Sziasztok!
Először is köszönöm Mindannyiótoknak az érdeklődést, a biztató-kedves szavakat akár itt, akár e-mailben.
Már itthon vagyok, mikor milyen állapotban. Egyik nap úgy rossz ahogy van, a másik nap meg úgy érzem tele vagyok erővel(?)
Annyira nem részletezném mi történt, senkit nem terhelnék a saját bajommal, lényeg az, hogy a világomat nem tudtam aznap reggel, valamikor késő délutánra lettem jobban. Mentő, sürgősségi, azonnal CT, EKG, labor, infúzió majd felkerültem a neurológiára. Ott gyógyszereket kaptam meg infúziót minden nap.
Mentálisan nagyon leamortizált engem a kórházi lét. Maga a tudat, hogy miért is vagyok ott?...(utoljára 20 éve voltam kórházban, pont karácsony előtt egy hétig, 24-én délben engedtek el.)
Szóval mikor láttam milyen betegek voltak ott az osztályon (egész nap mászkáltam a folyosókon, belátni a szobákba) akkor meg azt éreztem, Úristen! én ezekhez a betegekhez képest „makkegészséges” vagyok, mit keresek én itt? Az ágyakba belesüppedve a csöppnyi idős nénik, csak az arcuk, karjuk látszik ki, meg az ilyen-olyan csövek és monitorok figyelik őket. Vagy az egész nap torka szakadtából kiabáló idős nő, segítség, segítség! meg durván szidott mindenkit, rohadjál meg, pusztulnál el stb. és elgondolkodtam, ők is voltak valakiknek a gyerekei, voltak anyukák, lettek nagymamák és így, ilyen körülmények között élnek életük utolsó szakaszában. Olyan végtelenül szomorúnak tartom ezt és semmi nem garantálja, hogy nem e pont úgy fogok besüppedve feküdni egy kórházi ágyon X idő múlva.
Maga a kórházzal kapcsolatban nem volt semmi kifogásom. Tényleg nem. (Visszaemlékeztem a húsz évvel azelőtti ottani körülményekre, ég és föld...)
Modern, tisztaság van, két ágyas szobában voltam ( a zöme ilyen, pár négy ágyast láttam még) tűrhető volt az ennivaló, a nővérek mind nagyon rendesek voltak, az orvosok is és ez ott bent egy betegnek valahogy létszükséglet. Minden jó szó. Számolgattam, szerintem egy nővér meg az osztályos orvos/ rezidens naponta biztos megy azokon a hosszú folyosókon minimum 15 km-t...
Egy jelenet különösen megfogott. Egyik nap dr. Oláh László professzor úr, a klinika igazgatója jött vizitre. Mivel új beteg voltam, odajött és kezét nyújtva bemutatkozott. Mondtam én is a nevemet, Isten éltesse! válaszolt. Nem azért, mert születésnapom lett volna, hanem mint embert éltessen az Isten. Alaposan kikérdezett, megvizsgált és mikor átment a szobatársamhoz, úgy köszönt el tőlem: Isten áldja! Ebből arra gondoltam, hogy ő vallásos lehet. És ez nekem annyira emberi volt és végig ahogy kezelte az embert, fél gyógyulás volt a léleknek.
Elolvastam kb. 600 újságot ( na jó, annyit nem) az összes keresztrejtvényt megfejtettem, a telefont bűvöltem. Unatkoztam 🫣🥺haza akartam jönni, de türelmes voltam.
Még mennem kell vizsgálatokra: kardiológia (tegnap megvolt az is) , EEG, MRI. Aztán majd meglátjuk mi lesz, hogy lesz. Most jól vagyok. Kacsintgatok ki a kertbe, nagyon vár rám...meg hát gyönyörű a krókuszom, az is vár.
A lelkiállapotomra jellemző, mikor ma reggel szirénázva/visítva megy el mellettem három mentő, - az első egy gyermekmentő – hát elsírtam magam. Valakiknek az életéért rohantak és most minden, ami az élettel kapcsolatos, annyira, de annyira érinti a lelkemet, egy pillanat az emberélet, bármikor, bárhol.
Most össze kell szednem magam, vár a kert, Madeira (remélem nem üt be még egy ilyen eset, mint a múlt héten...) és egy nagytakarítás - uhh...hogy ezt mennyire nem szeretem már! Pedig úgyis megcsinálom, a véremben van, Nagymamám így tavasszal, amikor még nem volt kivakolva a házunk, csak festett falai voltak, húsvét előtt mindig lemeszelte a ház elejét hófehérre, alul meg az a rozsdabarnás vöröses volt a lábazat, szóval ez benne van az ember lelkében, hogy újuljon meg körülöttünk minden. Mindig azt mondom, ihlet kell a nagytakarításhoz nekem, hát amúgy is úgy érzem így a fűtési idő vége felé, hogy fullasztóak már a poros függönyök, szőnyegek. Szerencsére a férjem sokat segít, régen nem tartottam rá igényt, de már megöregedtem 😊🥺🤓
Jó hogy otthon vagy... legfontosabb, hogy pihenjél... Mindenki maga dönti el, hogy most ennyire fontos e a nagytakarítás..meg a kapircolás... Szokás... de azt ha az egészség úgy kívánja, el lehet napolni...Vigyázz magadra...Virágok gyönyörűek:..mint mindig
VálaszTörlésVera, szó szerint ágyban, párnák között lettem rosszul. Úgy vagyok vele, ha bírom, úgyis csinálom, mert nem szeretem a tétlenséget. Kizárólag annyit dolgozok, ameddig erőm van hozzá. Másnap folytatom, egyszer csak meglesz. Tudod, amit én már mindig hangoztatok: senkinek nem kell megfelelnem a szomszédságban, nem tartozok számadással. Magam/családom kedvéért cselekszem mindent😊
TörlésKöszönöm neked a törődést, mikor annyi gondotok, bajotok van és rám is figyeltél🙏🤗
Orsikám, nincs értékesebb dolog a világon az egészségnél! Vigyázz nagyon magadra, minden munka meg fog várni, csak pihengess! A kórházban tapasztaltakat olvasva, összeszorult a torkom. Isten áldja meg az ilyen orvost és hordozza a tenyerén, mert olyan ritka, mint a fehér holló! Erre van szüksége az elesett, segítségre szoruló betegnek, ill. erre lenne szüksége a gyógyuláshoz. Ő egy EMBER! Jó lehet a környezetében (nem betegként) élni, vele dolgozni.
