Valahol

... olvastam, hogy gyerekként felnőtt szeretne lenni az ember, felnőttként meg visszavágyunk a gyerekkorba. Mondjuk én nem emlékszem, hogy annyira vágytam volna a felnőttségre, de azt tudom, hogy a gondolataim naponta visszatérnek a múltba, főleg mostanában, hogy Anya nincs már, így nem mondhatom: hazamegyek. Elveszett ez is és az érzés sírásra késztet minden alkalommal.

Ez az írás is amit találtam, visszaröpít. Könnyekkel a szememben olvastam.

"Sokszor eszembe jut honnan jöttem. A nyári konyha homoktól sercegő alja, ahogy öregapám csoszogva belépett. A lugas, ahol nyaranta ebédeltünk az öcsémmel egy régi, stokedlin. A kert végében elnyúló végtelennek tűnő kukorica mező.  Az ütött-kopott vödör a kút szélén, amott a góré, a boros pincében fészkelő fecskék, a zöld kerítés mentén meg apró színes porvirágok. 

Még ma is végig tudok menni képzeletben azon az utcán. Még ma is fülembe cseng az öreg Juliska néni ijesztően vékony mégis rikácsoló hangja. - Boldog gyerek voltam. 

Apró mozdulatok, mik mesteri pontossággal vésődtek belém, hogy aztán egy csöndes nyári estén újra feléledjen, mint egy régi emlék. 

Sokat szaladtam, sokszor féltem a gyerekes csínytevéseim következményeitől, apám haragjától, ha nem voltam elég jó. De sokszor,  - Istenem de hányszor- kacagtam szívből a pajtásokkal. Kergettük egymást, számoltuk meddig nem esik le a labda, könyörögtünk anyánknak, hogy csak még 5 percet adjon nekünk. 

Nem gondoltunk a holnapra, nem féltünk semmitől, mert nem éreztünk bizonytalanságot, csak a most számított és az hogy éljünk benne. 

És most, évekkel később visszavágyom, látni az utcát, végig menni a házon...

Nem bánom, hogy most itt tartok, és hálás vagyok, hogy onnan jöttem, ahol a gyerekek estére tetőtől talpig koszosak lettek, ahol az utcában volt egy zsémbes, de mégis kedves szomszéd néni, aki végül sosem szúrta ki a kertjébe rúgott foci labdát. 

Egyszerűen jó, hogy van mit felidézni, hogy voltak arcok, helyek, nevek, akik akkor kísértek. 

30 év múlva majd ez a pillanat is simogató emlék lesz, és jó lenne akkor is azt érezni, amit most, hálát a sok jóért, és hogy vagyok, a többi meg csak egy lecke, amit megtanultam betűről betűre."