Bódogság 😄

... esett 20 mm eső. Gyakorlatilag 3 hónapja ez volt a legtöbb. A mezőgazdaságban, a kertben már szinte semmin nem segít, de legalább a fák nem száradnak tovább.

Isteni friss a levegő, lehűlt, elverte az eső 3 hónap porát. Örülök. 

Teljesen

... váratlanul esett egy kis eső, egészen pontosan 2,5 mm. Nem is volt ide előre jelezve. Kiültem a terasz alsó lépcsőjére és csak néztem /örültem /mélyeket lélegzetem az esőcseppes levegőből. Komolyan mondom, nyújtózkodtak a növények, láttam ahogy vezetik le a szárai a levelekről a tövére. Hogy én mennyire örültem ennyinek is!!? 

Gondolkodtam mikor is volt eső, számottevő bő 2-2 és fél hónapja, vagy már akkor sem. Már nem tudom milyen az esőszagú, hűs levegő, hogy néz ki a zöld fű, a méregzöld szárú kukorica, napraforgó. 🥴😳🙄

Holnap állítólag keleten lesz sok/több eső. Meglátjuk... 

Kérdezem a lányaimat hogy vannak. Az egyik válasz : 

"Nem jól. Nagyon rossz hatással van rám mentálisan a magyar politikai hírek, őszintén szólva."

Tudom. Rám is borzasztóan lehangolóan hatnak. Semmi pozitívumot nem látok. Amit szoktam mondani : én már éltem amennyit, de a fiatalokat nagyon sajnálom. Nagyon. 

Debreceni

... esti szép.

Fotó: internet 

"egy röppenés az élet..." 

Rendben

 ...lezajlott az esküvő  a hétvégén, nem is szenvedtem annyira a melegtől, mint gondoltam, ugyanis késő délutánra odaért a hidegfront és jó kis hűsítő szél fújt, meg esett 23 csepp eső és volt egy kis dörgés, villámlás. Szóval az a lényeg, hogy estére már elviselhető volt a levegő. A fiatalok gyönyörűek voltak, boldogok, vidámak, szeretjük őket :) nem volt nagy buli, kb. 60-an voltunk, normális vacsorával (nem úgy, mint régen, esztelen traktálással, persze mert az volt a szokás, már nem úgy mennek a dolgok) Volt újházi tyúkhúsleves, egy sültes tál mindenféle töltött, sütött stb. húsokkal, vegyes körettel, párolt zöldségekkel és vegyes savanyúságos tállal. Desszertnek somlói galuska. Késő este a gyönyörű, esküvői három emeletes tortából egy falatot nem tudtam enni, így csak a véleményeket hallottam: isteni finom volt :) Éjfélkor volt töltött káposzta, amit nem is tudom hogy miért neveztek annak, mert töltött alig volt benne, ellenben egy csomó savanyú aprókáposzta annál inkább. Abból sem ettem egy falatot sem :) Másnap délelőtt még annyi kaját pakoltak oda nekünk a fiatalok, hogy két nap ebédje megvolt itthon. Egy hónap múlva ismét megyünk lagziba, kicsit sok ez így egymás után, de egyébként meg utoljára rokoni esküvőn a '90-es években voltunk, jól van ez így.

Nagy a pangás a mindennapokban, hajszolom az időt, hogy minél hamarabb múljon el a nyár, elegem van belőle. Látni a pusztulást lépten nyomon, nem tudom feldolgozni, mentünk az autópályán, gyakorlatilag a kukorica mindenütt elpusztult, a napraforgók méteresre nőttek meg, fél tenyérnyi kis tányérjukkal, amiben lehet nem is nagyon van mag, hát nem tudom, lesz itt olyan áremelkedés a mezőgazdasági termények pusztulásával kapcsolatban is, hogy csak nézünk, mint a moziban. Férjem éppen kérdezi, mennyiért vettem ma a vajat, mondom 1000 ft, seggre ült, én már megszoktam (nem, nem lehet megszokni) hogy hetente változnak az árak, és ez csak egy tétel, hol van még ezernyi más is, amire szükség van. A rezsi dolgokba nem is nagyon mennék bele, mi még szerencsésebbek közé tartozunk, alig léptük át kicsivel a gáz fogyasztás határát, a villanyban meg sem közelítettük (160 KW volt havi szinten)de hallottam ismerősöknél elképesztő túllépéseket villanyban és gázban is, inge-gatyája rámegy. 

