... mi ez. Igaz én ezen könnyen átlépek, mert nekem nem igazán számít a neve, csak azt látom: szép. Meg is nézhetném a növényhatározóban, de jóvanezígy.
Megint kalandoztak a gondolataim, ahogy olvastam ezt az írást. Én már így is maradok, időnként a múltba révedőnek.
"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."
Pam Brown
Pam Brown
De csodásak azok a margaréták a szarkalábakkal! Nagyon szép a kék virágod is, ennek én sem tudom a nevét, pedig nekem is van. Nem is fontos a neve!
VálaszTörlésAz a hortenzia már így is gyönyörű! Milyen szépség lesz az is!
Nem csodálom, hogy elkalandoztál az idézet olvasása közben! Én is!
Sajnos az a nagy bokor nem hortenzia, ciklámen színű mocsári hibiszkusz. A hortenziák nem szeretnek engem vagy a kertünkben lévő földet, úgyhogy már nem kísérletezek vele.
TörlésAz írás meg teljesen a múltba visz, ezért is tetszik.
Gyönyörűek! Mennyi méhecske, lepke, zengőlégy megfordulhat nálatok egy nap! :)
VálaszTörlésVan mire szállniuk, tobzódhatnak. Ennek csak örülni tudok ☺️
Törlés