Hamar

 ...eltelt az a három nap, de nem vagyunk telhetetlenek, mert annyi gyönyörűségben volt részünk, hogy el sem hiszi már az ember. Az időjárás abszolúte a kegyeibe fogadott bennünket, nem volt nagy mínusz, nagy szél (a hegyekben, főleg télen rettenet tud lenni...), kristálytiszta volt a levegő, ragyogó napsütés, vakító, térdig érő hó(még túlságosan is vakító, nem volt nálam napszemüveg) hihetetlen kék ég, a szállás meleg és tiszta, a kaja nagyon finom és bőséges, a társaság meg, áááá nagyon röhögősök voltunk,  szóval minden együtt volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Tulajdonképpen csak a második nap túráztunk, kb. 9 km-t mentünk, de a hóban gázolva felért a duplájával. Igyekeztünk a hómobilok/hójárók által kitaposott nyomvonalakban menni, egy kicsit tömörítette a havat, de nem mindig ment arra, amerre mi :) így elég sokat melléléptünk, olyankor aztán fél lábszárig, térdig süllyedtünk. Komolyan igénybe veszi az ember a nagy hó, de senkit nem érdekelt a fáradtság, a látvány mindent vitt. Azt sem tudtuk merre nézzünk, annyira szép volt a táj. Többször jártunk már arra, de télen még nem. Mondtuk is, hogy nyáron azt a távot szökellve, fél lábon megtesszük fele annyi idő alatt, mint most a hóban. Nem is az volt a lényeg, az egész napunk erre volt szánva, ráértünk, nem kellett sietnünk. A napon volt, ahol szabályosan melegünk volt, de árnyékba érve rögtön változott a hőmérséklet, főleg ahogy ment lefelé a libegő a völgybe, hát ott már dermesztő hideg lett, alig vártuk, hogy leérjünk. Lent aztán hatan beültünk és megjutalmaztuk magunkat egy forralt borral az egyik helyen. Többek között arról is beszélgettünk, annyi szépséget láttunk, valósággal túlcsordultunk az érzelmekkel. Lehet túlzásnak érzitek ezt a rajongást, mindig is szerettem ide jönni, van valami nagy vonzereje, olyan ez mint Torockó, sosem tudom megunni. Már le van foglalva augusztusra a szállás meg jövő januárra, már "csak" el kell érni azt az időt:))

A völgyben megült a köd, de fent már jó idő volt, később ott is feloszlott

itt éppen felfelé az egyik hegycsúcshoz, 1611 méteren voltunk

visszanézve az ember nem is látszik szinte, akkora a távolság meg a hely, csak ha nagyon kinagyítod, akkor látszik, hogy a jobb oldali két villanyoszlop között emberek vannak :))

nézd a felhőket! lencsefelhők :)

azok a felhők ott!...micsoda látvány volt az is :)

a kék, a zöld meg a fehér...

a libegő lefelé menetben

újjáépített fatemplom, még szeg sincs benne, csak fa. Az előző porrá, földig égett két évvel ezelőtt

Csak

.... úgy egy pár téli szépség 😍 Prislop hágón fotóztam. Kár, hogy ködös volt az idő, nem igazán lehetett látni, de így is odáig voltunk a látványért. 

Holnap hajnalban

... megyünk egy kicsit havasabb, hidegebb tájra, 3 napra a Radnai havasokba. Lesz egy kis túra, panorámás kilátók, remélem az időjárás is a kegyeibe fogad bennünket. Nagyjából bepakoltam, jó meleg holmikat, hótaposós bakancsot, gyapjú zoknit. Ahogy néztem az előrejelzést, szükségünk is lesz rá... 

Nem tudom mennyit bírok majd a hóban gázolva túrázni, olyan fáradtnak érzem most magam. Meglátjuk. 

Ezen is fogok utazni

Ezt a panorámát is fogom látni 😍

Pont ma

... kapott el ez az érzés, hosszabbak a nappalok, most az a tiszta napsütéses idő van és ragyog minden, én már megyek ki a télből és igenis szoknyát veszek fel ma (vérvételre kell mennem, meg megjött a borzalmas 😂fotós okmányom) 

Tegnap este írja a lányom, milyen rossz már, reggel fél 9-kor még sötét van és délután négykor már megint. Cserébe nyáron este 11-kor meg világos van náluk ☺️ Belegondoltam, ha itt reggel olyan sokáig sötét lenne, bár mindent meg lehet szokni, főleg aki oda születik. 

