Írtam

 ...egy olyan hosszú bejegyzést, mint még talán sohasem, 88 fotóval mellékelve. Aztán jött a blogger ördöge és úgy elszállt, mint a füst. 

Szerintem nincs annyi tartalék az idegrendszeremben, hogy újra megírjam :(((

Tehát csak fotókkal érzékeltetem azt a sok szépséget, amit láttunk az erdélyi egy hét alatt. Mondjuk így meg nem sok értelme van. Megpróbálok a fotók alá is írni információkat.

Segesvár:

hétköznap volt és ilyen tömeg....

Fehéregyháza határában a segesvári csata emlékhelye

Látogatás a Csíki sörgyárban:

 

korlátlanul lehetett (volna) sört inni, két félét, a másik gyümölcsös volt, vadmálna, na azt megkóstoltam, az nagyon finom volt.

Mohos tőzegláp és a Szent-Anna tó környéke:

Egy ilyen kis tavacska 18-22 méter mély és rendkívül savas a vize

rengeteg tőzegáfonya volt

mocsári rozmaring, rendkívül mérgező, egy kis szál belőle fél óra alatt szívmegállást okoz az embernél és 72 óra alatt nyomtalanul eltűnik a szervezetből

Szent-Anna tó

Szejkefürdőn a mini Erdély, olyasmi mint nálunk a mini Magyarország Szarvason, csak jóval kisebb területen.

Itt láttam életemben először élőben havasi gyopárt

Szejkefürdő, Orbán Balázs emlékműve és sírja

...és a hozzávezető székelykapus sor

 

Sétáltunk Székelyudvarhely főterén is, benéztünk a Városháza udvarára, egy csoda hely, hivatalos épületnél nem láttam még ennyi szépséges virágot az ablakokban

 

Székelyszentlélek határában van a nagyon megosztó Jézus Szíve szobor. Hatalmas, egészen a koronájáig fel lehet menni benne, a legtetején már csak két ember fér el. A gyönyörű panoráma miatt megérte felmászni, meg az odavezető út is egy jó kis kottás túra volt.

Panoráma a koronától nézve, a jobb felső sarokban az a fém látszik, a korona egyik ága

már érik a kökény mindenütt, még nem volt jó, de olyan szép nagy szemek voltak, jó lett volna belőle csemegézni éretten...

Gyilkos tó, Békás szoros. Egy gyönyörű túra keretében mentünk le a szorosig a tótól. Páran vállaltuk csak be, pedig annyira szép volt, mintha valami alpesi tájon jártunk volna. Ezért az egyért érdemes volt elmenni erre az útra :D

Végre sikerült valamit is látnom a Hargita tetején...

Mikor utoljára mentem ezen az úton, méteres hó fedte be. Télen sokkal nagyobb élmény volt az út felfelé

Voltunk még Szovátán, a Medve-tó, Piroska -tó környékén sétáltunk, elmentünk a tordai sóbányához, mi nem mentünk le, egyszer nekem elég volt, végigjártuk a Sószorost, ahol a hegyek sóból vannak és az eső mossa ki a patakba a sót, ott kristályosodik ki a partján. Van két kis medence ott a patak partján, ami gyógyiszapos, állítólag nagyon jó gyógyhatású. Azon gondolkodtam, minek kellene ahhoz történni, hogy én bekenjem magam vele, ugyanis olyan oltári büdös volt, mint a városi szennycsatornák szaga, hát jujjjj....

A Sószoros kis patakja

Sóhegy

 ...és láttunk még az út mellett kéregető macit, hát nekem a szívem szakadt érte, annyira sajnáltam.

Szóval nagyon pörgős, érdekes út volt, még akkor is, ha a látnivalók 90%-át mi már láttuk egyszer-kétszer (háromszor) de nem baj, akkor is élmény volt az egész.

huhh, csak összehoztam valamit, igaz párszor majdnem földhöz vágtam a laptopot, mert bolondult meg a blogger, de csak sikerült a végére.

Nagyon

...megsűrűsödnek körülöttem a dolgok, eseménydús időszak vár rám, úgy szeptember huszadika utánig. Vár rám Erdély, Pest, a falum és hogy nagy legyen a kontraszt, az Atlanti óceán egyik gyönyörű szigete. 

