"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
... valószínűleg az utolsó túránk lesz szombaton, hàààt, drukkoljatok, hogy ne ázzunk egész nap, a Béli-hegységbe megyünk, hátha ott hó lesz, bár nem leszünk magasan. Azért az szörnyen rossz, ha az esőköpeny kapucnija alól fel sem tudom emelni a fejem, a párásság miatt nem látni semmit, szóval nem a legjobb. A mozgásra, a jó levegőre viszont nagyon vágyom...
Ma egyébként az összes csapadék fajta felvonult a palettán...
 |
| Pár éve a Nagy - Milic túránkon készült ez a fotó |
 |
Azokat az embereket kedvelem, akik bár hivatalosan felnőttek, mégis bármikor képesek arra, hogy egyik percről a másikra önfeledten élvezni tudják a bennük rejlő "örök gyereket". Mindezt anélkül, hogy azzal foglalkoznának, ki mit gondol róluk abban a pillanatban. Remélem sokan vagyunk ilyenek.
... Gyönyörű idő volt délután, napos, de csípős hideggel. Tettünk egy sétát a belvárosban, megnéztük milyen kínálat van a faházakban. Nem nagyon van még vásárló, szerintem később sem fogják egymás sarkát taposni az emberek, 'hűűű' meg 'ha' árak láttán sejtem csak, persze ki tudja? Ha nem lenne kereslet, az árusok sem bérelnék több százezer (egyszer mintha azt olvastam volna, hogy a frekventált részeken milliós a bérleti díj) forintért a helyeket.
Az esti fényekkel biztos szép lesz majd, mához egy hétre, advent első vasárnapján, ha felkapcsolják a díszkivilágítást.
 |
| Ez a fotó a netről származik. |
... meg arra, hogy az asztal körül ott legyen mindenki, hogy ne hiányozzon senki...
Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.. Csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?!
Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.
Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban..
Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz...
Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.
Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat.
(új bejegyzés a zárt blogban)
Aprók, de ezek (is) teszik jobbá egy-egy napomat.
Örültem, mert egész éjszakás eső után tisztára söpörte a szél a város rossz levegőjét, felvillant időnként a kék ég... Örültem, mert kinézetem egy szoknyát, igaz kicsinek láttam a méretét, de mégis bevittem a probafülkébe, közben motyogtam magamban : megeszem ezt a szoknyát, ha jó lesz rám. Vigyorogtam, mert kezdhettem enni, mintha rám öntötték volna. Nagy kedvenc lesz. Örültem, mert a férjemnek sikeres volt az üzleti tárgyalása. Örülök, mert a barátaink unszolására Gyergyóban szilveszterezünk.
És végül annak is örülök, hogy holnap megint utazok.
Repülök. 😱😨🙈🙉
... egy általam kevésbé látogatott helyen jártam. Még majdnem eltévedtem, szégyen több évtizedes debreceni lakosként... pedig mindig azt mondogatom, már bárhol tennének le a városban, hazatalálnék, erre itt van, elő kellett vennem a telefonomat a térkép miatt, jujjj🤭😄nem is mertem elmondani a zembernek, mert kiröhögne...
ott láttam ezeket a fákat, gyönyörű volt, ahogy átsütött a leveleken a nap, jaj de szeretem az ilyen látványt, nekem ez is nagy öröm.
Más. Ma reggelre fagyott, s most tudatosult bennem, hogy az én kaktuszaim még kint vannak. Remélem nem fagytak meg, gyorsan behordtam őket. Most már figyelem a hőmérsékletet, a leandereket összehordtam egy kupacba, ha kell pakolásra készen legyenek. Van egy csomó növendék leander, azokat a jövő héten beviszem a pinceszintre, mert hamarosan repülök megint, míg odaleszek ki tudja milyenek lesznek a reggelek, nem hagyom kint. Még egy-két apróság van a tél beállta előtt, amit le kell rendezni, aztán jöhet a hideg.
... egy kicsit legyenek színek!
Olyan furcsa most a természet, van olyan fa, ami már kopár, sok még szinte teljesen zöld és van, ami színes. És meleg van, szokatlan a 16 - 20 fok novemberben.
"Ősz az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű.
-'Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.'- Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni."
/Márai Sándor/
 |
| Kedvenc virágos helyem a Városháza előtt |
... szerencsénk volt a tegnapi nappal, a mai pocsék időt elnézve. A reggeli párafelhők feloszlása után gyönyörű szép időnk volt a túrára. Egy jó kis laza, könnyűnek mondható utunk volt, bő 10 km-rel és kb. 300 m szintemelkedéssel, de olyan világszép panoráma várt ránk, amit ott nem is gondoltam volna. Láttuk a Mátra tömbjét, a Kékesen a tv tornyot, és láttuk a Bükk vonulatát is. Ott ebédeltünk, ez is olyan hely volt, ahonnan nem akaródzott tovább menni. Biztos, hogy visszatérünk még ide más évszakban is. Tarnalelesz környékén jártunk, a Nagy-kő tanösvényen. A túra után még volt időnk egy kis egri sétára is. Nagyon szép napunk volt ❤️