,, És mostantól kezdve nőnek a napok. Átfordul a tél. Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarabb kél a nap, s öste későbben nyugoszik....

...éppen csak egy jóakaratnyit... ameddig kitágul és megnő ez a jóakarat lassan, és kibomlik belőle a tavasz! “

Wass Albert - A funtineli boszorkány

(imádom ezt az idézetet, olyan gyönyörűen van megfogalmazva) 

Jó volt hallani

... ilyet is, ezt is. Egy ismerős párral beszélgettünk ma, régen találkoztunk, egymás szavába vágva soroltuk a mondanivalóinkat, s egyszer csak megjegyzi a férfi ismerős, mi voltunk/vagyunk neki a példakép, aki elindította őt is azon az úton, hogy elkezdett élni. Ő mondta így: a mi vég nélküli energiánk, kitartásunk, túra, természet iránti szeretetünk, a "mindig vagyunk valahol" csavargásaink, hogy milyen színesen élünk, nem hagyjuk el magunkat stb. Hogy ő erre fel kezdett a  természetbe járni és beleszerelmesedett a fotózásba, elkezdett ő is kirándulni, szóval ezt nekünk is köszönheti. Nagyon jólesett, hogy így, ilyennek lát bennünket. Igazából sokszor eszembe jutott már, hogy mióta kirepültek a gyerekek, tényleg megvadultunk, jó értelemben véve ☺️ Remélem nem tűnik nagyképűségnek, ha leírom: tizenpár éve rendszeresen túrázunk nem is egy csapattal, szép helyekre utazunk, színházba, moziba, koncertre, előadói estre járunk vagy csak sétálunk a városban és környékén, bulikba megyünk, nyáron bográcsozunk, szalonnát sütünk hol nálunk, hol valamelyik barátunknál.  Mindezt azért, mert ezektől nagyon jól érezzük magunkat.  Tudom, kiváltságos helyzetben vagyunk, mert hála Istennek bírunk menni, az egészségünk is úgy ahogy szuperál és meg tudjuk teremteni a rávalót az utazásokra pld. Azzal is tisztában vagyok, hogy minden helyzet egyetlen pillanat alatt megváltozhat, fordulhat a sors kereke. 

De... se kicsi, se nagy itthon, a gyerekeink a világ két pontján, drága szüleink már odaátról csóválják a fejüket ránk, főleg Anyukám mondaná: hová mensz már megint jányom, nemhogy ülnél a seggeden! ☺️ drága arany lelke, mindig féltett bennünket, ő azt szerette volna, ha itthon ülünk a fotelben, mert ott nem érhet baj, hát ülhetek még a fotelben, ha nem bírok már menni vagy a másik változat, ha már a szelek szárnyán hussanok a végtelenbe. 

Ma olvastam, illik is ide:

"Azt hiszem a legnagyobb lecke amit megtanultam, hogy semmit sem szabad erőltetni. Mindent hagyni kell, hogy csordogáljon a maga útján, a maga tempójában és hinni benne, hogy az összes dolog engem szolgál. A rossz kapcsolatok építenek, és utat mutatnak merre ne menjek soha többé. A rossz döntések rávilágítanak arra, hogy mi a fontos nekem. A kiborulásaim után több és erősebb leszek. Már nem erőlködöm, csak élem az életem. Lazán. Könnyedén. Ahol helyem van, oda megérkezem egyszer. Akikkel dolgom van, azokkal találkozni fogok. Közben meg minden egyes kitérőt élvezek. És tanulok belőle."

