... most nagyon nehezemre esik posztot írni. Elszoktam tőle, van amikor be sem nézek a blogra. Harcolok mindig az idővel, mindig mindennel le és el vagyok maradva. Közbejön egy váratlan utazás is (hamarosan) nem kirándulás, szükség van rám valahol Európában, úgyhogy megint repülök. Onnan hazajövök, kipakolok, kimosok és pakolok újra, irány Torockó és vége is lesz októbernek.
Visszatérve az utazásra, ami mögöttem van. Bosznia-Hercegovina volt az úticél, Dubrovnikba repültünk reggel, bő egy óra az út és onnan már mentünk is Medjugorje, a híres kegyhely/zarándokhely felé. A Vatikán soha nem ismerte el, a 80-as évek elején volt látomása két kislánynak a városon kívül, Szűz Mária jelent meg nekik. Hááát, érted, két alig múlt el 10 éves lányka mit keresett a városon jóval kívül egy olyan helyen, ami feladta a leckét szikláról sziklára mászásban (nekünk is) a hegy tetején állított Szűz Mária szoborhoz, amit azon a helyen állítottak, ahol látták a jelenséget. Én nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, a jelentéktelen kis település hatalmas üzletet csinált belőle, van annyi imafüzér, Jézus kép meg kereszt, hogy a Dunán simán lehetne belőle egy újabb fenékküszöböt csinálni. Meg minden más vonzata a helynek, évente 2 millió zarándok megy el oda...Onnan mentünk Mostar felé, ahol két éjszakát aludtunk. Másnap irány Blagaj Tekke, a dervis kolostor, érdekes helyen van, hatalmas szikla alá építették, utána a Kravica vízesést is megcsodáltuk. Nagyon népszerű hely, szép is, de itt is az üzlet, az üzlet, az üzlet, persze meg kell élni valamiből mindenkinek.
Délután /este városnézés Mostarban, direkt megvártuk, hogy besötétedjen, mert esti kivilágításban nagyon szép az Öreg-híd. Mostaron folyik keresztül a Neretva, gyors hegyi folyó, a zöld szín dominál, ha a vizét nézzük, persze mikor hogy esik rá a fény.
Nem tudom kikerülni a témát, ami engem nyomasztott végig. Ilyen szemetes, piszkos, mocskos országban nem jártam még. Nyugodtan lehet rá mondani, igazi Balkán. A Neretva partjára lementünk, még most is beleborzongok, hogy mi szemét volt ott... de végig az országutak mentén, nem ám itt ott lerakva, folyamatosan mindkét oldalt mocsok. Borzasztó. Gyönyörűséges természeti adottságokkal rendelkezik és abszolúte nem becsülik meg.
Persze volt gondjuk elég, gondoljunk csak a Délszláv háborúra, amiben nagyon sokan elestek. Hihetetlen mennyiségű temetőt /sírt láttunk, településeken belül, akár a város közepén is, ahol hely volt, ahol elestek, ott temették el az áldozatokat. Szomorú látvány volt...
Mostar egyébként hangulatos kis város, az Óváros tele van szűk kis utcácskákkal, millió bazár, árus van. Konvertibilis márka a pénznemük, mi nem váltottunk egy vasat sem át, nagyon sok helyen lehetett euróval fizetni, kevés helyen kártyával. Könnyű volt az átváltás, mert ha mondjuk valaminek 20 KM volt az ára, akkor az 10 euró volt. Hasonló árak vannak, mint nálunk, illetve valamennyivel kevesebb.
Ami még feltűnő, ez már muszlim ország, persze az is volt régebben is, a nők ruházata a szorosan, kendővel bekötött fej, hosszú lepel/ruha, jobb esetben látszik az arca meg színesek az anyagok, mások meg talpig fekete csador? burka? azt sem tudom ott hogy nevezik, mindegy is, szóval csak egy résen néz kifelé a nő, hát nekünk ez elképzelhetetlen, nekik meg ez az életük, ezt kell elviselni.Mindenféleképpen ezt is meg kell jegyeznem, nagyon pozitívum volt, hogy kedvesek voltak az emberek és ezeken a kiemelt idegenforgalmi helyeken, a legkisebb boltban, bódéban is beszéltek angolul, úgyhogy bárhol boldogultunk. Egy helyen volt, egy nagy élelmiszer áruházban (a világon minden kapható, árubőség van) az eladó férfit a csemege pultnál mikor kérdeztük, hogy beszél e angolul, olyan jókedvűen mondta, nem, ő csak a saját nyelvén, hogy csak annyit tud: "csikken, pork, no, jes, van, tu, tri" vele nevettünk és mégis tökéletesen megértettük egymást mutogatással, tőszavakkal😊
Folyt. köv. remélem lesz időm, türelmem hozzá.