Remélem lesz ilyen "giccses" látványban részem 😆

Úgyhogy egy kicsit elköszönök (mondjuk ez nem azt jelenti, ha rám jön a hoppáré és lesz megosztani valóm, akkor ne jelentkeznék be... ☺️),  szóval majd eccer csak jövök. Ha élek...

A lenti kis idézetet olvastam valahol, tetszett, megosztom ☺️

"... pengenek dallamok, réten át, ha ballagok, halk zenék évszaka: tiszta, nyári éjszaka."

Egy-egy

 

... hirtelen jött tragikus esetnél újra és újra fellángol bennem, hogy mennyi mindent szeretnék akarok még megélni, megérni. Habzsolás érzés fog el, hogy siessek, lemaradok ezer dologról, mert nem lesz már rá időm.  "Csak" élni szeretnék.  Gondokat, bajokat megpróbálni kizárni egy-egy túrával (hihetetlen jó lelkileg és fizikailag is!) vagy éppen egy kirándulással, nyaralással, ugyanis egyetlen élére rakott forintot sem viszek el magammal. Inkább élünk belőle.

Azt hisszük, hogy rengeteg időnk van, aztán köszönés nélkül elmegyünk...

A neten találtam az alábbi írást, minden mondatával egyetértek. 

 

"Nem akarom majd bánni, hogy elfelejtettem élni...

Igen, önző vagyok, mert vészesen fogy az időm....

Már nem szeretem a felszínes dolgokat. Nem akarok bájcsevegni a semmiről, nem akarok panaszt és pletykát hallgatni folyton.

Nem akarom tudni, kinek van rossz napja az eső miatt vagy, mert nem jobbról fúj a szél, hanem balról.

Nem kell több ostoba közhely, hazug kifogás.

Nem érdekel, hogy nem ér rá valaki velem lenni, mert nálam ezerszer fontosabb dolga akad.

Nem akarom tudni, miért késett el, miért nem keresett hetek óta.

Őszinte hangra vágyom, simogató szellőre és tiszta napsugarakra.

Arra, hogy, aki szeret, ne keressen kifogást, ne siessen el mellőlem.

.... 

Önző vagyok, mert fogy az idő, és soha nem lesz már a tegnapból tegnap.

Csak a ma van, és ha elér a holnap, nem akarom bánni, hogy elfelejtettem élni, mert mindig más kedvét kerestem."..

(Ismeretlen szerző)

 

Olyan

 

.... sóvárogva nézem a hortenziákat a városban, az enyémek soha nem lesznek ilyenek...már mindent elkövettem velük, de ami tavalyról is volt három bokor, ebből kettő majdnem kipusztult, hiába locsoltuk minden nap, a harmadik is kínlódik, de legalább nem sárgul, mint a másik kettő.

Vettem egy bugást most nemrégen, nem is ültettem ki szabad földbe, átraktam egy nagy cserépbe, félárnyékos helyre pakoltam s most várom a csodát, hátha megerősödik még jobban és majd kirakom, ha szép nagy bokor lesz. Ha lesz...

Tegnap olyan kedvemre való idő volt, szinte galoppozva mentem, annyira örültem a hűs levegőnek, itt egész nap borongózott még, hazafelé tartottam már éppen, mikor rám telefonált a párom, hogy hol járok, vegyen fel? hazavisz. Mondom dehogy vegyél fel, örülök most minden egyes lépésnek, alig hiszem, hogy gyalogoljak, az utóbbi hetekben zömében kerékpárral jártam, alig gyalogoltam, utána meg bezárkózva a lakásba, hááát, nem az én világom, de hát mit is tettem volna kint közel 40 fokban??? Tegnap már kerteztem, de ezen a nyáron végre azt is elértem, hogy nem nagyon tudtam benne dolgozni azért, mert annyira lágy volt az esőtől, itt ugyanis a pénteki váratlan kis 2,5 mm eső után szombaton volt 20 mm és vasárnap is egy jó kis zápor keretében meg 16 mm. Azért levagdostam a sok-sok margaréta szárakat, kiástuk a tavaly kivágott orgona gyökereit, hihetelen agresszív, tavasszal már azt hittük kibányásztuk az összeset, hát nem, még most is egy fél kukányit szedtünk ki, de még így is maradt a földben. Olyan mint a tarack, ha egy kis darab benne marad, tuti kihajt.