(Kiss Janka)

Nagy pelyhes

 Ritkán látunk már ilyen szép hóesést. Reggel, mikor mentem, még az eső ömlött, mire jöttem haza, szakadt a hó. Nadrag, cipő, szatyor a kezemben (mikor vennék dossziét, ha nem most?) csatak vizesre ázott. Már fehér minden meg latyakos. Még vár ránk egy út ma, pedig azt mondtam, olyan az idő, ha lenne kutyám, behoznám. Moziba megyünk, rövid időn belül másodszor. December 30-án néztük meg a Futni mentem c. filmet, ami már nézettség szempontjából 400 ezer felett van úgy, hogy nem voltak kivezényelve kötelezően iskolások, hogy feltornázzák a nézőszámot, mint a 6,5 milliárdos!!! állami támogatású rákai pilippe 🤮🤮🤮 (szándékos a név nem helyesen írása) "alkotta" Petőfi film, ami független filmkritikák szerint is köszönő viszonyban sem volt a történelemmel.

Szóval a Futni mentem igazi szórakoztató film, kiváló humorral, nagyon mai, jó zenével, remek színészekkel, nagyon sok nevetéssel. Herendi Gábor rendezte, állami támogatás nélkül. Most szintén egy kis "tinglitangli" filmet nézünk meg, a Hogyan tudnék élni nélküled? Demjén Ferenc "életműve" tulajdonképpen, az ő zenéi az alapja egy történetbe belefoglalva. Jókat hallottam róla, ez is egy szórakoztató kategória. Kell ez is, mert a  tragédiákból úgyis bőven részesülünk a mindennapokban.

Gyönyörű volt

... a mai naplemente 😍

A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.

Paulo Coelho 

És egy kis tavasz, december közepe óta nyílnak a hunyorok... 

Ősszel vettem, még megvan, nem pusztult ki, remélem nyáron sem... 

Ejjjha!

... azt mondta a doktornő, hogyha kimegy az érzéstelenítő a fogamnál, tartsak rajta pálinkát, hogy fertőtlenítse meg zsibbadjon attól is. Na most, nem tudnám megmondani mikor volt utoljára pálinka a számban, azt szoktam mondani, ha csak az meg nem iszik engem, szóval ha hangos éneklést hallottok az ország területén bárhol, tudjatok róla, én vagyok 😆😂 ugyanis mikor a ferjemnek elmondtam a teendőmet, mondtam, hogy én utána úgyis kiköpöm, azt mondta, halálos bűnt követek el 😂 szóval pálinkázni fogok...ja, nem (még a hideg is kiráz tőle...) azt én nagyon nem, nem az én világom, állandóan gyógyszert szedek, nem is összeegyeztethető vele. Mindenesetre érdekes volt, ahogy a doktornő vigyorogva mondta☺️jó fej egyébként! Megcsinàlom, de úgy, hogy csak  rajta tartom. 

Végül nem volt rá szükségem, mert nem fájt... ☺️

Biztos írtam már

... jó párszor, hogy ilyenkor van azért bennem egy kis szomorúság, mikor leszedem a lakás dekorációt. Meg egy kis kérdőjel is megfogalmazódik, vajon ismét elő tudom venni idén az advent kezdetekor? 🤔 

Olyan rég volt már, mikor elkezdtem kicsinosítani a házat, ablakokat. Most kimondottan kopárnak érzem, míg meg nem szokja a szemem ismét az "alap" díszítést. Jól van ez, nagyon szép volt az egész időszak, olyan lebegés formát éreztem végig. A gyerekek miatt, meg hogy haza tudtunk menni kicsit megszeretgetni a Testvéreméket, az ő gyerekeiket, tudtunk örülni egymásnak, sétáltunk, moziba mentünk, szilvesztereztünk, szóval jól telt ez a bő egy hónap, lassan visszaáll minden a hétköznapi kerékvágásba. Meg lehet ám szokni, hogy nem csörgött az óra hatkor, volt amikor fél nyolcig aludtunk 🫣🫣😆 na de kinek is tartoznánk elszámolással? Aludtunk, mert jólesett, kint ramaty idő volt, nem siettünk semmivel, sehova.

