Lett volna

 ...egy túrám holnap a Bükkbe, Három-kő az úticél, de legnagyobb bánatomra ki kell hogy hagyjam, pedig a magyarországi helyek közül ez a legkedvesebb kilátópontom/túrám, de úgy felfáztam, hogy nem kockáztathatok. Annyira vágytam most menni, úgy bakancsosan, nem az aszfalton kopogós csizmában sietni. 

 Pár régebbi fotó, 2021. január és 2020. júniusában készültek.

Már előre irigylem a többieket😕 legközelebb március 15-én megyünk (hol van az még???? 😧) éppenhogy a határ másik oldalára, a Gömör-Tornai karsztvidékre. Addigra túl leszek három kis ablak cserén (jujjj...) kezdődik majd a felfordulás korszakom is, ami tart úgy április végéig vagy ki tudja meddig. No, de ez a mi döntésünk volt, hogy belevágunk. Még nem vettük meg a csempét, három "befutó" van, persze mikor kettőnél több van valamiből, ha választani kell, na akkor kezdődnek a problémák :D

nekem ez a nyerő, persze a fotó nyomokban sem közelíti meg a valóságot, a férjemnek egy másik tetszik, arról nem is készítettem képet. A lényeg, hogy valamiért most a famintás burkolatba vagyok belezúgva, remélem jól fog kinézni lerakva, mert azt fogom nézni életem végéig :D majd eldöntjük hétvégén, aztán meg is vennénk, tavasszal mikor beindul a szezon, lehet úgyis emelik az árát.

ez egy másik lehetőség, ebben nem olyan karakteres a faminta, de jól néz ki ez is

 

Elhatároztam, hogy a bejegyzéseim végére néha teszek majd  egy verset vagy idézetet. Nem kötődnek a posztokhoz, csak azért rakom ki, mert nekem tetszett és hátha valaki pont úgy örül majd neki, mint én, mikor olvastam.

"Összeköt minket egy közös cél:

Senki sincs, ki csak magának él,

Mindent, amit másnak adunk,

Előbb-utóbb visszakapunk."

(Edwin Markham)