... túrázni, nem bántam meg. Jól el is fáradtam, végül 15 km-t mutatott a telefon. Az idő persze gyönyörű volt, a táj viszont a hegyekben még nagyon barna-szürke. Itt-ott foltokban a hegyoldalakon néhány barka fehér/sárga foltja világított, meg egy pár somfát láttam. A virág "részleg" is nagyon szerény felhozatalt mutatott. Pár bokor ibolyát, tüdőfüvet meg néhány erdei szellőrózsát láttam csak. Többre számítottam, de ez így volt most jó. Testnek és léleknek egyaránt.
Arra meg, hogy elmentem túrázni, egy példa: 86.éves!!! csupaszív túratársunk vagy másfél, két éve stroke-ja lett, utána nem tudott olvasni, sem írni, bizonytalan volt a járása is. Teljesen felépült, egy társasággal hetente kétszer minimum 10 km-t túrázik a Nagyerdőn vagy a környező Erdőspusztákon. És most is mosolyogva, zokszó végigcsinálta a távot! Mikor meghallotta, hogy mi történt velem, csak annyit mondott: mozogjál, mozogjál, mozogjál! Szó szerint ki kell mozogni magunkból a betegséget. (csak halkan mondom : fő-főorvos volt, enyhén szólva is ért a dolgokhoz...) Persze, kinek mennyire súlyos állapotból kell felépíteni újra magát. Úgyhogy nem bántam egy percig sem, hogy elmentem. Meg ami most nagy pozitívum, ott nincs politika, nem ömlik a napi mocsok, a nonstop hazugság az ember nyakába mindenféle fórumokról, ott "csak" a táj van, a társaság, a jó levegő, a jókedv. Ennyi😊
Jaaa, Regéc és a Huták környékén túráztunk.
 |
 |
 |
De jó volt olvasni a soraid! Bizony, bizony, hiányzik a léleknek egy ilyen nyugodt légkörű kikapcsolódás! Örülök, hogy ilyen jól bírtad és feltöltött egész hétre ez a túra!
VálaszTörlésMegvan a maga szépsége ennek a kopár tájnak is! A szellőrózsák meg a te kedvedben jártak.
Milyen igaza van a főorvos úrnak, hogy mozogni, menni kell. Felénk is az a mondás járja, hogy "Ne ülj le, ne feküdj le, mert úgy maradsz!" Ezért vonszolom én is magam, ezért foglalkozom a kerttel, ez ad erőt. (Néha elig bírok bevánszorogni onnan)
Nem véletlenül mondják, a természet gyógyír testre, lélekre, de tényleg így van.
TörlésEgyébként a kertben én is sokszor úgy elfáradok, hogy alig bírok felmenni a lépcsőn. Ha kint dolgozik az ember, akkor úgy van vele, hogy na még ezt is, azt is megcsinálom, ha már ott vagyok🤭 sokszor a párom szól, elég volt már, gyere befelé ☺️
Hölgy az az idős túratársunk, akiről írtam. Egy tüneményes, állandóan csupa mosoly nő 😍 nagyon kedvelem, a városban is sokszor összefutok vele, tudom, hogy ő is szeret engem és páromat is.
Ekezetem nincs, de irni akarok!:)
VálaszTörlésMinden keped gyönyörü, van egy kedvencem, amire raragadt a szemem. Ket maganyos fenyö az elöterben, a hatterben pedig egy barna erdö fai.
En is teszem magamert, amit tudok. 15 km-röl szo sem lehet sajnos, de elbattyogtam a rollatorommal egy jatszoterig, ahol a 2 evesünk latvanya meg raadas is volt.:)
A 86 eves pedig egy csoda!
Értek én ékezetes betű nélkül is ☺️ha látnád sokszor mikor gyorsan írunk egymásnak a gyerekekkel, hol érdekel az bennünket, hogy van e rajta vessző vagy nincs! Örülünk az írott szónek (is) 😍
TörlésMindig azt hinné az ember, nincs az erdőben látnivaló télen, kora tavasszal, de van! Sok apró részlet, a zöld mohák, a kibújó kis szépséges virágok, a zöld fenyők, szóval szép az minden évszakban. Mindig öröm jár át, ha kint vagyok a természetben.
Éva, minden megtett lépésnek örülni kell! Ki mennyit bír menni, ha keveset is az is jobb, mint a semmi.