... hirtelen jött tragikus esetnél újra és újra fellángol bennem, hogy mennyi mindent szeretnék akarok még megélni, megérni. Habzsolás érzés fog el, hogy siessek, lemaradok ezer dologról, mert nem lesz már rá időm. "Csak" élni szeretnék. Gondokat, bajokat megpróbálni kizárni egy-egy túrával (hihetetlen jó lelkileg és fizikailag is!) vagy éppen egy kirándulással, nyaralással, ugyanis egyetlen élére rakott forintot sem viszek el magammal. Inkább élünk belőle.
Azt hisszük, hogy rengeteg időnk van, aztán köszönés nélkül elmegyünk...
A neten találtam az alábbi írást, minden mondatával egyetértek.
"Nem akarom majd bánni, hogy elfelejtettem élni...
Igen, önző vagyok, mert vészesen fogy az időm....
Már nem szeretem a felszínes dolgokat. Nem akarok bájcsevegni a semmiről, nem akarok panaszt és pletykát hallgatni folyton.
Nem akarom tudni, kinek van rossz napja az eső miatt vagy, mert nem jobbról fúj a szél, hanem balról.
Nem kell több ostoba közhely, hazug kifogás.
Nem érdekel, hogy nem ér rá valaki velem lenni, mert nálam ezerszer fontosabb dolga akad.
Nem akarom tudni, miért késett el, miért nem keresett hetek óta.
Őszinte hangra vágyom, simogató szellőre és tiszta napsugarakra.
Arra, hogy, aki szeret, ne keressen kifogást, ne siessen el mellőlem.
....
Önző vagyok, mert fogy az idő, és soha nem lesz már a tegnapból tegnap.
Csak a ma van, és ha elér a holnap, nem akarom bánni, hogy elfelejtettem élni, mert mindig más kedvét kerestem."..
(Ismeretlen szerző)
Vittem, s ahogy beillesztettem ott voltak hasonló versek, gondolatok. Véletlenül?
VálaszTörlésSzerintem nem véletlen ☺️
TörlésJajjjj, mennyire igaz! Fogy, nagyon fogy az idő(m)! Ki tudja, lesz-e még holnap? Egyre többször gondolok rá, hogy készülni kell, mert.... Annyi mindent szeretnék még elmondani, cselekedni, de már elkéstem, sokat elmulasztottam a semmiért, a lényegtelenért....
VálaszTörlés20-30 évvel ezelőtt nem gondoltam ilyenekre. Hozza ezt magával a múló idő. A sok tragikus esemény körülöttem újult erővel előhozza belőlem ezeket a gondolatokat.
TörlésÉs igen, olyan sok mindent szeretnék még látni, tapasztalni, érezni...
Olyan malomkerékben voltam, amiből nem lehetett kiszállni soha...Igy utolag nem érte meg, most már tudom, a múlttal nem foglalkozom.Most inkább ezt a "semmit "élvezem...Az hogy lesz e időm ezt vagy azt befejeznem(kézimunkára,gondolok)az többször eszembe jut.Nincs nagy tervem, az egész életem beleértve a gyerekkoromat is , csak a munkáról szólt..Most igazi pihenőm van...és "fürdöm" benne...Persze van most is munka, de az más...
VálaszTörlésMióta így blogon keresztül ismerlek, tudom, hogy nagyon-nagyon sokat dolgoztatok, ebből állt minden napotok. Dolgoztatok és aggódtatok. Most már jobban tudtok pihenni, vagy időnként elmenni egy kicsit a környékre kirándulni, ez is sokat jelent. Azokat a kézimunkákat meg persze hogy be tudod fejezni, mindet! 😍 Kívánom, hogy nagyon sokáig tudj fürödni ebben a boldog "semmittevésben" Ernővel együtt 🤗😘
Törlésköszönöm drágám... sajnos a séták ,kirándulások most teljesen pihenőn vannak, és nem csak a hőség miatt, a térdeim, a lábaim... napi szinten fájdalomcsillapitók, kencék...az éjjelek is szarok... megszenvedek.Azért a sok guggolás, térdelés, és persze a súlyom is ...
