... sok éve tapasztalva a dolgokat, ezer hasonlóság van Anya és köztem. Nemcsak a gének, a szokások, a viselkedés terén is. Most pld. arról jutott eszembe, ahogy vártam/vártuk a gyerekeket vagy az ittlétük alatti időben is.
Anya mesélte régen, mikor megtudták, hogy megyünk haza, Apával nem lehetett bírni. Állandóan kérdezgette Anyát: megvan minden? Mit hozzak még? Meg fűtsenek be (télen) előtte két nappal a szobákba, nehogy megfázzunk. Hordta a narancsot, mandarint, banánt a gyerekeknek, meg mindent amit szerettek. Készült a kedvenc süti, a kedvenc kaja. És vártak, nagyon vártak mindig, a nagykapu már legalább egy órával hamarabb nyitva volt, csak be kellett kanyarodni az udvarra.
Na, most mi valahogy hasonlóan viselkedünk. Egész héten hordtuk haza mindazokat, amit szeretnek, rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, salátát. Életemben először sütöttem hókiflit (szilvalekvaros, diós) , rögtön jó nagy adaggal, mert az egyik lányom barátja egyszer evett Magyarországon és odáig volt érte. (megdicsértem magam, mert nagyon jól sikerült 😇) Kedvenc kajákat főzök, választott hazájukban úgysem esznek olyanokat. A vő meg megeszik mindent, olyan aranyos, nem válogat 😆kimondottan szereti a magyar ételeket.
Nézegettük az időjárást, mikor mit tudunk csinálni, mikor menjünk étterembe (gyerekek meghívtak) mikor lesz jó idő Nyíregyházán a Múzeumfalut megnézni, mikor lesz idő elmenni a Stühmerbe sütizni, capuccinózni. Végül minden összejött, amit elterveztünk. Esténként vérre menően kártyáztunk (Uno, Solo, Fekete Péter) meg kvízeztünk, Legyen ön is milliomos! -t játszottunk. Sokszor a könnyem potyogott, annyira nevettünk.
Ilyenkor élet van a házban, minden a feje tetején áll, mindenki egyszerre beszél, s ami még humor forrás lehet, a nyelvi nehézségek a külföldi párok miatt, de olyan jól megértetem magam, egy biztos, hogy nem mernek ellenkezni az anyóssal🤣
....annyira szeretem ezt a fajta nyüzsgést és olyan jó megölelgetni a gyerekeimet. Töltekezem, mert tudom, hogy jó darabig nem jönnek.
Szóval a hasonlóság... A szüleink azt sem tudták hogy ugráljanak körülöttünk, hiába mondtuk mindig, hogy nem kell semmi extra, tényleg nem voltunk /vagyunk válogatósok, mindent szerettünk ami elénk került és az is annyira jó volt, utána mosogattam a konyhában, Anya ült és beszélgettünk, most ugyanúgy van, a lányaim mosogattak én ültem és nevettünk mindenen, mindenkin.
A búcsú is, Istenem! életem végéig előttem van a kép, ahogy állnak a szüleink a ház előtti hídon és integetnek, ameddig láttak bennünket. Most én is ugyanúgy: nézek a kocsi után, ameddig látom ...nem szeretek a pályaudvarra menni, gyűlölöm a vonatot, ami elviszi őket, így mindig otthon köszönök el tőlük. A pakolás is, Anya odarakta volna a fél házat, ha engedem, én is csempészem a bőröndjeikbe a finomságokat, néha kicsit "veszekedünk" miatta, de általában én győzök... vagy nem😆
Olyan régóta készültünk már mi is a férjemmel, hogy elmegyünk a Múzeumfaluba, na most így összejött, azt kell hogy mondjam, remek döntés volt, mindenki nagyon jól érezte magát.
Jó hetünk volt, bár többször lenne ilyen, de nem vagyok telhetetlen, csak nagyon szeretem a családomat.
A fotók a Múzeumfaluban készültek. Az egyik kis házban pityeregtem egy sort, annyira emlékeztetett az anyai nagymamám nádfedeles házára (később felújították ők is), a döngölt padlóra, a belső elosztásra, a melegségre, a magas ágytámlás ágyakra, egyszerű konyhai, szobai berendezésekre, a vizes vödörre, vizes kannára. Kérdezi a férjem mi a baj, mondom siratom a múltat, a fiatalságom, az emlékeimet.
![]() |
| A férjem nagymamájának pont ilyen tornácos háza volt... |
![]() |
| Lakodalmas ház belseje |
![]() |
| Ágnes! Pócspetri porta 😍 |
![]() |
| Még emlékszem az ilyen ABC-táblára, pont ilyen megsárgult volt a falon |
![]() |















































A család mindenek előtt! A gyerekeink a kincseink és mindig azok maradnak! (PDL)
VálaszTörlésMaximálisan egyetértek veled!