Ma ahogy mentem a dolgomat intézni, a rengeteg japán akác most van teljében, a fák alatt úgy néz ki a sok lehullott szirom, mintha havazott volna. Fura egy fa ez, mikor már sok minden lassan készül az elmúlásra, ez akkor virágzik a legjobban :) rengeteg volt a városban és iszonyat sokat ki is vágtak, pedig ezek igazi oxigén gyártók, ebben a poros városban szükség van minden fára, amiket helyettük ültetnek, háááát, nem egy nagy növésűek lesznek.

Augusztusban nem jön össze Galonya, a szállásadó visszamondta a foglalást, így Istenszéke sem lesz, helyette többek között a Kis-Cohard meg a Hargita szerepel a programban. A Hargitára harmadszor megyek fel, eddig a köd miatt a világon semmit nem láttunk, hát remélem most szerencsénk lesz.

Agyrágóbogár, ha itt jársz esetleg, visszaolvastalak, nagyon régen nem jártam nálad, de fogalmam sincs miért, a rendszer nem engedett kommentelni. Big like a blogodra! 🤗😍👍

Legyenek jók a napjaitok!

Amit még nem pusztított el az aszály... 

Kedden

... reggel felkelt a Debrecentől nem messze élő, örök mosolygós, életerős, középkorú ismerősöm, elkezdett dolgozni, ma délutánra már föld borítja a testét. Hátsó fali infarktus.

Ennyi az élet. Úristen, én az ilyeneket nem, nem és nem bírom feldolgozni, egyszerűen nem jut el a tudatomig.😢😳😳 Felfoghatatlan. Nem tudhatta, hogy ezen a héten már nem lesz az élők  sorában. Én sem tudhatom, ahogy más sem. Jaj😭😭

Az évszázad

... legmelegebb napja lesz szombaton - ilyen címeket olvasok meteorológiai oldalakon. Na, és hova megyünk mi? Esküvőre,  esküvőre! 🤦🏻‍♀️Ha nem lennénk keresztszülők, komolyan mondom, inkább el sem mentünk volna. 😳😳 Már attól kiver a víz,  a legnagyobb hőségben kell indulnunk itthonról, hogy odaérjünk időre, Pest mellé. Jó, van légkondi a kocsiban, de egy örökkévalóságnak fog tűnni, míg felérünk. Pesten alszunk, majd vasárnap megpróbálunk korán hazaindulni. Annyira hisztis vagyok a hőségtől, minden bajom van, nem tudom hogy viselem majd el azt a napot. Nyilván összeszedem magam valamennyire... 🙄😑

Kiszed minden erőmet ez a meleg. Napról napra csak a legszükségesebbeket csinálom meg, este hét körül támolygunk csak ki locsolni. Soha nem vártam ennyire a nyár végét. Eddig sem szerettem, ezután már utálni fogom🙄 szóljatok rám, ha valaha is arra vetemednék, hogy visszasírom: de jó is volt nyáron! (nem lesz ilyen...) 😎

Vasárnap

... csaptunk egy kört a Nagyerdőig meg vissza. Tulajdonképpen a Ladányi cukrászdába mentünk fagyizni😆 szerintem ott van a város legjobb fagyija.

Csak ne volna olyan messze... 😄

Nem bánom

... ha unalmasnak találja bárki is a múltba való visszaemlékezéseimet, nem és nem, ha egy ilyen írás kerül elém, felszisszenek, te jó ég! de hisz én is így, pont így, majdnem így! és mindig öröm fog el, ha ilyet olvashatok, jó ez nekem😍

"Ettél valaha zsíros kenyeret, cukros-vizeset, lekvárosat vaj nélkül? Aprítottál forralt tejbe kiflikarikákat reggelire, vacsorára? 

Ebédeltél már paprikás krumplit, kemény tarhonyát, főzeléket feltét nélkül sima zöldséges vagy tojásleves után? 

Tudod milyen héjában sült krumplit enni lilahagymával, szalonnával, töpörtyűvel, ismered a fokhagymás pirítós ízét? 

Tudod milyen kályha mellett téli estéken vastag pulóverben mégis elégedetten kucorogni és azon vitatkozni, most ki hasogasson és hozzon be fát? 

