Hajnal kettőkor keltünk, mert 3 órára jött a reptéri transzfer. Még egy pár apróság bepakolása volt hátra. Próbáltam tartani magam, de nagyon nem ment. Fojtogatott a felemás érzés, a "de hát mit csináljak?" nem állhatok az útjába. Sok cucca volt, persze legalább az induló adag legyen meg, 20 kg-os feladott bőrönd meg a fedélzetre felvihető 10 kg-os, de még a kézitáskája is ki volt tömve. Amit meg hazahoztunk, hogy utána tudjam küldeni, hàààt jajj, szóval van bőven még küldeni való.
Valahogy azzal vigasztalom magam (tévesen) hogy ez nem végleges, kint lesz egy fél évig és hazajön. Még nem fogtam fel teljesen, hogy könnyen meglehet, ki tudja hány évig kint marad?... Belegondolok, hogy ketten maradtunk itthon a férjemmel. Nincs egyik szülő sem, nem mondhatjuk, hogy Mamázunk egy kicsit, a gyerekeket jó, ha 2-4-szer látjuk ezentúl egy évben, hát nem tudom elfogadni, annyira rossz, hogy elmondani nem tudom. Végtelen ürességet érzek. Napok óta alig alszok. Tudom, kiveséztem már ezt a témát, de most nagyon szomorú vagyok.
Mivel már szerdán felmentünk Pestre, kicsit csavarogtunk a Várban meg a belvárosban. Alig hallani magyar szót, rengeteg külföldi van, végülis érthető, világváros. Jó volt szétnézni, régen jártunk már ott. Meg együtt voltunk addig is.i
Visszaszámlálást tartok, hogy mikor jönnek haza... Most pedig beájulok az ágyba, hátha sikerül aludnom egy kicsit...
Annak idején 7 évig nem láttam a fiam. Az USA-ban dolgozott, évekig feketén. Olyan kor volt. Látni nem láttam, de mar volt net, így jobb volt vele a kapcsolatom,mint a 250 km-re tanulóval. Távol volt, de mégis közel. Valamilyen szempontból.tudom ez nem vigasz neked. Gondolok veled.
VálaszTörlésPont ezt mondtam tegnap a férjemnek, hogyha nem lenne ez a netes kommunikáció, hát biztos még jobban kiborulnék. Mikor idekerültem Debrecenbe, telefon hol volt még annyira elterjedve? Vonalas is kiváltság volt! A szüleimmel egy levélváltás egy hétbe került. Legalább most a kapcsolattartás könnyebb.
TörlésDrága Orsi, de jó, hogy írtál, és nem hagyod abba a blogot! Látod, itt vagyok, itt vagyunk, akik itt várják, hogy olvassanak, szép képeket nézzenek, és veled együtt utazzanak.:)
VálaszTörlésAhogy olvastam elutazott a gyermeked, és az anyai szíved most hiányolja. Tehát eljött az az idő mikor kirepül, és elkezdi élni a saját életét. Tudom, hogy az előző sor nem vígasztal, és tudod nagyon jól, hogy ennek így kellett történnie, és mégis... Biztosan hamarosan jelentkezik, és beszámol mindenről, ami vele történik.
Veled vagyok gondolatban. Megnézegettem a számomra is emlékeket idéző képeket, sétáltam veletek, és nagyon örültem neki. Vígasztalásul gondolatban megölellek, és sok jót kívánok neked szeretettel.
Nagyon szépen köszönöm a kedves, vigasztaló szavaidat! 🙏🏻❤️ Tulajdonképpen már eddig is távol volt mindkét lányom, csak az egyik Pesten volt, a másik külföldön. A pesti azért egy hónapban egyszer hazajött, ez most megszűnik nyilván. Jó a repülés közlekedés onnan, igaz átszállással. Remélem azért jön majd aránylag gyakran. Meg mi is mehetünk hozzá, fantasztikusan szép sziget.
TörlésÉva, Te aki nagyon nehéz hónapokon vagy túl és tudsz engem vigasztalni, csak arra tudok gondolni: csupaszív ember vagy! Köszönöm! ❤️
Hű, de nehéz napokon vagy túl! Egy dolog lebegjen a szemed előtt (Ezt a szív nem fogja fel), hogy neki ott biztosan jobb lesz! Más világ! Az ő jövőjük már ott lesz nagy valószínűséggel. Majd mentek ti hozzájuk, szerencsés helyzetben vagytok, mert ott a repülőtér és hipp-hopp már ott is lesztek. Nehéz idők lesznek, ezt nem lehet megszokni. Adjon Isten erőt nektek, hogy könnyen viseljétek!
VálaszTörlésJó volt nézni a fotókat, kicsit nosztalgiázni!
Tudod, lebeg én előttem minden érv, jó is, a rossz is, csak mikor elindult az busz vele a reptérre, vitte a szívem egy darabját is. Nem tudom mikor látom újra, illetve az nyilvánvaló, hogy ritkán tud jönni, ahogy a másik lányom is. Meg tudod, ez az üresség érzés, mikor elmúlik egy korszak és valami teljesen más jön. Meg a magunkra maradás érzete, hát nagyon nehéz 😭
TörlésKöszönöm szépen a kedves szavaidat! 😍❤️
Eszemben is voltatok a héten, hogy már biztosan itt vagytok és együtt töltitek az indulás előtti utolsó napokat. El se tudom képzelni, milyen nehéz lehetett, még annak a tudatában is, hogy jó helyre ment. Emlékszem, milyen nehezen viseltem, mikor Pestre költöztem, szüleim szintén, pedig ez mondhatni semmiség ehhez a szigethez képest. Mai napig úgy vagyok, hogy ez a 300 km még pont az a határ, hogy ha bármi miatt haza kellene utaznom, munka után vonatra ülök és késő estére otthon vagyok. Mindig nagyon erősen kötődtem, talán túlzottan is, a jó értelemben vett ambíció pedig hiányzott belőlem. Még a közelebb költözést is fontolgatom, bár ez azért elég soktényezős projekt lesz majd, ha lesz.
VálaszTörlésKívánom, hogy érezze jól magát és találja meg a számításait odakint. Ha úgy vesszük, nemcsak Titeket, de az országot is képviseli. :) Nektek pedig tényleg erőt és vigasztalódást az új helyzethez. Örültem a pesti képeknek, rengeteget csavarogtam ezeken a helyeken, és mások fotóin valahogy mindig jobban esik látni ezeket, mint a sajátjaimon. :) Minden jót kívánok Nektek, gondolok Rátok.
Tudod, hiába működik az agyam a valóság talaján, megértek és elfogadok sok mindent, de ilyenkor igazán csak anyaként létezek. A féltés, az aggódás dolgozik bennem. Tipikus egyik szemem sír, másik nevet! Az öröm, hogy mer ekkorát lépni, a szomorú része meg a féltés. Én soha nem lettem volna képes ennyire kilépni, túlságosan röghöz kötött voltam világéletemben.
TörlésNem tudom mennyire válnak valóra az elképzelései, de itthon minden ajtó nyitva áll előttük életünk végéig.
Köszönöm szépen a jókívánságokat! Jó olvasni, amit, ahogy írsz.