Tegnap este 8 órakor döntöttük el, hogy menjünk haza. Anya égi szülinapja és anyósom égi névnapja lesz hamarosan. Itthonról ölnyi virág mindenkire (5 sírra) nyílik a margarétám és az a lila virág a kerítésem mellett. Hoztam neked virágot, Anya! egy kis nyarat is hozzá, hisz nyári gyerek voltál, nyugtasson Isten békében🖤
Megnéztem a házát is, sírtam. Mindig ez van, egyik szemem sír, a másik meg zokog. Meg nevet néha. Mert szép már így is, amit eddig csinált a házon a fiatalember. A régi kis nyárikonyha ablakán még ott az a kis sötételő, amit én varrtam rá. A felső kertben a szőlő, pár meggyfa 😥, ezer éves almafák kiszedve, de a régi kedvenc barackfa, az imádott szilvafa meg a lenti részben a sok meggyfa megmaradt. Fű szépen lenyírva. Mondtam Anyának a sírnál: tetszene neked, amit látnál.
Nem volt ott a tulaj a háznál, így a kerítésnél állva feltérképezett a szemem mindent, mert máskor csak lassítottunk a kocsival és úgy néztem oda. Már talán nem fáj annyira a látvány, de halálomig benne lesz a ház, a kert minden négyzetcentimétere a szívemben, lelkemben. Az a régi ház, ahol felnőttem és boldog voltam, nem ez az új.
Persze, hogy lementünk a Tisza partra is (Gergelyiugornya) , még nincs ott nagy nyüzsgés, olyan mondjuk már sohasem lesz, mint mikor lánykoromban le-lementem a Tiszára, akkor igazi pezsgő élet volt, a cölöpökre épült különféle házak tele voltak élettel, mostanra meg nagyon sok eladó van köztük. Ott ebédeltünk a parton, az enyém felejtős volt, minőségre, mennyiségre sem ütötte meg az ingerküszöbömet, cserébe az ára viszont ütős volt 😆
Ilyenkor, mikor hazamegyünk, mindig a testvéreméknél ebédelünk, de mivel este későn dőlt el az utazásunk, ők már más programot terveztek. Maradni akartak, de mondtam szó sem lehet róla! hisz ők sokkal ritkábban mozdulnak ki, menjenek csak, majd bepótoljuk a találkozást. Így csak a sírokhoz mentünk el, meg a férjem öccséékhez egy kis időre.
Megnyugszom, mikor visszaérünk. A tudattól, hogy otthon voltam.
 |
| Nincs sok víz a Tiszában... |
Nem lehet azt az érzést leírni, amit egy ilyen út után érez az ember, amikor már csak a temetőbe járás marad és a szülői ház már mások otthona. Én soha nem mertem megnézni közelebbről a változásokat, csak a lassan elhaladó autóból szemléltem. Maradjon az úgy meg az emlékezetemben, ahogy valamikor régen volt. (Istenem, kimondani is sok, közel 30 év!)
VálaszTörlésEhhez a parthoz nagyon szép emlékem fűződik. Sok-sok éve egy műtét után itt lábadoztam, itt béreltünk ki egy lábas házat. De szép volt!
Mehetnénk olyan útvonalon, ahol nem láthatom az Anyukámék házát, de akkor meg azért lennék szomorú, hogy nem autóztunk arra, ha csak egy pillanatra is. Tudod mi jelentett most nekem egy kis vigaszt? tudom, hogy tetszene Anyának, amit most látna.
TörlésRégebben sokkal hangulatosabb volt Ugornyán a part. Most már eléggé lepusztult, rengeteg az az igazi szocreál (elhanyagolt) bódé és ugyanúgy a hétvégi házak is. Kevés van közöttük, amin látszik, hogy törődnek vele, a zöme elhanyagolt. Kár érte, varázsa volt a helynek.
Mikor Békéscsabára megyünk, mindig elmegyünk a nagyszülői házhoz, ahol én is gyerek voltam. Ritkán magyünk mert messzire van. A nagyszülők itt, Sopronban vannak eltemetve, természetesen anyu és apu is. Ugyanaz az érzés fog el, mint téged, mikor meglátom a házat. Sírnom is kell mindig. Próbálom visszatartani a könnyeimet, de nem megy. Törnek elő az emlékek. Nekem a Körös látványa az, ami neked a Tisza. Szép képeket hoztál megint.
VálaszTörlésÉn azt mondom, jó ez, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlünk a szülői ház látványa, mert azt jelenti: boldog időket éltünk meg ott.
TörlésMindig is szerettem a Tiszát, az a mi folyónk😍