Reggel sietősen felöltözni, forró teát kortyolgatni, mert már a parázs is elhamvadt. 

Derékig érő hóban begyalogolni a városba, mert a buszok sem közlekednek. Este ugyanúgy vissza. Haza az otthonba, ahol már ropog a tűz, vizes zoknidat, kesztyűdet a kályha felhajtott fedelén szárítod. Készül a vacsora és megbeszélitek kivel mi történt aznap. Mikor lesz a disznóvágás, hány tojás lett ma, mennyi még a takarmány. 

Majd csendesen kötögetsz, horgolsz vagy hímzel, anyád bestoppolja a zoknikat, megvarrja ami felfeslett. Vagy nagy huszonegyezést vagy hatvanhatozást rendeztek. És röhög az egész család, a vesztes morgolódik. 

Mosakodtál lavórban babaszappannal? és levendulással? 

Egymás után a tesóiddal. Először felül, derékig mindenki, aztán alul. A bugyidat, zoknidat pedig ki kell mosni, a kályhánál reggelre megszárad.

Áram nélkül gyertyafényben játszottál már árnyjátékot? Hallgattál a titokzatos félhomályban rémtörténeteket, családi kalendáriumot? 

Olvastál zseblámpával paplan alatt könyvet? 

Tudod milyen fát metszeni, szőlőt nyitni, kötözni, puttonyt teleönteni, böngét váltani? 

Érezted már forró nyáron a kukoricalevél csípős vágását az izzadt poros testeden? 

Túrtad már a földet krumpliért? Cipeltél már tele zsákot? Szedtél már hullásbarackot? Segítettél paradicsomot eltenni, meggyet magozni, csirkét pucolni, belet vakarni, vizet hordani? 

Kértél segítséget a szomszédodtól, egy kanál sót, egy tojást, egy bögre cukrot adtál már kölcsön? Nem kapod vissza, nem ügy. 

Érkezett vendéged, aki nem jelezte előre? Nem telefonált, nem írt üzenetet, csak úgy ott áll a kapuban és a szíved boldog izgalommal kalapál: mit is adok neki?  Kerül az asztalra bor meg szörp, kenyér meg sonka, félig száradt süteménymaradék. És beszélgettek. Mindenről. Az időről, a rokonokról, a tervekről. 

Örültök a vén autónak, a fürdőszobának, nem kell már kimenni a klotyóra, és folyik a víz a falból. Melegvíz is van, ha begyújtasz a bojlerba, alul,  a hengerben a forró víz felmelegíti az egész fürdőszobát. 

Jó bizonyítványért bicikli jár vagy társasjáték, könyv, mikroszkóp, földgömb. Ezért egész évben dolgozol, tanulsz és határtalan a sikerélmény, mikor megérdemelten meg is kapod. Ha nem, akkor meg bőgsz. 

Van  jó ruhád. Amit megörököltél a nagyobbaktól. Nem számít, hogy milyen márka, mennyibe került. Mikor hazaérsz rögtön átöltözöl, mert kímélni kell az elmenőset. 

Van szép cipőd. Ha kinövöd, az orrát anyád kivágja: ,,jó lesz az még, ősszel kapsz másikat” 

Van télikabátod, amit lehet frankón bővíteni, az ujját, az alját megtoldani másik, hozzápásszintott darabokkal. A horgolt, kötött bili sapka tudod milyen jól csúszkál a fejeden? Megbecsülöd, mert bármennyire is szúr, anyád, mamád, nagynénéd neked dolgozott. 

Mi így nőttünk fel" ☺️😍

Ez is, de jellemző volt, nagy nyári esők után tapickoltunk az utcán a pocsolyákban, vagy az árokban màszkàltunk... 😄

Jó pár éve

... rendszeresen járunk templomba. Mivel én katolikusként voltam megkeresztelve, így évekkel ezelőtt konfirmáltam is, immár a református egyház teljes jogú tagja vagyok. Nem is ezen van most a lényeg, hanem a templomba járók öltözékén, viselkedésén. 

