Felváltjuk

 ...a hetedik hónapot. Így az elején mindig elgondolkodok, mit hoz ez az új hónap (meg a többi is) Ilyenkor valahogy jobban hajlamos az ember a jókedvre?, a nyár a nagyobb lazaságot hozza magával mindamellett, hogy szenved(ek) mindenki a melegtől. Tegnap Pestről jöttünk haza IC-vel...hát, nyugodtan lehetett volna vallatásra használni azt a vagont, azt hittük ott pusztulunk el. Nem működött a légkondi, ugye az egy szinte zárt vagon, minden második-harmadik ablaknál van egy kéttenyérnyi szélességű lebuktatható kis valami. Nem olyan, mint régen volt, lehúzták az emberek az ablakokat, ment az anyázás ugyan, mert sokan nem bírták a huzatot, de legalább volt levegő. Szegény kalauz nem tudott mit csinálni, végül lenyitotta mindenki amit lehetett és a menetszél legalább már biztosított egy kis légcserét. Ráadásul sokat ácsorgott a szerelvény a nyílt pályán, a nap meg tette a dolgát. Mit mondjak, MÁV én így (nem) szeretlek....!

Nagyon sok helyen már learatták az árpát  (lehet a búzát is?), gyönyörű a sárga tarló mindenütt, rajta a hatalmas bálák, én annyira szeretem azt a látványt, nem tudom megunni. Régebben nagy vágyam volt felmászni egy olyan naaagy guriga bálára, egyszer rávettem a férjem, hogy álljunk meg egy  helyen, ahol ott vannak még a tarlón, hááát, nem is olyan könnyű arra felmenni, főleg ha a röhögéstől nem bír az ember kapaszkodni. De felgyötörtem magam és újra megtenném, ha lehetőségem lenne rá.

Ma este előadás lesz a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, egy habkönnyű vígjáték a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában, Család ellen nincs orvosság. Most ilyenek kellenek. 

Fotók az internetről!