Advent

 Belegondoltam, gyerekkoromban a szüleim nem emlegették az adventi vasárnapokat, akkor még nem volt olyan a jelentése főleg falun, mint manapság. Apukám, Anyukám beosztásuknál fogva (ahogy régen mondták, a tanácsházán dolgoztak vezető beosztásban) nem voltak (nem lehettek) templomba járók, abban az időben árgus szemmel figyelték az ilyesmit. Nagymamám nem törődött semmivel, ő elment mindig az istentiszteletekre, sokszor elkísértem én is, nehezen járt, rám támaszkodott, de nem igazán szerette, ha megyek, mert állandóan forgolódtam, nem figyeltem, de még ő sem emlegette úgy soha, hogy most van advent első vasárnapja. 

Amire viszont emlékszem, mert úgy tetszett a kifejezés : karácsony 'viliája' - azt sem tudtam akkor, hogy mit jelent, Nagyim, Anyukám mindig így mondta. Most néztem meg a mindentudó Google-n, hogy honnan származik a kifejezés: 

A karácsony viliája a karácsony vigíliájának (Szentestének) népies elnevezése, amely a december 24-i estet jelöli. 

• Karácsony vigíliája: Ez a hivatalos elnevezése annak a napnak, amely a karácsonyt (december 25-én és 26-án) megelőzi.
• Régi szokások: A múltban ezen a napon böjtöt tartottak, például zsír nélkül étkeztek a reformátusoknál, akik ezt a napot „karácsony szombatjának” is hívták. 

Jaj! meg emlékszem a hidegre, a hóra, a fenyőfa illatára, az általunk készített díszekre: kályhabronzba mártogatott dióra, színes papírcsíkokból láncot fűztünk, (ragadt még a fejünk is a ragasztótól🤣) az első narancsra, utána ahogy Anya a spórra dobta a héját, milyen illata volt, a diós/mákos kalácsra, zserbóra, amit Nagymamám készített, a lelopkodott szaloncukrokra, az ajándékba kapott cipőre, csizmára, kabátra, 'mackó' nadrágra(melegítő) amikre amúgy is szükségünk volt, mert az előzőt kinőttük. Millió apró emlékkép, ami örökre ott marad bennem, nekem.

... és  most készülök, mert megyünk templomba. 

Kassák Lajos: Advent van

Advent van, s átjárja lelkem

a szeretet és az emlékezés.

Rájövök ismét-tán ezredszer-,

hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban

gyermeki önmagamba újra...

látom, amint jancsi-kályha mellett

anyám fagyos lábujjamat gyúrja.

Hársfa teát tölt poharamba -

˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝

Átmelegedett a testem, valóban

s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.

Ölelés, szeretet, gondoskodás

ezek voltak mitől az a ˝jó˝

a testem és a lelkem járta át.

Ez adta azt a boldog érzést,

mi ma is rám tör, ha a múltba

révedek.

Hiánya - így advent idejében -

fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,

ami a konyhát járta át,

mikor sült a finom mézes,

és a lágyan foszló mákos kalács.

Arca piros volt az izgalomtól,

mikor a szobába engedett,

csilingelt egy üvegpohár szélén:

˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,

ámultunk, örültünk nagyon.

Ezt a boldog érzést fiaimnak

minden karácsonykor átadom.

Már negyedszer töltjük el nélküle

a karácsony szent ünnepét,

de lelkemben ott mosolyog képe,

ahogy átöleli hét kisgyermekét.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,

ha gyertyafényben rá emlékezünk

s tudom - onnan fentről ő is nézi:

Ugye mindenkit szeretünk?

Jusson szép szóból bárkinek!

Simogató, ölelő kezekből,

mosolytól csillogó szemekből

áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,

áhítat járja át a lelkeket!

A szeretetet, mit tőle tanultunk

naponta adjuk át mindenkinek.

