Belegondoltam, gyerekkoromban a szüleim nem emlegették az adventi vasárnapokat, akkor még nem volt olyan a jelentése főleg falun, mint manapság. Apukám, Anyukám beosztásuknál fogva (ahogy régen mondták, a tanácsházán dolgoztak vezető beosztásban) nem voltak (nem lehettek) templomba járók, abban az időben árgus szemmel figyelték az ilyesmit. Nagymamám nem törődött semmivel, ő elment mindig az istentiszteletekre, sokszor elkísértem én is, nehezen járt, rám támaszkodott, de nem igazán szerette, ha megyek, mert állandóan forgolódtam, nem figyeltem, de még ő sem emlegette úgy soha, hogy most van advent első vasárnapja.
Amire viszont emlékszem, mert úgy tetszett a kifejezés : karácsony 'viliája' - azt sem tudtam akkor, hogy mit jelent, Nagyim, Anyukám mindig így mondta. Most néztem meg a mindentudó Google-n, hogy honnan származik a kifejezés:
A karácsony viliája a karácsony vigíliájának (Szentestének) népies elnevezése, amely a december 24-i estet jelöli.
- Karácsony vigíliája: Ez a hivatalos elnevezése annak a napnak, amely a karácsonyt (december 25-én és 26-án) megelőzi.
- Régi szokások: A múltban ezen a napon böjtöt tartottak, például zsír nélkül étkeztek a reformátusoknál, akik ezt a napot „karácsony szombatjának” is hívták.
Kassák Lajos: Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra...
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya - így advent idejében -
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
Ó, azok az emlékek! A szülők, nagyszülők igyekezete, a mi mesevilágba hajló képzeletünk akkor is megszépítették a karácsonyt, de az emléküknek a felidézése ma is meghatóan szép. Megható, mert hiányérzetünk van, hogy már a régi együttlét elmúlt. Itt viszont az új, a régi hagyományok továbbvitele a saját újításainkkal együtt. Melyek továbbadhatók, hogy ezek is hagyománnyá váljanak mások számára később.
VálaszTörlésKöszönöm az írásodat, a verset és a szép gyertyafényes képet. Szép Adventet!
Ilyenkor hatványozottabban kalandozok mindig a múltban és annyira jó visszamenni az emlékekhez...és igen, nagyon hiányoznak azok az idők, főleg amiatt, hogy akkor még minden szerettünk élt.
TörlésKöszönöm Éva, neked is szép adventi napokat kívánok!
Hasonlo majdnem egyforma emlekeink vannak..a Kommunizmusban vallastilalom volt..olvastam volt aki nagyvarosbol titokban lement valami eldugott kis faluba, hogy egyhazi eskuvoje is legyen. En is voltam ennek ellenere hittanoras es templomba is jartam. Es igen, akkor azt kaptuk amire szuksegunk volt amugy is..de megis mekkora orom volt..ahogy egyszer irtam a blogomban..nem az unnepekkel es az ajandekkal van a baj, a hetkoznapok lettek unneppibbek:) nagyjabol megszunt a kulonbseg kozottuk. Szep Adventist keszulodest kivanok Nektek:)
VálaszTörlésJaj, bizony! Tiltották a vallást, nem járhattam hittanra, nagyon hianyoltam az életemből még felnőttként is. Megkereszteltek ugyan, de titokban szinte, csak a keresztszülők és a szüleim voltak ott este, sötétben.
TörlésJó későn, pár évvel ezelőtt konfirmáltam, mert katolikuskent kereszteltek meg, de református vagyok már.
Ugye? hogy tudtunk örülni pld. egy új mackónak?? 😆Egy sapkának, bárminek.
Manapság láttam olyat, egy méregdrága beleülős kisautót kapott a 7-8 éves forma gyerek, és toporzékolt, tombolt, rugdosta az autót, mert nem olyan színű volt, mint amit kért. Borzasztó volt...
