Nagyon hosszú nap volt

 Hajnal kettőkor keltünk, mert 3 órára jött a reptéri transzfer. Még egy pár apróság bepakolása volt hátra. Próbáltam tartani magam, de nagyon nem ment. Fojtogatott a felemás érzés, a "de hát mit csináljak?" nem állhatok az útjába. Sok cucca volt, persze legalább az induló adag legyen meg, 20 kg-os feladott bőrönd meg a fedélzetre felvihető 10 kg-os, de még a kézitáskája is ki volt tömve. Amit meg hazahoztunk, hogy utána tudjam küldeni, hàààt jajj, szóval van bőven még küldeni való.

Valahogy azzal vigasztalom magam (tévesen) hogy ez nem végleges, kint lesz egy fél évig és hazajön. Még nem fogtam fel teljesen, hogy könnyen meglehet, ki tudja hány évig kint marad?... Belegondolok, hogy ketten maradtunk itthon a férjemmel. Nincs egyik szülő sem, nem mondhatjuk, hogy Mamázunk egy kicsit, a gyerekeket jó, ha 2-4-szer látjuk ezentúl egy évben, hát nem tudom elfogadni, annyira rossz, hogy elmondani nem tudom. Végtelen ürességet érzek. Napok óta alig alszok. Tudom, kiveséztem már ezt a témát, de most nagyon szomorú vagyok.

Mivel már szerdán felmentünk Pestre, kicsit csavarogtunk a Várban meg a belvárosban. Alig hallani magyar szót, rengeteg külföldi van, végülis érthető, világváros. Jó volt szétnézni, régen jártunk már ott. Meg együtt voltunk addig is.i

Visszaszámlálást tartok, hogy mikor jönnek haza... Most pedig beájulok az ágyba, hátha sikerül aludnom egy kicsit... 

Számok

 Tavaly január közepén volt az,  már nem is tudom pontosan hány év blogos tevékenységemet egyetlen mozdulattal töröltem. Őszintén írom, azóta sem bántam meg. Simán elengedtem. Rá pár napra csináltam meg ezt a jelenlegit. 150 bejegyzést csikartam ki magamból 😄 ehhez jöttek a kommentjeitek (1040) (KÖSZÖNÖM! 😍) tehát  520-at írtatok ti, mivel mindig szoktam válaszolni, így a másik fele az én megjegyzésem.

Nem tudom meddig írom, mikor milyen kedvem van. Időnként nagyon nem érdekel, de aztán jön egy "hullám" és mindent meg akarok mutatni, írni. Egyébként az érdektelenség őszintén szólva zavar? bánt? elkeserít? elkedvetlenít? Nem is tudom milyen szó jó rá. Mindegy, a blog sorsa úgyis az én kezemben van.

Vannak, lesznek

 

"Vannak pillanatok, mikor a hallgatás többet ér minden szónál."

(S. J. Watson)

Szerinted

... is szuper ár 6796 ft/kg áron? Annyira azért én nem mondanám annak, sőt! Ha belegondolok bő 3 kg karajt tudnék venni egy kiló tepertő árából. Erre szoktam mondani, ha mellette lenne a pénz, akkor sem venném meg ennyiért. Elvből. Igaz a piacon is láttam már 5000 ft/kg áron. Csillagos ég tepertő 😄 tragikomikus...és van képük kiírni, szuper ár 😡😡😲

Lett volna

 ...egy túrám holnap a Bükkbe, Három-kő az úticél, de legnagyobb bánatomra ki kell hogy hagyjam, pedig a magyarországi helyek közül ez a legkedvesebb kilátópontom/túrám, de úgy felfáztam, hogy nem kockáztathatok. Annyira vágytam most menni, úgy bakancsosan, nem az aszfalton kopogós csizmában sietni. 

 Pár régebbi fotó, 2021. január és 2020. júniusában készültek.

