Kesergős a kedvem

 ...egy  kissé nagyon, ugyanis vagy két hete annyira fáj a derekam, hogy a szokásos napi járókámat sziszegve teszem meg, útközben fogdosom/tapogatom a derekamat meg időnként feladom és hazafelé már busszal jövök. Nem tudom mi lett vele, éjszaka alig tudok elaludni, sajog, fáj mindenem, ma is az járt az eszembe, vajon hogy a jó fenébe fogok én túrázni augusztusban tizenkilométereket, meg Istenszékére felmenni, ajjaj. Örülök, ha hazaérek, kertezni is kéne egy kicsit, most még nincs észvesztő meleg, le kell vagdosni az elszáradt/elvirágzott margarétákat meg másokat is. Kopik már minden az emberen, ízület, izom, csont meszesedik, recseg ropog a térd, boka...Ja, meg az ember esze is kopik, felejt, kutat, keres. Ahhhh....