TörlésIgen, az a sok fáradtságos munka később kiadja maximálisan a testi bajokat, ahogy Te is írod, a sok térdelés, guggolás most jön ki rajtad. Kopik, meszesedik minden az emberen.
TörlésMár én is megérzem, pedig én közel sem végeztem annyi fizikai munkát, mint Te.
Azért is gondolok mindig arra, hogy addig megyek, míg bírok...
Belőlem-tán a betegség is nagyon hozzájárul- valahogy eltűnt ez az érzés. Persze szeretném még bejárni a Börzsöny olyan zugait, amit még nem sikerült. Ugye másra nekem nem nagyon volna amúgy sem lehetőségem, bármennyire is kíváncsi lettem volna Tibetre pl., bruhaha. De sebaj, elég lett volna nekem az én hegyem is, nem vágytam nagyon többre. Sokat gondolok arra, hogy ez a világ már annyira szar minden szempontból, hogy jobb volna odaát, ahol nincs semmi fájdalom, sírás, jajkiáltás. Mi értelme van ennek? Dolgozom mint marha, aztán hétvégén alig bírom kipihenni a heti melót. Ez minden, csak nem élet.
VálaszTörlésHidd el drága Pipulka, semmi nagy dologra, luxusra nem vágytam soha életemben. Az, hogy most lehetőségem van menni, nagyon nagy dolognak tartom és hálás vagyok érte minden egyes nap. Kicsi örömökre vágyom, egy napos túrákra, kirándulásra, mert ha menni bírok az azt jelenti valamilyen szinten egészséges vagyok. Egy nagyon jó barátunk, túratársunk halt meg tragikus hirtelenséggel augusztusban. Borzasztóan megviselt bennünket. Ilyenkor mindig azt mondjuk, gondoljuk: mi lehetünk a következők😳
TörlésEgy olyan agilis embernek, mint te, nagyon rossz lehet, hogy nem tud úgy élni, menni, fizikailag bírni a mindennapokat. Nagyon szorítok neked, hogy javuljon az állapotod!! ❤️ és ne legyenek szomorú gondolataid. Szeretettel gondolok rád! 😍
Sajnos nincs olyan dolog, amit tudnál mondani, hogy ne legyenek szomorú gondolataim. Ilyen életnek nincs értelme. Tök megértem az öregecskéket is, mikor ezt mondják. És tök fölösleges nekik azt mondani, hogy de így meg de úgy, meg nem igaz. De igaz, tényleg nincs értelme annak, hogy naphosszat üldögélnek lenyomorodva és unatkoznak meg nézik a négy falat. Csak azért mondjuk nekik az ellenkezőjét, mert ezt szoktuk meg, de ha szívedre teszed a kezed, tudod, hogy igazuk van, te sem szeretnél olyan életet. És most sem szeretnél olyat, amikor már csak a munka marad nagy nehézségek árán és semmi kikapcsolódás, feltöltődés.
TörlésÉn anyukámon akkor láttam a lemondást, mikor nem tudott egyedül menni és rászorult mások segítségére. Hiszem és vallom, hogy felgyorsította nála az elmúlás folyamatát. Egész életében tevékeny volt, nem szorult másokra és ezt már nem tudta elfogadni. A legszörnyűbb az volt, akkor dühöngött a covid és nem lehettünk mellette.
TörlésNem hallottam csak egyszer kétszer panaszkodni : kisjányom, nem élet már ez így. Megkönyörült rajta a Teremtő, csendesen, örökre elaludt március végén. Nem akart már úgy élni, békében ment el.
Szóval csak azt akartam ebből kihozni, tudom miről írsz...
Ölellek.
