"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
 |
Amit lehet, mindent át - és megélni, gyűjteni az élményeket, felfedezni/megnézni a sok csodát, gyönyörködni a természetben. Mert igaz: a világon semmit nem viszek magammal.
Legyen jó és szép a nyár Mindannyiunknak.
"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni."
(Dalai Láma)
Az egész udvar tele van az illatával. Minden nap megszagolgatom, megsimogatom. Nagyon szeretem. Az eredeti, bordó pünkösdi rózsa már sajnos elvirágzott. Igazából az talán a legkedvesebb, mert imádott Nagymamámnak olyan volt.
 |
| Milyen jó már! Legközelebb ilyet festek ☺️ |
...dolog ez a kerítés festés :) ahogy délután elkezdem a munkát, sorban megjelennek a szomszédok, aztán jönnek a tanácsok: folytassam nyugodtan a következő porta kerítésének a festését, ha itt már elegem van, itt van egy csík benne, ott van egy kimaradt rész, hogy fogom az ecsetet, ne így, ne úgy stb. Röhögések, anekdotázások. Én festek bőszen, de közben együtt nevetek a többiekkel és ez is olyan jó, de volt már olyan is, hogy mondtam: na most már lehet innen lelépni, elegem van belőletek, persze ez is viccelődés formájában. Kivétel a drága öreg szomszédom, na az tényleg azonnal jön, ha meglát, mert tudja, hogy beszélgetünk akkor. Őt nem zavarja, ha festek, attól én figyelek rá és válaszolok is mindenre. Közben megsimogatom a kutyuskáját is (imádom a kis tekergőt 😍 }
Vadidegenek köszönnek rám, akik elmennek mellettem a járdán és soha nem is láttam őket. Jó munkát kívánnak, megdicsérik, hogy szép lesz stb. Szóval élmény ez a festés, de különben tényleg szeretem, jó látni ahogy átalakul a kezem munkája nyomán, megújul, megszépül. Még van belőle, napközben ugye nem tudom csinálni, délután is sokáig ki kell várni, mert rettenetesen odatűz a nap, nem lehet kibírni a napon, árnyékba meg elég későn kerül. Megnehezíti a dolgot, hogy a fa lazúrral van festve, a fém váz meg zománccal lesz és nagyon vigyázni kell, hogy ne mázoljam össze a vasat a lazúrral, a fát meg a zománccal. Sziszifuszi munka... Egyszer csak a végére érek ☺️
Hétvégén utazunk haza az Anya házába kicsit rendezkedni, pakolgatni. Nem tudom lesz e erőm belépni...
...ha a mostani betervezett nagy beruházások készen lesznek - most per pillanat kis túlzással félig szét van verve a ház, jönnek mennek a munkások, már bőgtem egy sort az idegtől, ezért ha egyszer a végére érünk (a kerítés festésben is benne vagyok, tegnap az eső miatt nem tudtam folytatni, ma meg a viharos szél akadályoz...) akkor ééééén egész nyáron a lábam lógatom, mindenhová megyek, amerre látok pld. a hegyekbe túrázni, ismét szeretnénk csinálni egy nagy kört a Beregben, Szatmárban (nagyon szeretem azokat a kis falvakat) kerti sütögetéseket szervezünk, lesz egy-két bandázós, szalonnasütős/bográcsozós haveri összejövetel, este addig akarok ülni a hintaágyban, míg a szúnyogok meg nem zabálnak...szóval most csak ilyenekre gondolok, meg mantrázom egyszer vége lesz, mindjártmindjártmindjárt elmennek a mesterek és nyugi lesz végre.
... tölt el néha. Kiültem a kerti hintaágyra reggel a capuccinómmal és örülgettem. A kellemes idōnek, a harsogó zöldeknek, a pünkösdi rózsa ezernyi bimbójának, a tavaly beszerzett harangláb virágomnak, a férjem által várva várt szépre megnőtt hagymáknak, amit kedvére kiszedhet már, a torkaszakadtából trillázó rigónak, a kerti rozsdáska fiókáit hívó hangjának, a vakító kék égnek, a szomszedban lévő kiskutya jelző vakkantásának: gyere itt vagyok, simogass meg! A tegnapi nagy, 10 óra hosszán át tartó munka szerencsés sikerességének (tetőn dolgoztak, féltem, féltettem őket...) a lányaim korán reggeli vidámkodásainak, a hamarosan előttünk álló ausztriai útnak, egy júniusi pesti koncertnek, az előttem álló kerítés festésnek - jaaa, ennek nem örülgetek 😄😄 de le fogom festeni és tudom, szép lesz. Az új nyári, libbenős szoknyámnak ( de még nem hordom, gyászruhát viselek), a kiharcolt 😬 fűszegély nyírómnak... Szóval úgy mindennek. Nagyjából ennyi. Ennyi?
Tovább is van, mondjam még? ☺️
... majd minden nap látom, tobzódok a színekben, illatokban😍☺️ annyira szeretem időszak ez nekem...
 |
| Annyira élethű a fa ezen az installáción, hogy odamentem megtapogatni ☺️😆 műfa... |
" Isten küldött egy angyalt, hogy megkérdezze a növényeket, hogy nézzenek ki.
Mindegyikük szép, piros vagy fehér, nagy virág akart lenni, úgy virítani, mint egy nyári álom vagy kék, mint a tiszta ég ...csak a pitypang nem tudta, milyen szeretne igazán lenni...így az angyal még egy napot adott neki a gondolkodásra .
Imádkozva próbált dönteni...és látta a napot majd úgy döntött, olyan szeretne lenni, mint a NAP sárga és gyönyörű.
Aztán meglátta a holdat, és meggondolta magát. Olyan szeretett volna lenni, mint a HOLD, fehér, kerek..áttetsző.
Aztán felfigyelt a CSILLAGOKRA, és nagyon megkedvelték őket is.
Amikor az angyal eljött, nem tudta, mit mondjon neki:
Úgy lennék olyan mint a NAP mint a HOLD és mint a CSILLAGOK
Nem tudok dönteni...sóhajtotta szomorúan...
Így a Teremtő teljesítette minden vágyát.
Ezért a pitypang eleinte sárga, mint a NAP, majd fehér és kerék mint a HOLD , és mikor ráfújsz, akkor úgy szóródik szét mint a CSILLAGOK.... "
/ Yeshua Paolo Gioiello / Krol Sandyno /
... és tényleg ilyen 😍☺️
