja meddig. No, de ez a mi döntésünk volt, hogy belevágunk. Még nem vettük meg a csempét, három "befutó" van, persze mikor kettőnél több van valamiből, ha választani kell, na akkor kezdődnek a problémák :D

nekem ez a nyerő, persze a fotó nyomokban sem közelíti meg a valóságot, a férjemnek egy másik tetszik, arról nem is készítettem képet. A lényeg, hogy valamiért most a famintás burkolatba vagyok belezúgva, remélem jól fog kinézni lerakva, mert azt fogom nézni életem végéig :D majd eldöntjük hétvégén, aztán meg is vennénk, tavasszal mikor beindul a szezon, lehet úgyis emelik az árát.

ez egy másik lehetőség, ebben nem olyan karakteres a faminta, de jól néz ki ez is

 

Elhatároztam, hogy a bejegyzéseim végére néha teszek majd  egy verset vagy idézetet. Nem kötődnek a posztokhoz, csak azért rakom ki, mert nekem tetszett és hátha valaki pont úgy örül majd neki, mint én, mikor olvastam.

"Összeköt minket egy közös cél:

Senki sincs, ki csak magának él,

Mindent, amit másnak adunk,

Előbb-utóbb visszakapunk."

(Edwin Markham)