 |
| A kegyhely felé vezető utca rövid részlete |
 |
| Itt látszik, ilyen sziklás az út felfelé |
 |
| Útban a Szűz Mária szoborhoz. Jó páran mezítláb mentek fel a csupa szikla útvonalon. |
 |
| Útban Blagaj Tekke-hez |
 |
| Sima hétköznap volt és mégis tömeg. A jegyárusító hölgy szerint nagyon sok magyar is jár oda. |
 |
| Blagaj Tekke dervis kolostor |
 |
| Jablonica tó. A Neretva vize van felduzzasztva kb. 30 km hosszan. |
Visoko, a Piramisok Völgye és a kőgolyók rejtélye
 |
| A 35 tonnás kőgolyó. |
Kőgolyók rejtélye. Teljesen szabályos golyók, kisebb, nagyobbak, az anyaga/összetétele semmi máshoz nem hasonlítható, tükörsima a felülete. Nem, nem a folyó, nap, szél, időjárás alakította ki, mert a legnagyobb pld. abszolút a szárazföldön van és 35 tonnás. Rendesen gondolkodóba estünk az infók után, ugyanis pld. ezt a 35 tonnást mai technikával így, ilyen anyagból nem lehetne egy ekkora kőgömböt elkészíteni.
Kravica vízesés
Blagaj Tekke
Piramisok Völgye. Megléte hamarabbi időkre tehető (kb. 33000 év) , mint az egyiptomi piramisok. Most folynak ott ásatások, csak nincs rá pénz.
Ez már Szarajevo.
 |
| Az utolsó, működő karavánszeráj Szarajevoban |
 |
| Mindenütt tömeg |
 |
| Szarajevo folyója a Miljacka |
 |
| A Boszna folyó forrása egy szép parkban van |
Jó írás, sokat adó és láttató, sőt, az embereket is bemutató, a csadorosra felfigyeltem. A nyári hőségben viselése jutott eszembe, de más is.
VálaszTörlésA szemét jelenléte nem tetszik, én itt a nyugati csücsükben kezdek már elszokni tőle hazai földön is. Persze, hogy örülök neki, hogy így van.
A víz színeinek változását szeretem nézni, és ez annyi mindentől függ: az ásványi anyag tartalomtól, a fénytől, a készülődő vagy meglévő időjárástól... Én a balatonit figyelem és szeretem is, hozzá van legtöbbször szerencsém.
Hogy üzlet is van abból, amiből nem kellene, nem a szívem csücske állapot. Hasonló élményben Mariazellben volt részem. Egy szentképet azért vettünk M. akkor még élő anyukájának, mert tudtuk, hogy neki már csak az "ilyen" ajándék az öröm. A karácsonyi gyertyáinkat is ott vettük meg, így az üzletbe mi is besegítettünk, de ennyit még el is néztünk magunknak.
A képeid nagyon szépek mint mindig, átböngészgettem őket. Az a minaret a fáradó napfénnyel hosszabb ideig marasztalt, mint a többi.
Köszönöm, hogy jártál nálam! Éva
Valahogy vegyes érzések voltak bennem ebben az országban. Gyönyörű a táj, nem találkoztunk morcos emberekkel, akikkel kapcsolatba kerültünk tényleg kedvesek voltak. Az üzleti dolgokat is meg lehet érteni, mert ebből élnek sok helyen, idegenforgalomból. Tragikus a történelme, egészen a közelmúltig állandóan harcoltak mindenkivel. Lassan talán a fejlődés útjára léphetnek majd, bár biztos nehéz lesz. Drukkolok nekik.
Törlés