Végül

... mellénk szegődött a szerencse, bár volt bizonytalanság most is, határeset volt, hogy le tudunk szállni vagy sem. Annyira szépen tette le a kapitány a gépet, hogy 230 utas dübörgő tapsban tört ki a megkönnyebbüléstől. Örültünk nagyon. A funchali reptéren a kifutópálya a világ 10 legveszélyesebb, legnehezebben kivitelezhető leszállásai (és felszállásai) közé tartozik- még jó idő/kondíciók esetén is. A pilóták külön vizsgáznak erre a reptérre, csak ennek birtokában szállhatnak le és fel Funchalban. Na most képzeld el ezt a helyet rossz idő esetén...Volt szerencsém élesben, (utasként) kipróbálni, csodás, profi pilóták voltak, életre szóló élmény! 

A Therese viharciklon van itt a környéken minden negatívumával együtt. Az időjárás, annyira hektikus, hogy elképesztő. Süt a nap, a következő pillanatban meg özönvíz eső. Volt részünk mindenben, de azért láttunk már szépeket. Itt semmi nem kopár, minden harsogó zöld, hegyoldalak is. Az egész sziget keresztül kasul van alagutakkal, életemben összesen nem láttunk ennyi alagutat. Többet mentünk a felszín alatt, mint fölötte 😆

Háttérben a havas Teide csúcsa (3718 m) , egész Spanyolország legmagasabb hegye és Tenerifén található 

Szállásunkról ezt látjuk 

Káosz

 Madeira helyett 6 óra levegőben való tartózkodás után végül Tenerifén szállt le a gép, aaz erős szél miatt nem tudott leszállni Madeiran. Bizonytalanság, bolyongâs után jó kis plusz költségért találtunk szállást, úgyhogy otthoni idő szerint negyed 12-kor kerültünk ágyba. Sokáig vártuk, hogy a wizzair segít, ja, segített két percenként küldte a borzasztóan sajnáljuk szövegű emailt, meg sok idő után felajánlott 40-50 km-re szállodát, de transzfer nincs, oldd meg ahogy tudod. Ez a szálloda aránylag közel volt, 15 euróért vitt el bennünket a taxis. Elvileg visszatéríti a wizzair a költségeket, de csak elvileg. Mesélte egy hölgy, egyszer már járt így és nem kapta vissza. Most itteni idő szerint 8-ra kell kint lenni a reptéren, elvileg 10-kor indulna a gép Madeirara. Volt itt olyan vihar, szél és eső az éjszaka, hogy lépten-nyomon felébredtünk tőle, nyomta befelé az erkélyajtót. Most nem esik, de a szél viharos, már meg innen nem fog tudni felszállni a gép. Egy óra alatt Madeiran lennénk, ha lennénk... A holnapi nap, ha egyszer elérünk arra a vágyott szigetre ott az óceán közepén, kuka lesz. Mindenféle riasztás van kiadva nagy mennyiségű esőre...

Ez nem a mi utunk lesz.... 😞

Most nem tudok válaszolni a kommentekre, köszönöm, hogy írtatok. Pakolunk és indulunk a reptérre. Itt most 3/4 6 van. 

Sziasztok!

Itt még ilyen sötét van reggel hatkor

Bepakolva

... utasbiztosítás megkötve, már Budapesten vagyunk, a check-in is megvan. Szóval rajtra készen állunk. 

Életemben először megyünk Madeirara (biztos, hogy többet nem) és olyan sz@r időjárás lesz, hogy el sem hiszem😞😢 minden napra eső (az előrejelzések szerint 100-200 mm!!! riasztások is kiadva), 12-14 fok napközben, hááát, nem fogunk örömtáncot lejteni... Pech. Óriási pech. Elutazunk a világ végére - 3500 km- és lehet ki sem tudunk mozdulni a szállodából. A sírás kerülget... Na, de nem lehet mindig, mindenhol 'bódogság'...

Ilyen lenne napsütésben... Fotók a netről. 

Végül csak elmentem

... túrázni, nem bántam meg. Jól el is fáradtam, végül 15 km-t mutatott a telefon. Az idő persze gyönyörű volt, a táj viszont a hegyekben még nagyon barna-szürke. Itt-ott foltokban a hegyoldalakon néhány barka fehér/sárga foltja világított, meg egy pár somfát láttam. A virág "részleg" is nagyon szerény felhozatalt mutatott. Pár bokor ibolyát, tüdőfüvet meg néhány erdei szellőrózsát láttam csak. Többre számítottam, de ez így volt most jó. Testnek és léleknek egyaránt. 

Arra meg, hogy elmentem túrázni, egy példa: 86.éves!!! csupaszív túratársunk vagy másfél, két éve stroke-ja lett, utána nem tudott olvasni, sem írni, bizonytalan volt a járása is. Teljesen felépült, egy társasággal hetente kétszer minimum 10 km-t túrázik a Nagyerdőn vagy a környező Erdőspusztákon. És most is mosolyogva, zokszó végigcsinálta a távot! Mikor meghallotta, hogy mi történt velem, csak annyit mondott: mozogjál, mozogjál, mozogjál! Szó szerint ki kell mozogni magunkból a betegséget. (csak halkan mondom : fő-főorvos volt, enyhén szólva is ért a dolgokhoz...) Persze, kinek mennyire súlyos állapotból kell felépíteni újra magát. Úgyhogy nem bántam egy percig sem, hogy elmentem. Meg ami most nagy  pozitívum, ott nincs politika, nem ömlik a napi mocsok, a nonstop hazugság az ember nyakába mindenféle fórumokról, ott "csak" a táj van, a társaság, a jó levegő, a jókedv. Ennyi😊

Jaaa, Regéc és a Huták környékén túráztunk. 

Minden nap

... megnézem. Az egyik utcabeli háznál van. Nagyon sok virágja van az illetőnek, már már kínosan precízen ültetve, gondosan feltáblázva mi micsoda.  Egyedül a phlox-ját irigylem, valami mesés rózsaszínű van nála. Minden időszakban nyílik neki valami. 

A belső még zöld sor, az is nárcisz, de egy kicsivel később nyíló és meseszép. 

Nekem nincs ilyen sok, de annyira szeretem ezt a keveset is😍

Holnap túrázni megyek. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, merjem e bevállalni, de úgy döntöttem megyek. Nem nagy táv, 12-13 km és a szintemelkedés is kedvező. Szép idő lesz és én annyira vágyok már egy kis hegyi útra! Februárban nem mentem, utoljára a Radnaiban voltam a havas túrán. Szükségem van a mozgásra és én ezt szeretem, a természetben való létet. 

Legyen szép és jó mindenkinek a hétvégéje! 

Cyrano de Bergerac

 "- Te mindig mosolyogsz.

- Legtöbbször, de nem látnak mindig.

- Akkor azért mosolyogsz, mert látnak?

- Nem. Azért mosolygok, mert az kihívás.

- Kihívás?

- Az. De nem a most divatos álvicsorítós mosoly.

- Hanem?

- Az őszinte. Sírni könnyű, de őszintén mosolyogni akkor, amikor sírni volna kedved, az döntés, elhatározás és kihívás.

- Furcsa vagy. Mindenki inkább sír és sajnáltatja magát.

- ...és azzal megoldott bármit is?

- És te a mosolyoddal?

- Igen. Ha mosolyogni tudok, akkor azt is tudom, hogy át tudom vészelni és meg tudom oldani. Akkor erős vagyok.

- Erős?

- Erős. Aki mosolyogni tud az erős.

Mosolyogni nehezebb, mint sírni..."

Cyrano de Bergerac