... ma egy Trabantot. 30-40 évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy szenzáció lesz látni egy ilyet. A Testvéremnek először volt egy szürke utána egy jellegzetes kislibazöld színű kombi. Hihetetlen mit kibírt az az autó, éppen hogy nem szántott vele a tesóm. Mindig dugig volt pakolva a csomagtartója plusz húzott egy utánfutót is, amit szintén koppig megrakott...és ment, mint egy kis bulldózer, mint egy kis tank. Soha nem hagyta cserben, gyakorlatilag addig hajtotta, míg majdnem szétesett alatta. Akkor is meghagyta "munkás" autónak, mikor újat vett. Javítani minimálisat vitte, ami elkopott, elhasznàlódott benne, csak azt kellett cserélni. Nagyon szerette.
Ahogy mi is az első autónkat, egy Wartburgunk volt, használtan vettük, 2 és fél éves volt akkor, 13 évig nyúztuk még utána. Imádtuk. Talán azért is, mert első autó, sosem volt vele baj, biztonságosan vitt, hozott bennünket. Sosem felejtem el, egyszer télen, nagyon hideg és este volt, jöttünk haza anyósoméktól disznóölésről, az út egy szakaszon, míg ki nem értünk a főútvonalra, merő jég volt a letaposott hótól, közben elkezdett szakadni a hó is, szóval a motor barátságosan duruzsolt, nagyon jó meleg volt a kocsiban és éreztem, tudtam, baj nélkül haza fogunk érni. Úgy is volt. Nagyon sajnáltam, mikor eladtuk. Egyetlen autót sirattam viszont csak meg, a mostani előttit, egy Seat Toledo-t. Na, nekem az volt az AUTÓ. Gyönyörű, elegáns színű volt. Még vagy két éve a férjem látta a belvárosban, egyszer én is, simogattam a szememmel, nem tudom megvan e még.
Egy Toledo előtti kocsinkat meg Szegeden láttuk meg, nem hittünk a szemünknek, Görögországból jöttünk hazafelé és a pihenőhely parkolójában tűnt fel. Még szaladtunk is utána, hátha ott megáll valahol és beszélünk a tulajjal hogy került hozzá, de nem volt szerencsénk, elhajtott.
A mostani az 5. autónk, egy SUV fajta, nekünk már magasított utasterű kell, hogy könnyebben be tudjunk ülni 😆nagyon bejön a férjemnek, szereti. Én meg azért, mert télen fűthető az ülés alattam, azt nagyon díjazom, ha hideg van.
Na jó, agymenés ez az írás, csak ahogy megláttam azt a kis Trabantot, millió gondolat jött elő. Mentségemre szolgál, hogy kint meleg van és beszorulok a lakásba, pedig olyan mehetnékem van...

Mennyire hozzánk tud nőni egy autó! :) Az enyémnek lelke van, az előző meg, Akispiros szinte a társam volt. :)
VálaszTörlésAz első autónk volt kedves, meg a Toledo. Az utóbbit a férjem nem sajnálta, mikor 13 év után eladta, mert háromszor állt le vele úgy a semmi közepén, hogy meg sem nyikkant, úgy kellett elvontatni. Én imádtam, mert nem voltam szenvedő fél olyankor😆
Törlés