Nagymamám járt anno csak a családból istentiszteletre, de mindig azt láttam, hogy elővette az ünneplő ruháit és abban ment vasárnaponként. Nem volt sok ruhája, az egész ruhatára belefért egy régi, hagyományos akasztós szekrénybe, meg egy felül fiókos, lent két ajtós komódba. A mai napig előttem van, ahogy felöltözött. Szépen, tisztán, ragyogó fényes cipőben, ünnepélyesen. 

Manapság meg azt látom, hogy akár idősebb emberek is rövid nadrágban, hétköznapi kockás ingben, a fiatalabbak szintén rövid gatya, kutya szájából kihúzott gyűröttségű pólóban jönnek. A hétköznapokban öltözködés szempontjából a férjem és én is nagyon lazák vagyunk, bármit felveszek amiben jól érzem magam, a párom is, de elképzelhetetlennek tartaná, hogy ő rövid nadrágban menne egy vasárnapi istentiszteletre. Igaz, nem is engedném☺️ Mindenkinek van legalább egy normális ingje, nadrágja, nem hiszem el, hogy ne tudná felvenni, ha lenne benne egy csepp jó érzés. A farmerről már nem is beszélek, az még csak-csak, az már annyira elterjedt (sajnos) színházban is (oda sem tudnék farmert felvenni, a férjem sem) , de legalább tiszta lenne...Egyébként nincs bajom a kockás inggel, mindkettőnknek  van, nyáron túrákon hordjuk, hogy védjen a naptól. 

Ami még szomorúvá tesz, egy keresztelő. No, nem maga az alkalom, mert az csodálatos, hanem a kedves rokonok viselkedése. Úgy jönnek - mennek, mintha kocsma lenne, beszélgetnek, telefont simogatnak igehirdetés közben, felnőtt ember létére nem bír ki bő háromnegyed órát, még akkor is, ha baromira nem érdekli az egész, csak "divatból" van ott. Nem kötelező bemenni, kint is megvárhatná a rokonságot. A legérdekesebb egyszer az volt, mikor rögtön, ahogy megkeresztelték a babát, cakompakk kivonult az egész család, még illemből sem maradva pár percet.

Most nem is azért írtam, mert én olyan szent vagyok, de viselkedni, öltözködni alapból tudtam/tudok, még úgyis, hogy gyerekként nem tanítottak rá, csak ösztönből tudtam, éreztem mi a helyes.

Igaz, erre szoktam mondani, hála Istennek nem vagyunk egyformák. Írtam már itt is nem egyszer: lehet nagyon maradi vagyok. Vagy igényes, ebben az esetben inkább így fogalmazom meg.

Fotó : internet 

Valahol

... olvastam, hogy gyerekként felnőtt szeretne lenni az ember, felnőttként meg visszavágyunk a gyerekkorba. Mondjuk én nem emlékszem, hogy annyira vágytam volna a felnőttségre, de azt tudom, hogy a gondolataim naponta visszatérnek a múltba, főleg mostanában, hogy Anya nincs már, így nem mondhatom: hazamegyek. Elveszett ez is és az érzés sírásra késztet minden alkalommal.

Ez az írás is amit találtam, visszaröpít. Könnyekkel a szememben olvastam.

"Sokszor eszembe jut honnan jöttem. A nyári konyha homoktól sercegő alja, ahogy öregapám csoszogva belépett. A lugas, ahol nyaranta ebédeltünk az öcsémmel egy régi, stokedlin. A kert végében elnyúló végtelennek tűnő kukorica mező.  Az ütött-kopott vödör a kút szélén, amott a góré, a boros pincében fészkelő fecskék, a zöld kerítés mentén meg apró színes porvirágok. 

Még ma is végig tudok menni képzeletben azon az utcán. Még ma is fülembe cseng az öreg Juliska néni ijesztően vékony mégis rikácsoló hangja. - Boldog gyerek voltam. 

Apró mozdulatok, mik mesteri pontossággal vésődtek belém, hogy aztán egy csöndes nyári estén újra feléledjen, mint egy régi emlék. 

Sokat szaladtam, sokszor féltem a gyerekes csínytevéseim következményeitől, apám haragjától, ha nem voltam elég jó. De sokszor,  - Istenem de hányszor- kacagtam szívből a pajtásokkal. Kergettük egymást, számoltuk meddig nem esik le a labda, könyörögtünk anyánknak, hogy csak még 5 percet adjon nekünk. 