VálaszTörlésA tavaszi (húsvét előtt) nagy takarításokra én is emlékszem, mindent kipakoltak, kimeszelték az egész házat. Imádtam ezt az illatot utána). Tegnap az én szemem is megakadt a konyhában lévő függönyön, átsütött rajta a nap..... csak azt onnan levarázsolni és újra feltenni.... nagy mutatvány lesz!
Álomszépek a krókuszaid! Nem is csodálom, hogy csalogatnak kifelé.
Szurkolok neked, hogy minden vizsgálati eredményed jó legyen, és csak egy kellemetlen emlék maradjon az reggeli rosszullét! Isten óvjon minden ilyen eseménytől!
Tudom, hogy a legértékesebb az egészség, ha az nincs, semmi sincs. Az ember hajlamos azt hinni, hogy 20 éves és velem nem történhet semmi baj, pedig dehogynem! Ha erőt érzek magamban, elfelejtem, hogy pár napja még probléma volt velem.
TörlésHidd el, nagyon óvatosan molyolgatok én a kertben, pár négyzetméter naponta (khhmm🫣🤔) és egyszer csak a végére érek. Az a nagytakarítás pedig valószínű, hogy csak áprilisban lesz meg, mert annyira zsúfoltak a napjaink, heteink, hogy nem kezdek bele. Legalább addig rendbe jövök... vagy nem.
Az a professzor 50 kilótól nem volt több, kicsi, filigrán ember. Elolvastam az életútját, a tudása alapján (is) viszont Ő egy óriás meg emberileg is.
Ölellek és köszönöm neked! 🤗🙏
Drága Orsi, éppen most válaszoltam neked a blogomban. El kell mondanom, hogy nagyon örülök, hogy már otthon vagy. Engem pedig érdekelne, mi történt veled, legalább pár mondatban. De természetesem elfogadom a döntésedet, minek bolygatni a történteket.
VálaszTörlésÉn is voltam már korházban, és nem is egyszer. Az a tavaly nyári 3 hónap a pszichiátrián is éppen elég volt. De én is csak jót mondhatok arról az osztályról. Ahol még más helyeken is voltam, róluk is. Sok munka párosult emberséggel.
A professzor pedig fantasztikus, nem is tudok többet írni róla. Úgy jó, ahogy van.
A betegekről pedig mást nem tudok írni, mint hogy sajnálom őket az állapotukért. És felsejlik bennem is egy lehetséges jövőm.
Én főleg a pszichiátrián lévőkről tudok írni, de az semmi semmi. Engem a depresszió készített ki, de végül segítettek, mert már kérnem kellett. Együtt voltunk az a megmentett öngyilkos jelöltekkel is, valószínűleg azért kísérelték meg, mert már nem tudtak a régi módon élni. És a pár hetes kórházi létük alatt semmi nem változott meg körülöttük, a körülményeiken. Vissza kellett menniük utána a saját "zűrjükbe", megoldás nélkül. Sok történetet meghallgattam míg ott voltam.
Még egyszer leírom, hogy örülök neked, és ne nagyon erőltesd magad, mert a kórházban levés kiveszi a testi és lelki erőt! Csak fokozatosan. Eszembe jutott, mikor hétvégékre már hazajöhettem a pszichiátriáról, mert voltam már annyira jól, hogy megengedték, egy orvos azt mondta pénteken búcsúzóul nekem: "Ne bánjon otthon magával túl szigorúan, élvezze inkább az otthonlétet!"
Mi más írhatnék most még neked? Hát, ez utóbbit!!!:)
Vigyázz magadra! Puszi. Éva
Tudom, hogy te is sok mindenen mentél keresztül és bőven van kórházi tapasztalatod. Tudod értékelni az ottani jó szót, mert rengeteget jelent.
TörlésHála Istennek jól vagyok. Most már tipikus "mindjárt elhordom a tokaji hegyet!" erőt érzek magamban. Bár hamar elfáradok, de azt már a korral is összefüggésbe hozom.
Ha megtalálom a citromail-es email címed, írok majd neked!
Vagy írd meg ide légy szíves, nem jelentetem meg azt a kommented.
De jó, hogy újra itt vagy! Én is csak azt tudom írni, hogy csak óvatosan az új lendülettel! Szép lassan rázódj vissza a mindennapokba, sok pihenéssel, csendes álmodozással és a világ szépségeire való rácsodálkozással. Csak nyugodtan!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a szavaidat!
TörlésVigyázok, hidd el. Tanulságos volt, újra és újra rádöbben az ember mennyire pillanat lehet az élet.