Életképek

 Tegnap felénk hó esett, olyan 6-8 cm. Könnyű, porhó. Mivel hideg volt, pikk-pakk elsepertünk mindent, ahol kellett (szomszédban is). A városban nem megy ilyen könnyen, az utak sónedvesek voltak már ma reggelre, de a járdákon csak a frekventált helyeken volt letakarítva.

Állok a zebránál, jön egy (kisebbséghez tartozó) társaság 5 debella  férfi meg 3 szintén debella nő. Mondja az egyik férfi jó hangosan: hogy száradna le mindegyik magyarnak a keze, amiért nincs elseperve a hó.

... bocsásson már meg a világ, ő vajon megfogja/megfogná azt a seprűt? Kitelne az erejükből, olyan bivaly volt mindegyikük, hogy a hegyet elbírták volna...

Érted! száradjon le azoknak a keze, akikből ők élnek. Akik dolgoznak, kőkemény járulékokat fizetnek, hogy nekik legyen segélyre keret,  nekik, akik soha nem fizetnek TB-t és ugyanúgy jár az eü. ellátás, mint annak, aki évtizedek óta dolgozik és fizeti, hogy ingyen eszik óvodában, iskolában a gyereke, hogy ingyen kapja a tankönyvet. Ő mondja, aki nagy valószínűséggel nem dolgozik sehol, ahogy a többi sem, mert ez abszolúte napközben volt. Ők, akik tele szájjal, röhögve mondták egy riportfilmben: minek dolgozzak, megélek a f....ból is, magyarul: csinál egy rakás gyereket és a gyermekek után kapott mindenféle segélyből élnek. Ahogy élnek... Anyukám szomszédságában laktak romák, ha megkapták a segélyt, két napig hordták a sört, kólát, pálinkát, chipset. Hamar elfogyott a pénz, harmadnap már mentek Anyukámhoz, hogy adjon nekik kölcsön, mert éhezik a pulya. Anya eleinte adott is nekik, de egy idő után azt mondta, a tesóm kezeli a pénzét, nem tud kölcsön adni. Semmi nem volt elég nekik. Anya még 80 évesen is megtermelte magának a konyhakerti növényeket, míg a romák kertjében 2 méteres dudva nőtt csak. Pont otthon voltam egyszer  egy vasárnap, jön át a kb. 40 éves, életerős cigányasszony, hogy adjon már neki Anya zöldséget, mert nem tud levest főzni. Mondta neki, nem szégyelli magát, tőle kéri a 80 évestől, miért nem vetett magának petrezselymet, sárgarépát? 

Apró epizódok, számtalanul lehetne sorolni hasonló eseteket. 

Azt azért mindig elmondom: természetesen tisztelet a kivételnek!! Tudom, hogy vannak tisztességesen dolgozó, viselkedő romák is, csak sajnos ők vannak kevesebben. 

Itthon megnéztem, még nem száradt le a kezem... 

... ellenben a teraszunk lépcsőjén akkorát estem, mint az ólajtó. A jobb könyököm, mint egy  kisebb futball labda, nem valószínű, hogy eltört, mert tudom mozgatni, a bal tenyerem is nagyon megütöttem meg persze a fenekem. A tél szépségeihez ez is hozzátartozik, bár piszkosul nem hiányzott. Iszonyúan fájt a könyököm, a sokktól nem bírtam vagy két percig felállni a jeges lepcsőről, csak bőgtem. A párom meg nem volt itthon, végül csak feltápászkodtam. 

Megint nagyon szép minden, a friss hótakaró újra megszépítette a környékünket, a városban már pocsék. Tél van, no. Most legyen. 

Így esett a hó tegnap