Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy írjam e meg az elmúlt egy hónapom végtelen szomorúságát. A régiek közül tudtátok jó páran, hogy szoros kapcsolatban voltunk Anyukámmal. Nem akarom sajnáltatni magam és azoktól is elnézést kérek, akiknek első ordító fájdalmamban/reakciómban még akkor éjszaka megírtam. Nagyon hálás voltam, hogy kedvesen, együttérzően reagáltak rá.
Édesanyám elment a Minden Élők útján. Március végén egy éjszaka csendesen, örökre elaludt. Tudtuk, hogy nagyon gyenge, mondták az orvosok, hogy készüljünk fel, de az ember mindig reménykedik valami csodában, hogy még, még egy kicsit legyen közöttünk. Felváltva jártunk hozzá, így az utolsó napon még ott voltak vele a tesómék, én másnap délelőtt mentem volna orvosi engedéllyel, mert csak délután 3-tól lett volna látogatás, de nem akartam addig várni. Már nem volt kihez menni. Mikor megtudtam a szomorú hírt, hosszú ideig szünet nélkül azt üvöltöttem/zokogtam fájdalmamban, hogy: Anya, nem vártál meg 😭😭😭 Halála előtt 3 nappal beszéltem vele, gyengeségéhez képest nagyon sokat, még nevettünk is. Fel sem merült akkor bennem, az utolsó beszélgetésünk volt.
Kettős érzés van az emberben, a mély fájdalom, az óriási veszteség, a végtelen űr. Ugyanakkor meg a tudat, hogy nem fáj már neki semmi, béke lett a lelkében és nekem meg hála a szívemben, hogy oly sok évtizedig mellettem volt, hogy végtelenül szeretett bennünket és Ő is szeretve volt. Az utolsó földi útjára mindenki elkísérte, akiket szeretett és akik szerették.
Kegyetlen perceim, óráim vannak az ilyenkor muszáj intéznivalók során. Közművek, biztosítások. Pld. a Telekomnál meg kellett szüntetni a számát, mikor mondta az ügyintéző, hogy ettől a perctől nem él az a szám, sírógörcs jött rám. Tudom, hogy bele kell törődni a megváltozhatatlanba, de még nagyon nehéz. Nem bírom kitörölni a számát a telefonomból, még ott van: Anya mobil. Ösztönösen nyúlok reggelente a telefon után, hogy hívjam. Még megrezzenek, ha ránézek az órára 9-10 óra körül, hogy jaj! még nem hívtam Anyát! Nincs kit kérdezzek, hogy vagy Mamám, hogy aludtál, milyen az idő felétek? És már nem is lesz soha.
Menekültem minden olyan tevékenységbe, ami elvonja a gondolataimat. Olvastam, őrült módon takarítottam, kirándultam, blogoltam, kerteztem, de éjszakánként nem aludtam normálisan hetekig és agyaltam... és sírtam. Volt olyan, hogy egész nap ültem a nappaliban és csak néztem magam elé. Azt hiszem, hogy idővel majd talán könnyebb lesz... Idővel.
Nyugtassa Isten békében drága lelkét. Tudom, hogy az angyalok között van és vigyáznak rá. Örökké velem marad.
"... hívta Őt valaki, akit csak Ő látott, s átölelte csendben az örökkévalóságot"
Drága Orsikám, ilyenkor semmi nem használ, nincs az a fájdalomcsillapító ami ezen segíthetne. Adjon a jó Isten megnyugvást nektek, hogy ezeket a nehéz napokat, éveket el tudjátok viselni! Nehéz, nagyon nehéz időszak! Tudom, most értünk haza éppen a temetőből mi is. Hosszú évek kellenek a hiányuk "megszokásához". Megmarad a sok szép emlék, az a szeretet, az a kapcsolat, ami köztetek volt.
VálaszTörlésNyugodjon békében! Vígasztaljon az, hogy mekönnyebbült, megszabadult a fájdalomtól!
Köszönöm, hogy írtál és átérzed a fájdalmam.
VálaszTörlésIdő kell, sok idő, mire felfogja az ember: nincs többé.
Draga Orsi! Barcsak irhatnam, hogy ennyi vagy annyi ido utan konnyebb lesz....Barcsak.....Nekem 1.5 eve tortent meg, nincs olyan ora amelyben ne jutna eszembe fajon a gondolat - nincs tobbe mama...Honapok mulva mar nem fogsz minden nap sirni vagy csak rovidebben, de a torokszorito erzes, az uresseg a szivedben sosem mulik el. Olellek Orsi a nagy messzesegbol, szivbol kivanom neked, hogy legyen erod elviselni a hianyat, hogy tudj ujra nevetni, hinni, es beletorodni a megvaltozhatatlanba, hogy nincs tobbe mama...
VálaszTörlésNyugodjon a lelke szeretetben, bekeben!
Olellek: Kata
Nagyon köszönöm a kedves soraidat drága Kata! Érzem minden nap a hiányát, úgy ahogy Te is írtad.
TörlésDrága Orsi!
VálaszTörlésEz a bánat soha nem múlik csak idővel csendesedik. Tudom, mert volt/van benne részem.
Jó, hogy leírtad a fájdalmadat, talán könnyít egy kicsit a bánaton, amit most érzel. Őszinte részvétem és valóban vigasztaljon a tudat, hogy Neki már semmi nem fáj.
(Mondom, de annak idején nem igazán vigasztalódtam ettől a gondolattól, fájt és fáj a hiánya. Nagyon.)
Drága Borka, annyira eleven még minden és a hiánya elviselhetetlen. Köszönöm az együttérzésedet!
TörlésIdővel könnyebb lesz, csak nehéz azt kibirni, hogy teljen az idő amikor az embernek most fáj. Végtelenül sajnálom és nem is nagyon tudok irni semmi olyant ami segitene eltörölni a végtelen keserűséget. Talán ami segithet az a hála, hogy eddig is veled/veletek volt és támogatott, szeretett. Nyugodjon békében!
VálaszTörlésIgen, állandóan azt mantráztam magamnak, hogy hálás vagyok a Teremtőnek, hogy ennyi ideig velem lehetett, szeretett bennünket végtelenül, ahogy mi is Őt. Köszönöm, hogy itt vagy és együtt éreztél velem.
TörlésAnnyira jólesett olvasni a soraidat, hálás vagyok érte.
VálaszTörlésAkkor az ember valahogy nem is tud gondolkozni, csak tombol a fájdalomtól, a tehetetlenségtől. Összeomlik minden hirtelen. Nem tud szembesülni a valósággal. Nagyon rossz érzés.
Köszönök mindent.
Megdöbbentem, nem régen még olyan boldogsággal írtad, hogy mégy haza.
VálaszTörlésKívánom, hogy enyhüljön fájdalmad! Szinte mindig eszedbe fog jutni drága Édesanyád, annyi apró részlet, emlék van mi hozzá köt. Együttérzek veled!
Nincs óra, hogy ne jutna eszembe. Így lesz életem végéig, mindig ott van a szívemben.
TörlésTudom, hogy sajnos Te is ismered már ezt az érzést. Nyugodjanak békében 😔