Nem gondoltunk a holnapra, nem féltünk semmitől, mert nem éreztünk bizonytalanságot, csak a most számított és az hogy éljünk benne. 

És most, évekkel később visszavágyom, látni az utcát, végig menni a házon...

Nem bánom, hogy most itt tartok, és hálás vagyok, hogy onnan jöttem, ahol a gyerekek estére tetőtől talpig koszosak lettek, ahol az utcában volt egy zsémbes, de mégis kedves szomszéd néni, aki végül sosem szúrta ki a kertjébe rúgott foci labdát. 

Egyszerűen jó, hogy van mit felidézni, hogy voltak arcok, helyek, nevek, akik akkor kísértek. 

30 év múlva majd ez a pillanat is simogató emlék lesz, és jó lenne akkor is azt érezni, amit most, hálát a sok jóért, és hogy vagyok, a többi meg csak egy lecke, amit megtanultam betűről betűre." 

Kesergős a kedvem

 ...egy  kissé nagyon, ugyanis vagy két hete annyira fáj a derekam, hogy a szokásos napi járókámat sziszegve teszem meg, útközben fogdosom/tapogatom a derekamat meg időnként feladom és hazafelé már busszal jövök. Nem tudom mi lett vele, éjszaka alig tudok elaludni, sajog, fáj mindenem, ma is az járt az eszembe, vajon hogy a jó fenébe fogok én túrázni augusztusban tizenkilométereket, meg Istenszékére felmenni, ajjaj. Örülök, ha hazaérek, kertezni is kéne egy kicsit, most még nincs észvesztő meleg, le kell vagdosni az elszáradt/elvirágzott margarétákat meg másokat is. Kopik már minden az emberen, ízület, izom, csont meszesedik, recseg ropog a térd, boka...Ja, meg az ember esze is kopik, felejt, kutat, keres. Ahhhh....

 

Idejét

...sem tudom mikor voltunk esküvőn, erre most egy hónap alatt kettőre is hivatalosak vagyunk. Keresztgyerekünk mindkettő, illő elmenni. Persze utazni kell Pest környékére, mert ott lesznek, másodikról ahogy hazaértünk cuccolni kell az erdélyi egyhetes túránkra, szóval izgalmas lesz.

Jaaaa, a szokásos dilemma : mit vegyek fel... 😆😆😆Egyikre megvan, másikra még nincs. Semmi olyan csilivili ruhát nem akarok vásárolni, amit kizárólag alkalmakra lehet felvenni, csakis olyat, amit a mindennapokban is hordhatok utána. Megoldom, nem csinálok nagy ügyet belőle.

Időjárás... jobb, ha nem is mondok semmit. Kilátástalan, tragikus, borzalmas, katasztrofális 😢😭

Ha kérdezné

... valaki, esküszöm, hogy nem tudom megmagyarázni miért írom még a blogot. 

Mi hajtja ide az embert? Megszokás, rutin mozdulat a belépéshez? Hiányozna? Ezt sem tudom. Megszoknám. Jó, nem jó, de olyan könnyen megy már nekem a vállrándítás!

Na, vége a sopánkodásnak! 😄

Nap mint nap járom a várost

 ...látom mindenütt a több tízezer (néhol 100 ezres nagyságrend is megvan bőven...) forintért beszerzett teraszokra szánt növényeket. Elsősorban vendéglátó helyek előtt ládákba, hatalmas kaspókba teszik a divatos kis cserjéket, gömbtujákat, színes egynyári virágokat. Aztán jóvanazúgy jelszóval magára is hagyják, már ember nincs aki ebben a tikkasztó melegben gondozná, naponta rálöttyintene egy-két vödörnyi vizet. Senkinek nem tűnik fel a szenvedésük, vagy ha fel is tűnik, lesz@rja. A tulaj nem hiszem, hogy ott tartózkodik naponta, az alkalmazott meg úgy van vele, nem tartozik a munkaköri leírásába. Mennyi idő is lenne egy ilyen locsolás? 5 perc? 10 perc? belehalna? nem élné túl? Az egyik divatos borbár (vagy mit tudom én milyen megnevezése van) előtt magas ládákban végig volt ültetve gyönyörű, formás kis gömbtujákkal.  A szemem előtt száradtak ki, alig él már egy-kettő közüle, azt szerintem csak a Jóisten locsolta, de mint tudjuk itt június legeleje óta összevissza 2 mm eső volt... Elmondhatatlanul sajnálom, de nemcsak ezeket a kis tujákat, hanem fotózhatnám sorban azokat, amiket nem locsolnak. Nem is értem miért veszik meg akkor?...