Neked is szép adventi napokat kívánok 😘🤗
Idei első adventünkről írok majd a blogomon. Nálunk vilia volt és templomba jártunk. Minden szerettünktől távol éltünk, erre is, arra is több száz kilométerre éltek nagyszüleink - ugyanis 1958-ban "világgá mentünk", no nem önszántunkból. Templomba jártunk, bibliát olvasva kezdődtek a vasárnapok, ünnepek. Az ünnepi közösséget az a metodista gyülekezet jelentette, ahová Miskolcra jártunk tíz éven át, máig ható, személyiségemet formáló idők voltak. Hetvenben ismét útilapu, a költözés oka, hogy apám Bibliát adott egy nehéz helyzetben lévő kolléganőjének. A lányom a nyolcvanas évek második felében volt "itt" kisiskolás, a párttitkár asszony kitelefonált a munkahelyemre a főnökömnek, mi az , hogy nem tud nekem parancsolni, hogy hittanra jár a gyermekem?! Gyermekkoromban nagy szegénység volt, főzött szaloncukrot csavart sztaniolba Anyám, aki egyébként bűvész volt, a legszerényebb ételeket is finoman tálalta elénk. Kassák számomra viszolyogtató - magát "szocialista embernek" nevezte. Brrrrr. Mi nem rogyasztjuk rá a játékboltot a gyerekekre, szép és bőséges ünnepeinkért hála!
VálaszTörlésEmlékszem rá, Apa mondogatta Nagymamámnak, hogy ne menjen templomba, mert gondolom őt letolták valahonnan fentről, de mama nem törődött vele, úgyis elment mindig, amikor akarta. Tudom, hogy nagy gond volt ez akkoriban, ezért nem járhattam én sem hittanra. Az en gyerekeim, ahogy iskolások lettek, velük megbeszélve, beirattam őket és konfirmáltak is. Mindenki református a családban.
TörlésAz, hogy Kassák Lajos milyen érzelmű, politikai beállítottságú volt, semmit nem von le a verse szépségéből, mondanivalójàból. Ha valami megérint, mond számomra valamit, soha nem nézem a régvolt politikai hovatartozását, főleg hogy már meghalt az illető. Olyan nagy szocialista nem lehetett, ha vallási témájú verset írt. Lehet csak követte az akkori trendet, behódolt a hatalomnak, ha élni akart.
Nagyon nagy szocialista volt, az eszme pedig tagadja mindazt, amiről a karácsony szól. Hangulati elemként használt valamit, amit tűzzel-vassal irtottak annak idején.
TörlésNem érdekel a voltbéli hovatartozása. Nekem szép a vers.
TörlésNagyon szép ez a vers!
VálaszTörlésÚgy szeretem ezeket a visszaemlékezős bejegyzéseidet! Ilyenkor én is visszarepülök a régi szép emlékeim közé. Annyi sok hasonlóságot fedezek fel mindig.
Szép bizony! Minden benne van, ami ezekre az ünnepváró napokra illik.
TörlésSok a hasonlóság köztünk, szerintem akkor a falun élő gyerekek mind átéltük ezeket az élményeket, s én vallom, hogy nagyon jó visszaemlékezni rá!
Nagyon jó visszaemlékezni ezekre az időkre, mert szerintem nekünk, falusi gyerekeknek igazán csodás életünk volt. Sajnos, ma már ez sem így van! Elhidegültek az emberek egymástól, jobban bezárkóztak, megváltoztak az életkörülmények is..... minden!
TörlésMár az én gyerekeimnek sincsenek ilyen emlékei, hiába hoztunk magunkkal otthonról sok mindent, de azt már nem lehetett itt úgy átadni nekik. Cserébe meséltünk sokat azokról az időkről, nagy röhögések közepette, a férjem is nagyon ért az ilyesmihez, hogy visszamenjünk a múltba, hogyan éltük meg a gyerekkort.
TörlésNem vagyok rá büszke természetesen, de én a gyerekeim óvodás koráig (80-as évek vége) azt sem tudtam, mi az az Adventi gyertyagyújtás, sőt, magáról az adventről se sok fogalmam volt. Az óvodájukban láttam először adventi naptárt és koszorút, így mondhatom, hogy velük együtt és tőlük tanultam ezeket a hangolódásokat. Kassák Lajos verse nekem nagyon szép. Megkönnyeztem.
VálaszTörlésNem vagy egyedül, én is itt tanultam meg a városban, szintén a gyerekeim által, arra is inkább már csak az iskolában figyeltem fel. Nincs ebben szégyen, régen más volt a világ, másképpen viszonyultak az ünnepekhez.
TörlésÖrülök neki, hogy tetszik a vers!
PDL voltam:)
VálaszTörlés