Nagyon nehezen

... térek vissza az íráshoz. Most is vacillálok itt, kell ez nekem? Talán emlékeztek, a spanyol út beszámolóit is kurtán-furcsán lezártam, befejeztem. Annyira el voltam havazódva, időzavarban voltam/vagyok állandóan, s ha valamit nem tudok teljes szívvel csinálni, akkor inkább hanyagolom. Mindenhez idő, idő, idő kell. S ha éppen van is, akkor meg már türelmem nem volt a szerkesztéshez, fotók válogatásához, íráshoz. Úgyhogy azt már valószínűleg elengedem vagy majd egyszer, ha nagyon unatkozok, csak rászánom magam.

Meg aztán van valami, ami kikívánkozik belőlem... az ostoba, irigy, célozgató embert nagyon nem tudom tolerálni. Csak azt nem értem, ha ennyire irritálja az illetőt, miért veszi a fáradtságot, hogy idejár. Nem kényszerítek senkit az olvasásra, fotó nézegetésre.

Ahogy olvasgatom mások blogját, hááát, van bennem csöppnyi irigység, hogy már rá tudtak mozdulni az ünnepi érzésre. Per pillanat én annyit haladtam ma, hogy elővettem a karácsonyi mintás abroszokat, mert ki kell vasalni. (a vasalóig még nem jutottam el.. 😆) holnap talán arra is sor kerül. A másik mozdulat meg az adventi koszorú előszedése lesz. A többi meg vagy jön, vagy nem.

Ma megcsinàltuk az utolsó téliesítési teendőt, leszereltük az esővíz gyűjtő hordót, szépen kitakarítottam (fél vödörnyi iszap, falevél, madártoll volt az alján) amit a tetőről belemosott a szezon folyamán az eső. Két nagy leanderem még mindig kint van, had legyenek ott a jó levegőn, csak ha kemény mínuszokat mondanak, akkor viszem be. A krizantémok még mindig virítanak, csak már azért hanyatlóban vannak, de még így is szépek.

Olvastam tegnap egy latin kifejezést, kissé szíven ütött. 

Fugit hora, ora 

Több fordítása van, nekem ez tetszett:

Jóvátehetetlenül rohan az idő, imádkozzál

...mert igen, valóban úgy rohan az idő felettem és imádkozzak, hogy ne olyan véget érjen az életem, mint a 7 hete a klinikán fekvő szomszédom, aki bement egy masszív, erős férfiként és most egy emberi roncs, akinek talán csak napjai vannak hátra, aki hetek óta nem tud magáról, lélegeztetőn van, 8 !!!! műtéten és 3 !!! orvosi műhibán van túl. Szóval ne ilyen véget adjon a Teremtő, de hát tudom, ez nem kívánságműsor.  

Az idén már nem utazunk messze tájakra, jövő héten lesz egy egy napos túra meg utána héten tervezzük, hogy elmegyünk Pestre, szétnézünk a belvárosi csilivili karácsonyi vásárban meg felmegyünk a várba is, szóval bámulunk egy kicsit, ha már a japánok/kínaiak/koreaiak eljönnek több ezer kilométerről megnézni, nekünk csak egy interrégiós vonatra kell felülni és hipp-hopp ott vagyunk.

Holnap megnézzük a gyertyagyújtást a téren, nagyon sok új díszt, fényfüzért láttam felszerelve, újítottak sok mindent, hát majd meglátom milyen lesz az összhatás.

A hunyorom ősz óta virágzik  A bordó is bújik ki Szétnyomta a múltkori nagy esőzés Ez az, ami ki tudja miért nem virágzott. Ennyi virág van rajta

Kérés!

 Kinek van esetleg közületek iPhone-ja? Mi a tapasztalat róla? Jó, megbízható? Jó fotókat lehet vele készíteni? Könnyű a menürendszere? 

Segíts, ha van ilyened, mindegy melyik típusa☺️nem Google-n akarok tájékozódni, a saját tapasztalat érdekelne. (Felajánlottak nekem egy iPhone-t nagyon kedvező áron, de nekem sosem volt még ilyen és tartok tőle... 🫣) 

Köszönöm szépen, ha írtok róla! A kommentet nem fogom megjelentetni, nehogy esetleg valaki kényelmetlenül érezze magát miatta. 