Szó szerinte feléledtem ettől a kicsit jobb időtől, már tudok újra tervezni a kertben, mit hogy fogok megcsinálni ősszel. Jóóó, tudom még jön jó pár izzadós nap, de már látom a végét, vágom a centit, mint annak idején a katonák leszerelés előtt.

Hétvégén jó lenne hazamenni, valószínűleg el fogjuk adni az Anya házát, a Testvérem szerint hárman is szóltak neki, hogy ha eladóvá válik, telefonáljon nekik. Tőlem kérdezi, kinek adjuk. Mondtam neki, fogalmam sincs ki kicsoda, már Isten tudja hány évtizede eljöttem otthonról, alig ismerek valakit. Majd eldöntjük, nem mindegy nekünk sem, hogy kinek a tulajdonába kerül az a ház, ami nekünk az otthont jelentette. Azt tudom, hogy nekem a szívem szakad a gondolatra is, hogy attól kezdve nem léphetek be soha többé, de nem is tudnék belépni, az már úgysem az a ház, ott már nincs, aki/akik miatt nekünk oly sokat jelentett.

Találtam egy verset, én az ilyenektől mindig sírva fakadok...😭😭

 

A régi ház

Lopva tekintek a régi házra,

ha utam arra vezet,

titkon remélve,

hogy a kapuból majd édesanyám integet.

Mindig széles mosollyal, és sarkig tárt kapuval várt.

A házba lépve rögtön serénykedett,

előkerültek a kedvenc ételek...

"Nem maradok", mondtam, sietnem kell.

Csak pár percre jöttem,

hogy megnézzem, jól vagy-e.

Anyám arca elkomolyodott,

mikor látta, hogy az ajtó felé indulok.

Félvállról véve az egészet,

"majd jövök", intettem, és az ajtón kiléptem...

A sarokról visszatekintve láttam,

Amint anyám a kapuban állva búcsút int nekem...

Szégyelltem magam,

hogy nem maradtam, "nincs időm",

erre hivatkoztam... Most már tudom, anyám, hogy a tiéd volt fogytán,

ezért vártál mindig oly nagyon rám...

Azóta lopva tekintek a régi házra,

ha utam arra vezet.

Már nincs ott senki, ki mosolyogva integet...

Tudom, hogy elment, mégis titkon várom,

hogy drága édesanyámat talán

még egyszer a kapuban meglátom...

Telek Zoltán

Bódogság 😄

... esett 20 mm eső. Gyakorlatilag 3 hónapja ez volt a legtöbb. A mezőgazdaságban, a kertben már szinte semmin nem segít, de legalább a fák nem száradnak tovább.

Isteni friss a levegő, lehűlt, elverte az eső 3 hónap porát. Örülök. 

Teljesen

... váratlanul esett egy kis eső, egészen pontosan 2,5 mm. Nem is volt ide előre jelezve. Kiültem a terasz alsó lépcsőjére és csak néztem /örültem /mélyeket lélegzetem az esőcseppes levegőből. Komolyan mondom, nyújtózkodtak a növények, láttam ahogy vezetik le a szárai a levelekről a tövére. Hogy én mennyire örültem ennyinek is!!? 

Gondolkodtam mikor is volt eső, számottevő bő 2-2 és fél hónapja, vagy már akkor sem. Már nem tudom milyen az esőszagú, hűs levegő, hogy néz ki a zöld fű, a méregzöld szárú kukorica, napraforgó. 🥴😳🙄

Holnap állítólag keleten lesz sok/több eső. Meglátjuk... 

Kérdezem a lányaimat hogy vannak. Az egyik válasz : 

"Nem jól. Nagyon rossz hatással van rám mentálisan a magyar politikai hírek, őszintén szólva."

Tudom. Rám is borzasztóan lehangolóan hatnak. Semmi pozitívumot nem látok. Amit szoktam mondani : én már éltem amennyit, de a fiatalokat nagyon sajnálom. Nagyon. 