Igen-igen, pontosan erről beszélek. És igaziból az ilyesmi tan segítség az emberi lét befejezéséhez, bármilyen furán is hangzik ez. Ha fitt vagy, egészséges, persze, hogy nem akarsz meghalni, de ha már teher az egész, akkor szívesebben lennél odaát, így valóban felgyorsítja a dolgokat, átsegít a túloldalra. A llélek nagyon kihat a testre, hisz ezt tudjuk. És tán ez lehet neked is a vigasz, hogy neki ez már nem volt jó, bármennyire is fáj a hiánya. Majd újra találkoztok a mennyek országában, és ez nagy reménység nekünk hívőknek. Most csak elutazott, de nem örökre! :-) Milyen boldog lesz a viszontlátás! Nekem is hiányzik apu, még mindig, hiába teltek el évek. Valahogy a második szülő halála sokkal rosszabba. Olyan végleges. Már soha nem vagy többé gyereke senkinek. Ezt nem tudom megszokni, azóta semmi sem a régi és nem is lesz soha többé itt a földön. Szerintem majd ha lesznek unokáid, az nagyon nagy új löketet ad majd. Látom másokon, hogy a nagyszülőség valami fenomenális boldogság. Az mindent feledtet.
TörlésNagyon hiányzik Anya! Igazad van, nem vagyok már a gyereke senkinek sem, és hazamenni a régi házba, hát borzasztó rossz, hideg és üres minden. Eladjuk majd a házat később, biztos hogy nem leszek képes arra sem menni, hogy lássam.
TörlésOtt fogok majd velük pihenni, velük maradok örökké. Mióta Anya meghalt, már nem akarom, hogy a hegyek között szórjanak szét.
Még nekünk is megvan a ház, szerencsére a tesómék a covid kezdetekor oda költöztek a picinyke pesti lakásból. De hogy meddig lesz így? Az unokahúgom nagyon kötődik oda, gyerekkorában rengeteg időt töltött a nagyszülőknél. Lakni már nem tudnék visszamenni, nekem már Kemence az otthonom, de borzasztó belegondolni, hogy idegen lakjon ott. Illetve valószínű lerombolnák földig, a szülőfalum rettentő fölkapott lett Pest közelsége miatt, hatalmas házakat építenek. Már apu halálakor sokan kérdezték eladjuk-e. Én sem akarnám látni, ha el kéne adni. Most értem csak meg, miért nem akarta megnézni ezt a házat sem a régi néni fia, akitől megvettük. Csak a felesége jött el megnézni, hogy építettük át. Hát persze, hogy nem akarta látni, hogy alakult át gyermekkora meghitt helyszíne. Persze van aki nem ilyen érzelgős, de hát nem vagyunk egyformák.
TörlésA tesóm is anyuékkal akar lenni a sírban, még az unokatesóm is mondta régebben, hogy ő is odamegy. Szoktunk is ezen bohóckodni, hogy tiszta lakótelep lesz. Mi ilyen bolond család vagyunk, a nagynéném is vitt ki apunak stampó pálinkát és oda öntötte neki. :-) Én még mindig a hegyekbe vágyom és szeretném ha velem szórnák szét a kisebbik fiamat is, most még itthon van, nem bírtam sírba tenni a hamvait, annyira kicsi volt.
Hát most jól átbeszéltük ezt. De kellenek az ilyenek, minden átbeszéléssel cseppecskét könnyebb. Aztán eljutsz majd te is oda, hogy ha anyud jut eszedbe, nem a fájdalom jön, hanem egy-egy kedves, mosolyogtató emlék, akár vicces dolog is. Mi is így voltunk apuval. Most már annyira tudok nevetni, ha látom ezt a régi kis videót: https://www.youtube.com/watch?v=49QnKkSykkw&ab_channel=MaszatBozsoky
Pont arra gondoltam, milyen jót tudnánk személyesen beszélgetni! Kicsit kiöntöttük magunkból a bánatunkat.
Törlés