... a fotók között, a lányom kért, hogy nézzem már meg a laptopomon, nincs e meg nekem is. Fel vannak ugyan címkézve az albumok, de van amit régi telefonokról szedtem le és az ömlesztve van valahol. Nem találtam meg ugyan az övét ( 2018. őszén Jordániában volt az apjával, nekem eleve csak annyi volt, amit messengeren átküldtek, én nem voltam ott), közben annyi, de annyi fotóra rácsodálkoztam, te jó ég! hol be nem jártuk mi már a "világot"! Mennyi helyre eljutottunk Európában, Ázsiában (Örményország - vitatott hogy hova is tartozik) és a férjem a lányommal a Közel-Keletre. És nem utolsó sorban itthon, Magyarországon is rengeteg helyen túráztunk, kirándultunk.i Mennyi gyönyörű élmény, táj, nevetés a barátokkal, kalandok, amiket életünk végéig emlegetni fogunk. Hogy lehetett ennyit élni, ennyit nevetni!? (Ugyanakkor az is eszembe jutott: egyik nap még a fotókon nevet az ember, másik nap meg már nincs ezen a világon ...)
Aztán a régi fotók, uhhh, azért ilyenkor szembesülök vele, mennyire megöregedtem azokhoz az időkhöz képest... de úgy fogom fel, legalább kaptam rá időt. Meg mindenki más is ugyanannyit öregedett 🤭
Az is döbbenet, ami a fényképek számát jelzi: 32646. Ennyi van a laptopon. Ezer valahányszáz az újabb telefonon és kb. ugyanannyi a régebbin. Azért túl sokszor nem szoktam visszanézegetni, jóformán csak ha keresek valamit. Ki kellene törölni egy csomót közülük, de ahhoz rengeteg idő kell(ene). Ha már nem leszek, majd az idő megoldja. Egy mozdulattal/enterrel el lehet tüntetni a semmibe, hisz azok csak nekem értékesek.
No, ennek örömére irány a kert, a férjem felás annyit, hogy elduggassam a hagymát, mert a hétköznapjaink elég zsúfoltak lesznek, mire hazaérünk Madeiraról meg már vége lesz márciusnak. Addig meg hagy nőjön ott a földben. Egyébként hihetetlen mennyire száraz a föld... 😳😟
Egyre többet nézem vissza a régi képeimet, mert elkezdtem visszaolvasni a régi blogos bejegyzéseimet is. Elégedetlen vagyok a mostani írásaimmal, vagyis a mostani blogommal, és ihletet akarok meríteni abból, ahogy régen írtam. :)
VálaszTörlésOtt is vannak képek természetesen, és kedvet kaptam így a többi képhez is.
Mi változtunk, a képek pedig nem, és ez szembesít minket az idő múlásával, és azzal, hogy az egykori valóságból már emlékek lettek, és keresgethetjük azt is, hogy a valamikori álmaink megvalósultak-e.
Húúú!
Több 10.000 képem van nekem is, pedig én nem jártam be a világot. Van sok képem kis virágokról, balatoni naplementékról, régi ablakokról, kilincsekről és sok kávézásról... stb. Sok mindenről!
Az előző bejegyyzásedre írtam egy hosszú kommentet: március 5-én írtad és Vegyesen minden a címe. Tényleg jó hosszú, bő lére eresztettem a mondanivalómat. Örömömben írtam, hogy kint vagy a kórházból. Most jöttem megnézni, hogy írtál-e rá valamit, de nincs ott a kommentem. Vagy nem érkezett meg a blogodba, vagy nem vetted észre, vagy mit tudom én...:)
Nehogy azt hidd, hogy nem köszöntöttelek otthonléted alkalmából, csak azért írtam le ezeket a sorokat most. Ölelés. Éva
Drága Éva, moderálom a kommenteket, azért nem jelenik meg azonnal. A bejegyzés óta nem voltam itt (kint dolgoztam a kertben😊) így csak most léptem be a blogba. Nem baj, hogy sokat írtál hidd el, örülök neki!
TörlésAhogy nézegettem a fotókat, mai szemmel megállapítottam, hogy sok fölösleges képet kattintottam. Talán már jobban meglátom a lényeget, igaz akkor azokat is szépnek láttam. Óriási munka lenne kiszedegetni a jellegtelen képeket, így ott hagyom. Egyszer úgyis az enyészeté lesz vagy a digitális világ éterébe kerül, a fekete lyukba😊
Köszönöm, hogy jöttél, érdeklődtél 😊😘
Ölellek 🤗
Nagyon kellemes elfoglaltság a fotók nézegetése, én is imádom. Olyan jó rácsodálkozni ezekre!
VálaszTörlésÉppen a napokban jegyezte meg a férjem egyik fotóra, hogy "Milyen fiatal volt itt a feleségem"..... Régi szép idők! Hálás vagyok én is, hogy mennyi csodálatos helyre el tudtunk jutni, hogy a sok gond, munka közben éltünk is. Mos van mit felidézni, nézegetni. Szoktuk emlegetni, hogy a kisebb fiunk egyszer azt mondta utazás előtt, hogy "Úgy menjünk már valahova, hogy ne menjünk sehova" Szegénykém unta, hogy minden utazás előtt szinte napra elterveztem a programokat, látnivalókat. Megadta a sors azt is, hogy még az unokánk is velünk jöhetett sok szép helyre. Ezt kívánom nektek is, hogy ilyen élményben is legyen részetek, mert ez nagyon különleges!
Régi utazások, túrák elevenedtek meg előttem, előttem volt minden részlete, mennyit nevettünk, mennyit ámultunk a sok szépség láttán. Nekem a túrák is rengeteget jelentettek, annyira jó volt mindegyik a testnek, léleknek. A tengerparton fekvős nyaralás nem annyira jellemző ránk, mi is megnéztünk mindent, mert úgy voltunk vele, lehet soha többet nem járunk arra. Persze azért volt fürdés is, bár én félek minden olyan víztől, ami egy méternél mélyebb, mert nem tudok úszni 😆
TörlésMost Madeira is olyan lesz, minden napra jut program, biztos gyönyörű ilyenkor, bár az mindig szép 😍
Köszönöm szépen a jókívánságot, remélem lesz rá időnk, együtt a párommal 🙏