Vagy...elmentem egy helyre a férjemmel, ugyanis elvállaltam virágok ültetését, megkapáltam a kertjét előtte, kidudváztam stb. szóval rendbe raktam. Kaptak jótékonysági felajánlásból vagy 70 db aranyos kis vinkát, meg 15 levendulát. Én nagyon gondosan elültettem, előtte jól belocsoltam úgy tettem bele a cserepekből, meg még utána is öntöttünk rá. Arra jártunk tegnap, hát majdnem mind ki voltak száradva, a vinka pedig nagy meleg és szárazság tűrő, de nyilván 38 fokban ő is megadja magát, na az gyanúnk, hogy nem volt azóta sem locsolva. Kérdezném szívesen az illetőket, minek is akartak akkor virágosítani??? ha arra nincs ereje (ötvenesek kb.), hogy utána legalább esténként 3-4 locsoló vízzel megöntözné legalább addig, míg erőre nem kapnak. De azért megkérdezte az illető, akinek segítettünk, hogy óhhh, neki is olyan szép nagy levendula bokrai lesznek? hát lenne, ha gondozná, de már látom mind ki fog pusztulni. Én ahhoz túl messze lakom, hogy odajárjak és azt is karban tartsam, sokszor örülök, ha az enyémet is megcsinálom itthon.

Nagyon nem értem az embereket. Nemcsak ezen a téren, sok mindenben. Talán túl maradi vagyok. Legyek. Akkor is szomorúvá tesznek az ilyen dolgok (is).

Ezt csak úgy, a városból.

Annyira tetszik ez az épület, mióta felújították. A fotó nem adja vissza azt a szép pasztell zöldes? árnyalatát, szívesen elfogadnám én is házfal színemnek :)

A Csapó utca eleje

A Régiposta étterem udvara a Széchenyi utcán

Reggel a Simonffy utcán

Olyan szép!

Gondolom

 

... nem csak én szenvedek a hőségtől. Olyat forró, száraz, poros a levegő, hogy komolyan igénybe veszi az ember légző szerveit. Amikor hazaesek a városból, a 26 fokos lakást mennyei oázisnak érzem. Kora délután bekapcsoljuk a klímát, mert képes 30 fokra felmenni a nappaliban is a hőmérséklet. Este hétig be vagyunk zárkózva, ki sem dugjuk az orrunkat. Illetve én igen, cserélem a madarak itatóit, valamelyik nap mire észbe kaptam, forró volt a víz előttük 😳

Annyira sajnálok minden élőlényt, aki szenved ettől az időtől. Amit tudok megteszek értük! Takarékoskodunk a vízzel is, egyik nap csak locsolóból öntözzük a veteményt, virágokat, másik nap slaggal egy kicsit bővebben. Azt lehet mondani, reggel 9-re szinte nyoma sincs😳 már attól félünk, hogy elapad a fúrott kút is, olvastam, hogy átlagosan 4!!! méterrel van lejjebb a talajvíz szint😲 A szomszéd viszont nem aggódik emiatt, esztelenül, órákon át pocsolnak a szivattyúval, kint az utcán is, ahol csak két ritkás, jellegtelen tuja van nekik, na mindegy én takarékosabb vagyok. 

Nem megyünk mostanában semerre, ilyen időben a hátam közepe sem kívánná, átmentem amúgy is túlélő üzemmódba☺️ várom a vénasszonyok nyarát, az én igazi évszakom😆

Találtam ezt az idézetet, ez is én, kiemelve a jó emberek társasága, energia vámpírokkal már nem akarok értékezni sem. Könyv, elővettem újra a Funtinelli boszorkányt, a helyszínek miatt is felidézem, gyúrok az augusztusra. 

"Ahogy idősödöm, még inkább válogatok. Én már csak jó bort iszom, jó ételt eszem, csak jó könyvet veszek a kezembe, és jó emberek társaságát keresem."

Karinthy Ferenc

... jaaa, bort egyáltalán nem iszok, de a többi stimmel ☺️