Debreceni

... esti szép.

Fotó: internet 

"egy röppenés az élet..." 

Rendben

 ...lezajlott az esküvő  a hétvégén, nem is szenvedtem annyira a melegtől, mint gondoltam, ugyanis késő délutánra odaért a hidegfront és jó kis hűsítő szél fújt, meg esett 23 csepp eső és volt egy kis dörgés, villámlás. Szóval az a lényeg, hogy estére már elviselhető volt a levegő. A fiatalok gyönyörűek voltak, boldogok, vidámak, szeretjük őket :) nem volt nagy buli, kb. 60-an voltunk, normális vacsorával (nem úgy, mint régen, esztelen traktálással, persze mert az volt a szokás, már nem úgy mennek a dolgok) Volt újházi tyúkhúsleves, egy sültes tál mindenféle töltött, sütött stb. húsokkal, vegyes körettel, párolt zöldségekkel és vegyes savanyúságos tállal. Desszertnek somlói galuska. Késő este a gyönyörű, esküvői három emeletes tortából egy falatot nem tudtam enni, így csak a véleményeket hallottam: isteni finom volt :) Éjfélkor volt töltött káposzta, amit nem is tudom hogy miért neveztek annak, mert töltött alig volt benne, ellenben egy csomó savanyú aprókáposzta annál inkább. Abból sem ettem egy falatot sem :) Másnap délelőtt még annyi kaját pakoltak oda nekünk a fiatalok, hogy két nap ebédje megvolt itthon. Egy hónap múlva ismét megyünk lagziba, kicsit sok ez így egymás után, de egyébként meg utoljára rokoni esküvőn a '90-es években voltunk, jól van ez így.

Nagy a pangás a mindennapokban, hajszolom az időt, hogy minél hamarabb múljon el a nyár, elegem van belőle. Látni a pusztulást lépten nyomon, nem tudom feldolgozni, mentünk az autópályán, gyakorlatilag a kukorica mindenütt elpusztult, a napraforgók méteresre nőttek meg, fél tenyérnyi kis tányérjukkal, amiben lehet nem is nagyon van mag, hát nem tudom, lesz itt olyan áremelkedés a mezőgazdasági termények pusztulásával kapcsolatban is, hogy csak nézünk, mint a moziban. Férjem éppen kérdezi, mennyiért vettem ma a vajat, mondom 1000 ft, seggre ült, én már megszoktam (nem, nem lehet megszokni) hogy hetente változnak az árak, és ez csak egy tétel, hol van még ezernyi más is, amire szükség van. A rezsi dolgokba nem is nagyon mennék bele, mi még szerencsésebbek közé tartozunk, alig léptük át kicsivel a gáz fogyasztás határát, a villanyban meg sem közelítettük (160 KW volt havi szinten)de hallottam ismerősöknél elképesztő túllépéseket villanyban és gázban is, inge-gatyája rámegy. 

Ma ahogy mentem a dolgomat intézni, a rengeteg japán akác most van teljében, a fák alatt úgy néz ki a sok lehullott szirom, mintha havazott volna. Fura egy fa ez, mikor már sok minden lassan készül az elmúlásra, ez akkor virágzik a legjobban :) rengeteg volt a városban és iszonyat sokat ki is vágtak, pedig ezek igazi oxigén gyártók, ebben a poros városban szükség van minden fára, amiket helyettük ültetnek, háááát, nem egy nagy növésűek lesznek.

Augusztusban nem jön össze Galonya, a szállásadó visszamondta a foglalást, így Istenszéke sem lesz, helyette többek között a Kis-Cohard meg a Hargita szerepel a programban. A Hargitára harmadszor megyek fel, eddig a köd miatt a világon semmit nem láttunk, hát remélem most szerencsénk lesz.

Agyrágóbogár, ha itt jársz esetleg, visszaolvastalak, nagyon régen nem jártam nálad, de fogalmam sincs miért, a rendszer nem engedett kommentelni. Big like a blogodra! 🤗😍👍

Legyenek jók a napjaitok!

Amit még nem pusztított el az aszály...