Furcsa

... dolgokat tapasztaltam a blog körül,  ezért is volt bezárva pár napig. Nem szeretem a bizonytalanságot, a nem valós dolgokat, kerülöm (kerülném) a bonyodalmakat.

Megjártam Szlovéniát gyönyörű az ősz arra is, jó messzire mentem, hogy szépeket lássak, nem elég nekem ami itthon van {de elég (lenne)}

 Első nap vegyes időjárás volt, szerencsére mire Bledbe értünk, kitisztult és a tó körül meseszép volt minden. Csütörtökön egész nap csepergett, végig rajtunk volt az esőköpeny, hozzájött a 90%-os páratartalom, nem volt hideg, úgyhogy vizesek voltunk kívül belül. Az esőköpeny meg a dzseki között lecsapódott a pára, úgyhogy egy idő után mindegy lett volna, ha nincs rajtunk az amúgy is 'utáljuk köpeny' . De semmi nem szegte a kedvünket, nem az első és nem is az utolsó esős túránk volt. Türkizes színű /vízű folyó mentén vezetett az utunk, a végén egy olyan vízeséssel, ami mögé be lehetett menni.

A következő nap már jó időnk lett, keveset sütött ugyan a nap, de legalább nem esett. Nem túl hosszú túrára mentünk, rövidek már a nappalok, a hegyek között meg még hamarabb sötétedik, nem kockáztatunk soha. Erdei úton, folyóvölgy mellett mentünk itt is, mesebeli szépségű tájakon az erdő, a fák ezer színével övezve. Egy óriási erővel dübörgő vízesés (Martuljški) volt a vége, ahonnan vissza is fordultunk, mert várt még ránk egy csodás fennsík, igazi alpesi tájjal. Nagyon elfáradtam a végére (vigasztalt, hogy a tőlem jóval fiatalabbak is kidőltek...) de nem bántam meg, hogy bevállaltam. 

Mikor leértünk a fennsíkról, már nem érdekelt hova, csak üljünk le és együnk valamit, délután 4 óra volt és reggel ettünk utoljára, úgyhogy a gyönyörű tóparton (túra után, fáradtan, bakancsosan, sárosan) , hatalmas üvegportálok mögül néztük a tóba csepergős esős tájat, jó melegben a kandalló mellől és úgy elszorult a torkom, a többiek nevetgéltek, de én csak nyeltem vissza a könnyeimet a boldogságtól, megadatott hogy ott lehetek, és részese voltam annak a sok szépségnek, a jó társaságnak, a sok nevetésnek és bírtunk menni mindketten a párommal. Tetszett, hogy egy elegáns hely volt (az árak is...😆) , de egyetlen pillantással nem éreztették velünk, nem oda valók vagyunk a bakancsunkkal, hátizsákunkkal, rendkívül kedvesen szolgáltak ki bennünket. Jól belakmározva alig bírtunk elindulni a szállásra, az étteremtől még kb. 1 km-t kellett menni, nem tudom hogy vonszoltam odáig magam, irtó nagy röhögések közepette, akkor már csak annyi erőm volt a szobába érve, hátizsákot bevágtam a sarokba, zuhany, pizsama és 9 óra!! alvás jött utána 😆 minden fáradtság ellenére nem cseréltem volna senkivel. Szerintem utoljára csecsemő koromban aludtam 9 órát, az meg nagyon nem mostanában volt 😆🤭

Folyt. köv. 

A bledi vár