TörlésSzép beszámoló, egy szó nagyon kilóg belőle... a "kaja", mennyivel szebb az étel kifejezés.
VálaszTörlésA mai világban együtt élünk a szleng szavakkal akkor is, ha nem tetszik. Aki olvassa, az ennivalóra asszociál a csúnya szó ellenére is.
TörlésÉn is rosszul vagyok a kari aji, a pari, a köszike stb. szavaktól, de elfogadható mástól, mert neki úgy jó.
Még mindig jobb ilyen szavakat "használni", mintha rettenetes helyesírással írnék.
Jó volt olvasni a soraidat, felidézni a hasonló emlékeimet! A héten nekem is volt részem (ha nem is ilyen kellemes alkalomból) két napocskát a kicsi fiammal tölteni, megölelgetni és szomorúan integetni a távozásakor. Éppen a héten emlegettem Fédrának, hogy apukám milyen gondos szeretettel válogatta nekünk a legszebb zöldségeket mikor jöttünk el. Azt sem tudták mit adjanak..... ugyanezt hoztam magammal.
VálaszTörlésKb. 40 éve jártam a sóstói falumúzeumban. Örömmel nézegettem a fotóidat.
Krúdy szálloda..... kell a pénz a reklámokra, nem ilyen apróságokra! Majd "megveszi" még valaki áprilisig fillérekért. (Ronda vagyok)
Azt adjuk tovább, amit otthon kaptunk, láttunk, éreztünk. Neked, nekem így esik jól😊 körülvesszük szeretettel a hozzánk tartozókat.
TörlésKöszönöm ezt a beszámolót, az írottat és a fotókat. Az írott beszámolón kicsit el is pityeredtem... Hozzám már csak egy gyerek jön...
VálaszTörlésDrága Borka, ha csak egy pici kedvet is adott neked a posztom, már megérte megírni.
TörlésTudom, hogy mennyire nehéz neked... 😳
Orsi, milyen jó lehet a gyerekeidnek, hogy ilyen szüleik vannak, ilyen édesanyjuk, aki át tudja adni a saját múltjából tanultakat, hogy aztán ők is tovább vihessék.
VálaszTörlésNagyon szép képeket hoztál megint, én is szeretem a falumúzeumokat. Készülünk elmenni a szombathelyi skanzenbe is.
Azt szokták mondani, mikor egy gyerek születik a földre, ők választják ki, kihez akarnak tartozni. Ők minket választottak és mi szívünk összes szeretetével szeretjük őket életünk végéig. Mindent átadtunk nekik, amit jónak tartottunk.
TörlésKépzeld, a szombathelyi Falumúzeumban mi is jártunk és nagyon tetszett. Az emlékeim szerint az nagyobb, mint a nyíregyházi.
En is pityeregtem egy keveset, mert ezek az en emlekem is, ha nem is mind. Nagyon Jo lehetett egyutt lenni ... szep beszamolo, kepekkel..a nagymamamek haza is hasonlo volt, hosszu tornaccal, azert direkt igy hivom mai napig, az uj szavak ellenere:) Orsika nekunk a szorzotablat hangosan kellett mondani, az osztalynak egyszerre..de tudom is kapasbol barmit ossze kell adni :) na meg a tobbit is...egyedul a Walesi bardok miatt morgok ma is, miert kellett megtanulni kozel 30 versszakot:) en absolut utalok bucsuzni, nem is szoktam ..mondjuk a Te eseted mas..en mindig ugy csinalom, mert kulon lakasunk volt, hogy nem mondtam meddig maradunk:)csak a repterrol,,sokkolo de Jo volt ihu:) puszillak:))
VálaszTörlésAz a szorzotábla, bizony hangosan mondtuk anno. Mennyi verset meg kellett tanuulnunk! Némelyiket mai napig fújom kívülről 😊
TörlésAz a tudás a mai napig megvan bennünk, tényleg belesulykolták a fejünkbe. Ugye mennyi emlék előjön? Annyira örültem ennek az időutazásnak ott a régi kis házak között!
Mintha én írtam volna ezt a bejegyzést. Pont így csináljuk mi is mindig a kedvenceket főzzük süssük. A nagyfiúék itthon laknak olyankor ők is szabadságot vesznek ki és egész héten együtt vagyunk. Már reggel hozza a ropogós kiflit és más finomságokat. Legutóbb este sütöttünk szalonnát a kertben a két fiunk még éjjel egykor ültek a tűznél és beszélgettek. Remélem mindig ilyen jó testvérek lesznek. Ahogy látom Kedves Orsi nektek is csodálatos gyerekeitek vannak. Szép napokat kívánok .Erzsébet
VálaszTörlésNagyon szereti egymást a két lányunk, azért is alakítják mindig úgy, hogy egyszerre jöjjenek haza, mert ők is csak így találkoznak. Mindent megbeszélnek és összezárnak, nem pletykálnak a másikról ☺️ mindig jó testvérek voltak és remélem azok maradnak.
TörlésÉn is kívánok neked szép napokat és jó egészséget!