Na, ma már aztán ébresztő volt, páromék is ma kezdtek, nekem időpont volt a kormányablakba. A szokásos döbbenettel, hogy tudnak az emberről olyan ronda hivatalos fotót készíteni🫣😂🤭, sosem fogom megszokni. Kérdezi a kis fiatal hölgy, jó lesz? mikor mutatja a végeredményt, mondom neki, kedves, ebben a korban már tök mindegy hogy nézünk ki bármilyen igazolványban, úgysem kell sokat mutogatni, EU-s országban repülős út kivételével elő sem kell már venni, a reptéren meg nem azzal foglalkoznak hogy néz ki az ember. Míg volt határellenőrzés a román határon, mindig összeszedték az igazolványokat, na akkor viszont mindig röhögtünk, mikor megláttuk egymás fotóit. Aztán megállapítottuk, szépek 😂🤭 vagyunk mi mindenféleképpen 😆az a jó, míg röhögni tudunk magunkon is.

Tegnap már nagyon mehetnékünk volt, összetrombitáltunk pár barátunkat, kimentünk a Kartàcs utcáig villamossal, onnan meg keresztül az erdőn, Pallagon át Bocskaikertig. Ez olyan 12 km, de olyan jólesett! Jó levegőn mentünk, még hó is volt itt-ott, beszélgettünk, nevettünk majd onnan bebuszoztunk Debrecenbe. A buszra ahogy szálltunk fel, hangosak voltunk és nevetősek, kérdezte is a sofőr, buli volt? Mondtuk, persze! 😆 Soha rosszabb ne legyen!...

A fotó ma délelőtt készült, holnapra már tuti nem lesz ott a fenyőfa sem, ahogy minden bódét lebontottak, kicsi híján. A jégpálya marad még a héten. Elmúltak az ünnepek... 

Nem tudom

... hogy láttam e valaha ilyen kihaltnak a vásárcsarnokot. Muszáj volt odamennem, mert elfogyott a tojásunk meg tej is kellet, szóval meghökkentem rendesen a látványtól. Az egész emeleten csak az egyik pékség volt nyitva, meg a tojást árusító pasi. A Csapó utcán a kedvenc capuccinózós helyem sem volt nyitva, úgyhogy capuccino nélkül maradtam (máshol nem ízlik, csak ott😆)

Kiürül lassan a Nagytemplom előtti tér is, szerintem a héten marad még ott az a pár faház, aztán lebontanak mindent. Itthon is már szedném le a díszeket, de nem engedi a férjem ☺️ a karácsonyfánk egy éjszaka felborult, millió tüskét, kiömlött vizet (a tartóból) összetört díszeket hagyott maga után, ránk meg infarktust hozva a zaj miatt, próbáltuk egyenesbe hozni reggel, de minduntalan felborult, szóval mondtuk: mennie kell. Én még nem is sajnáltam annyira, de a gyerekek meg a férjem igen. Mindig vízkeresztkor szedem le, hát most hamarabb arra a sorsra jutott. Szilveszterkor úgysem voltunk itthon, ha nem megyünk/utazunk el valahova, akkor szeretem a fényeit, szóval nem hiányzik különösen.

A szilveszteri buli, huhh nagyon jó volt, régen táncoltam ennyit, rengeteget nevettünk, végül 10-en voltunk a baráti társaságban, fél háromkor indultunk haza, gyalog, mert taxi a világban sem volt. Kellett egy kis "fáradt gőz" kieresztés, egy fél pohár pezsgőt is legyötörtem, régen szerettem, most már nem, de a koccintáshoz kellett. 

Gyere hát akkor, 2025. Egy év múlva megmondom, mit kaptam tőled! 

Bőven

...vannak terveink, de valahogy így áll már előttem egy új év. Nem láthatjuk előre mi vár ránk, homályban van a jövő. 

A naptárba már hétfő, keddre is fel van írva az intézni való, aztán fogászatra is kell mennem hamarosan, színház is lesz, havas-túrás több napos utazás a Radnai havasokba és már el is telik a január 😄

Éjfélkor, mikor a Himnuszt énekeljük, abban a kis időben az fut az agyamban, vajon mit tartogat az új esztendő? Mivel kell szembe néznünk, milyen teher rakódik a vállunkra? A feladatokat meg tudom oldani, még van erő, ha egyre kevesebb is, EGÉSZSÉG legyen minden szerettemnek, minden mással megbirkózom, semmit nem adok fel.

Simán mennék ilyen hídon is, csak érezzem rajta, hogy erős... ☺️