"- Te mindig mosolyogsz.
- Legtöbbször, de nem látnak mindig.
- Akkor azért mosolyogsz, mert látnak?
- Nem. Azért mosolygok, mert az kihívás.
- Kihívás?
- Az. De nem a most divatos álvicsorítós mosoly.
- Hanem?
- Az őszinte. Sírni könnyű, de őszintén mosolyogni akkor, amikor sírni volna kedved, az döntés, elhatározás és kihívás.
- Furcsa vagy. Mindenki inkább sír és sajnáltatja magát.
- ...és azzal megoldott bármit is?
- És te a mosolyoddal?
- Igen. Ha mosolyogni tudok, akkor azt is tudom, hogy át tudom vészelni és meg tudom oldani. Akkor erős vagyok.
- Erős?
- Erős. Aki mosolyogni tud az erős.
Mosolyogni nehezebb, mint sírni..."
Cyrano de Bergerac
Nagyon igaz! Hányszor rákényszerít a sors bennünket erre! Fel a fejjel, mosolyogjunk!
VálaszTörlésKellemes, szép hétvégét kívánok!
Bizony! Volt már egy párszor, hogy mosolyognom kellett, holott belül ordítottam a bánattól.
TörlésÉn azt tudom a mosolyról, ha nem is tudom pontosan idézni, ha akkor is tudunk mosolyogni, amikor egyedül vagyunk, akkor az igazi és mélyről jövő.
VálaszTörlésÉn ha mosolyognom kellene a sírás helyett, az nem megy. Persze, idegen előtt tartom magam még én is, de ha olyannal vagyok aki mellett lehet sírni, akkor elerednek a könnyeim. Nem jó, mert ráragasztom másra is, ami bennem van, és mégis így történik. A másik jelenléte megkönnyebbülést ad, és ez nálam az is, hogy kisírom magam.
A pszichiátrián a vizitelő orvos megkérdezte tőlem, hogy tudok-e sírni. Az igenlő válaszom után azt mondta, hogy akkor jó . Ezt a témát akkor be is fejeztük.
Voltam már olyan szituációban nem is egyszer, hogy mosolyognom kellett, de belül ordítva sírtam. Ezt is megtanulja az ember...
TörlésEgyébként meg sírós/pityogós vagyok. Sok minden meg tud hatni. Bánatomban meg jól kisírom magam, de sokszor nem hoz megkönnyebbülést 😟