Már előre irigylem a többieket😕 legközelebb március 15-én megyünk (hol van az még???? 😧) éppenhogy a határ másik oldalára, a Gömör-Tornai karsztvidékre. Addigra túl leszek három kis ablak cserén (jujjj...) kezdődik majd a felfordulás korszakom is, ami tart úgy április végéig vagy ki tudja meddig. No, de ez a mi döntésünk volt, hogy belevágunk. Még nem vettük meg a csempét, három "befutó" van, persze mikor kettőnél több van valamiből, ha választani kell, na akkor kezdődnek a problémák :D

nekem ez a nyerő, persze a fotó nyomokban sem közelíti meg a valóságot, a férjemnek egy másik tetszik, arról nem is készítettem képet. A lényeg, hogy valamiért most a famintás burkolatba vagyok belezúgva, remélem jól fog kinézni lerakva, mert azt fogom nézni életem végéig :D majd eldöntjük hétvégén, aztán meg is vennénk, tavasszal mikor beindul a szezon, lehet úgyis emelik az árát.

ez egy másik lehetőség, ebben nem olyan karakteres a faminta, de jól néz ki ez is

 

Elhatároztam, hogy a bejegyzéseim végére néha teszek majd  egy verset vagy idézetet. Nem kötődnek a posztokhoz, csak azért rakom ki, mert nekem tetszett és hátha valaki pont úgy örül majd neki, mint én, mikor olvastam.

"Összeköt minket egy közös cél:

Senki sincs, ki csak magának él,

Mindent, amit másnak adunk,

Előbb-utóbb visszakapunk."

(Edwin Markham)

Olvasom

..  a HVG-ben: "Több amerikai egyetem kutatója együttes erővel talált bizonyítékot arra, hogy a legnépszerűbb kínai mobilgyártók készülékei nemcsak Kínában, hanem globálisan is gyűjthetik a felhasználói adatokat. Úgy, hogy erről a készülék tulajdonosa mit sem tud, és leállítani sincs lehetősége a folyamatot.

Egy friss, az arXiv preprint szerveren megjelent publikációban egy több amerikai egyetem tudósaiból álló kutatócsoport szerint az olyan gyártók, mint a Xiaomi, a OnePlus, at Oppo vagy éppen a Realme készülékei folyamatosan gyűjtik az adatokat a felhasználóról, anélkül, hogy erről bármi fogalma lenne az illetőnek. Ezt azokon az alkalmazásokon keresztül teszi meg a készülék, amit a gyártó előzetesen telepít fel rá – foglalta össze a helyzetet a Gizmodo. "

Én ezt mindenféle kutatás nélkül megmondtam volna már évekkel ezelőtt. Abban is biztos vagyok, hogy le is hallgatnak, vagy a fene sem tudja mit csinálnak, de azt én magam tapasztaltam, hogy csak beszélgettünk róla a férjemmel, de nem kerestem még rá az interneten, s mit ad Isten? ahogy beléptem a telefonomon mondjuk a facebookra, már ott voltak annak a terméknek a reklámjai, amiről szó volt előtte. Kizártnak tartom  a véletlenséget. Félelmetes ez, de úgy keresztül-kasul van már szőve ez a világ mindenféle számunkra érthetetlen dologgal, amiket már nem tudunk követni. Halkan súgom, sok mindent nem is értek már én sem, pedig mindig igyekeztem haladni a netes világgal, de sokszor ott tartok, jóvanazmárúgy, amennyit tudok. 

Mit lehetne tenni ellene? Tárcsázós telefon korszakába visszaröppenni. Vagy a kőbaltás korszakba.

Egyszer eljön ez is

"Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni." 

Wass Albert: A funtineli boszorkány

Valamiféle eufória

... fogott el ma. Talán a ragyogó napsütés, az istentisztelet mélysége, gondolatai, a nyíló krókuszok, a Vekerin tett séta?(ismét van víz a tóban, olyan 60 cm, még egy méter hiányzik, de már ez is jobb a tavalyi kiszáradástól, még egy hattyúpár is visszatért) vagy így együtt volt jó az egész? Vagy a finom ebéd, az általam még soha nem evett marhapofa semmihez nem hasonlítható finomsága? (én készítettem... 😇😇) tulajdonképpen mindegy mi okozza a pozitív hangulatot, örülök hogy így érzem.

A Kati-ér még mindig táplálja a tavat

Be van fagyva