2025. július 1.

Felváltjuk

 ...a hetedik hónapot. Így az elején mindig elgondolkodok, mit hoz ez az új hónap (meg a többi is) Ilyenkor valahogy jobban hajlamos az ember a jókedvre?, a nyár a nagyobb lazaságot hozza magával mindamellett, hogy szenved(ek) mindenki a melegtől. Tegnap Pestről jöttünk haza IC-vel...hát, nyugodtan lehetett volna vallatásra használni azt a vagont, azt hittük ott pusztulunk el. Nem működött a légkondi, ugye az egy szinte zárt vagon, minden második-harmadik ablaknál van egy kéttenyérnyi szélességű lebuktatható kis valami. Nem olyan, mint régen volt, lehúzták az emberek az ablakokat, ment az anyázás ugyan, mert sokan nem bírták a huzatot, de legalább volt levegő. Szegény kalauz nem tudott mit csinálni, végül lenyitotta mindenki amit lehetett és a menetszél legalább már biztosított egy kis légcserét. Ráadásul sokat ácsorgott a szerelvény a nyílt pályán, a nap meg tette a dolgát. Mit mondjak, MÁV én így (nem) szeretlek....!

Nagyon sok helyen már learatták az árpát  (lehet a búzát is?), gyönyörű a sárga tarló mindenütt, rajta a hatalmas bálák, én annyira szeretem azt a látványt, nem tudom megunni. Régebben nagy vágyam volt felmászni egy olyan naaagy guriga bálára, egyszer rávettem a férjem, hogy álljunk meg egy  helyen, ahol ott vannak még a tarlón, hááát, nem is olyan könnyű arra felmenni, főleg ha a röhögéstől nem bír az ember kapaszkodni. De felgyötörtem magam és újra megtenném, ha lehetőségem lenne rá.

Ma este előadás lesz a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, egy habkönnyű vígjáték a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában, Család ellen nincs orvosság. Most ilyenek kellenek. 

Fotók az internetről!





16 megjegyzés:

  1. Névtelen7/01/2025

    Valamiert nagyon szerettem olvasni(ezt is):) Ha en elindulok, tobb tartomany-nyi buza van a Prerin, az is egy latvany:) meg nem sikerult eppen akkor menni, de majd az is eljon. Ha kicsit eszakabbra megyunk, lehet latni ahogy gombolyodik a Fold, olyan siksag van. puszi nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szeretem a gabonatáblákat, főleg a búzát, nekem az az életet jelképezi. Ilyenkor mikor sárga és már le is van aratva, nem tudom megmagyarázni miért rajongok érte annyira☺️
      A végeláthatatlan búzamezők nálatok is, csodás lehet!

      Törlés
    2. nem ertem miert voltam nevtelen..de kitalaltad:))

      Törlés
    3. Persze, a Földimet ne ismerném meg? ☺️

      Törlés
    4. Én is kitaláltamk rögtön

      Törlés
  2. Szeretem az aratás illatát, sokfelé láttam tegnap bálákat, s egy óriási kombájnt. Eszembe jut, hogy gyerekkoromban mezítláb jártunk a tarlón... Meg is ekresem egyik versemet: https://partfal.blogspot.com/2017/03/aratas-elott.html. Tegnap nem volt idő megállni és nagyot szippantani... balatoni unokázás volt a program.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűűű, most nem hiszem, hogy végig tudnánk menni a tarlón, elszoktunk már az ilyesmitől. Igen, van egy jellegzetes illata az aratásnak/szalmànak. A friss szalmàról most meg tudod mi jutott eszembe? Én még emlékszem rá, hogy gyerekkoromban nyáron kicserélték mindig a szalmazsákban a szalmát, mert nem volt ám matrac meg mit tudom én milyen ágybetét. Máig érzem azt a friss illatot.

      Törlés
    2. Nagyon szép a versed az aratásról!

      Törlés
  3. Nagyon szeretem én is ezeket amit leírtál. A bálára mászást soha nem próbáltam meg, nem volt rá lehetőségem. Amikor fel tudtam volna még mászni rájuk, akkor nem voltak ilyen nagy bálák, csak azok a kisebb kockák.
    Az aratásról mindig az jut eszembe, hogy még gyerekkoromban mondta egyszer anyukám, hogy az aranyosi búcsú (lászló naphoz közelebb eső vasárnap) hetében jelentek meg a határban az első keresztek. Az én gyerekkoromhoz még ezek tartoztak, nem a bálák.
    Az a vonatos "élmény" nem volt egyszerű! Egy ilyet inkább kihagynék! Nincs nap szinte, hogy hasonlóról ne lehetne olvasni.
    Gyönyörű az a mezeivirágos csokor! A 2. fotón lévő teraszon el tudnék üldögélni, olvasgatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy mennyien kötődünk régi (és mai) aratásokhoz, szép emlékeket idéz fel mindannyiunkban! Még en is a "kocka" bálákra emlékszem, apukám mindig hozott télire a tyúkok alá, meg mikor disznót tartottunk, azoknak is.
      Élmény egy ilyen guriga mászás, pukkadozós röhögés kísérte végig az egészet 😆

      Ne is mondd azt a teraszt! Nekem az is elég lenne, ha ott ülhetnék, na jó! egy capuccino jöhetne oda az asztalra 😍

      Törlés
    2. Melléd ülnék szívesen! :))

      Törlés
    3. Örömmel látnám! 😍😘

      Törlés
  4. Csatlakozom én is, de másztam volna veled bálát is. Pár éve, mondjuk. Elképzeltelek, élmény lehetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicces mászás volt, az biztos, de nagy élmény ☺️

      Törlés

Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.