Késő este írom ezt

... a posztot, a fáradtságtól nem tudok aludni, időzített bejegyzésbe teszem.

2.nap zöld hajnalban keltünk, mert indultunk Tarifaba, ahonnan átkompoztunk Tangerbe (Marocco). Az EU-ból való kijutás és Maroccoba a becsekkolás (és fordítva is) kész rémálom, ahány ellenőrzésen át kell esni (táskáknak is). Előtte elmondták a szabályokat, egy nő férfival ne vegyen fel szemkontaktust, süsse le a szemét pld. Na, ez konkrétan nem valósult meg, mert szinte az összes árus férfi volt, akik nagyon kedvesek voltak, hisz a turistákból élnek. Azért vigyáztunk egyébként. Semmilyen ételt, italt ne fogyasszunk ott, kizárólag amit a boltban veszünk és mi magunk nyitunk ki. Minden gyümölcsös standnál el akartam csábulni, hisz elképesztő mennyiségű déligyümölcs van mindenütt. Az árak... nem drágák, vettünk egy narancslevet (boltban) , életemben nem ittam olyan finomat! egy euró volt 1 liter. Elfogadjak az eurót ott is. A tengerpartja gyönyörű. Az meglepett és kellemes csalódás volt, hogy nincs kosz, szeméttenger. A sok-sok szűk utcácska mind üzletekkel volt tele és sehol nem volt eldobált szemét, de a nagyobb utcákon, tereken sem. A parkok szépek, zöld, ápolt füvesített, virágosított. Kaotikus a forgalom, a zebrán a gyalogosokat simán elütnék, ha nem ugrik el. A kávézókban csak férfiakat látni, némelyik elegánsabb kiülős helyen nők is vannak, talpig csadorban, kendőben. Ugyanakkor modernebb öltözékű nőket is láttam, mondjuk azt nem tudtam, hogy nem e turista ő is.

Este, mikor a komphoz mentünk, megállapítottam: összességében tetszett, de egy nap bőven elég volt belőle. Elképesztően színes, hangulatos utcákkal, hihetetlen kék éggel, de nincs az a pénz, amiért ott tudnék élni.

3.nap Cordoba volt, nem írok róla bőven, hazudnék, ha azt mondanám nem volt szép, de nem ragadott meg különösebben, csak pár fotót rakok fel róla.

Utóirat:

... és voltunk még 4. nap Sevillaban, 5.nap Caminito del Rey, ma meg Gibraltárban. Vasárnap Fuengirola,Malaga. Ennyi fér bele ebbe az útba. Most megint elköszönök egy darabig, nagyon elhavazós időszak jön rám.  

Bye all! 

Távolodunk Európától

Ez mar Tanger

Szebbnél szebb kézzel szőtt szőnyegek, gyönyörűek voltak. Tudtam volna válogatni belőlük 🤭

Egy sikátor a sok közül, tömve turistákkal

Fűszerbolt, valami isteni illat volt ezeken a helyeken

Állítólag 700 éves fikuszfa... aki nem hiszi, járjon utána 🤭🤭mindenesetre óriási volt 

Még ez is a törzséhez tartozik

Itt van a belügyminisztérium 

Majdnem mindenütt, minden ablak ilyen rácsokkal volt ellátva, a felső szintek is. Brrr, tiszta börtön 

Kisebb városnyi emberrel a fedélzetén egy óceánjáró hajó 

Imádtam ezeket a szűk utcákat

Nagyon sok ilyen ruhás nőt láttunk. Olyat is, aki tetőtől talpig feketében volt, ahol a szemének sem volt hely kihagyva, gondolom azért ott átlátszó volt az anyag. Beleborzongtam ebbe a viseletbe, ők megszokják, én megfulladnék benne/tőle. Tudom! Más világ. Ettől függetlenül is, nem veszik ember számba a nőket. Legkisebb bűnért is minden fajta büntetés nélkül megölhetik őket. 

Cordoba: