... térek vissza az íráshoz. Most is vacillálok itt, kell ez nekem? Talán emlékeztek, a spanyol út beszámolóit is kurtán-furcsán lezártam, befejeztem. Annyira el voltam havazódva, időzavarban voltam/vagyok állandóan, s ha valamit nem tudok teljes szívvel csinálni, akkor inkább hanyagolom. Mindenhez idő, idő, idő kell. S ha éppen van is, akkor meg már türelmem nem volt a szerkesztéshez, fotók válogatásához, íráshoz. Úgyhogy azt már valószínűleg elengedem vagy majd egyszer, ha nagyon unatkozok, csak rászánom magam.
Meg aztán van valami, ami kikívánkozik belőlem... az ostoba, irigy, célozgató embert nagyon nem tudom tolerálni. Csak azt nem értem, ha ennyire irritálja az illetőt, miért veszi a fáradtságot, hogy idejár. Nem kényszerítek senkit az olvasásra, fotó nézegetésre.
Ahogy olvasgatom mások blogját, hááát, van bennem csöppnyi irigység, hogy már rá tudtak mozdulni az ünnepi érzésre. Per pillanat én annyit haladtam ma, hogy elővettem a karácsonyi mintás abroszokat, mert ki kell vasalni. (a vasalóig még nem jutottam el.. 😆) holnap talán arra is sor kerül. A másik mozdulat meg az adventi koszorú előszedése lesz. A többi meg vagy jön, vagy nem.
Ma megcsinàltuk az utolsó téliesítési teendőt, leszereltük az esővíz gyűjtő hordót, szépen kitakarítottam (fél vödörnyi iszap, falevél, madártoll volt az alján) amit a tetőről belemosott a szezon folyamán az eső. Két nagy leanderem még mindig kint van, had legyenek ott a jó levegőn, csak ha kemény mínuszokat mondanak, akkor viszem be. A krizantémok még mindig virítanak, csak már azért hanyatlóban vannak, de még így is szépek.
Olvastam tegnap egy latin kifejezést, kissé szíven ütött.
Fugit hora, ora
Több fordítása van, nekem ez tetszett:
Jóvátehetetlenül rohan az idő, imádkozzál
...mert igen, valóban úgy rohan az idő felettem és imádkozzak, hogy ne olyan véget érjen az életem, mint a 7 hete a klinikán fekvő szomszédom, aki bement egy masszív, erős férfiként és most egy emberi roncs, akinek talán csak napjai vannak hátra, aki hetek óta nem tud magáról, lélegeztetőn van, 8 !!!! műtéten és 3 !!! orvosi műhibán van túl. Szóval ne ilyen véget adjon a Teremtő, de hát tudom, ez nem kívánságműsor.
Az idén már nem utazunk messze tájakra, jövő héten lesz egy egy napos túra meg utána héten tervezzük, hogy elmegyünk Pestre, szétnézünk a belvárosi csilivili karácsonyi vásárban meg felmegyünk a várba is, szóval bámulunk egy kicsit, ha már a japánok/kínaiak/koreaiak eljönnek több ezer kilométerről megnézni, nekünk csak egy interrégiós vonatra kell felülni és hipp-hopp ott vagyunk.
Holnap megnézzük a gyertyagyújtást a téren, nagyon sok új díszt, fényfüzért láttam felszerelve, újítottak sok mindent, hát majd meglátom milyen lesz az összhatás.
A hunyorom ősz óta virágzik
A bordó is bújik ki
Szétnyomta a múltkori nagy esőzés
Ez az, ami ki tudja miért nem virágzott. Ennyi virág van rajta
Orsi, mostanában elég gyakran visszaolvasok a blogomban. Megvan az oka, majd egyszer írok is róla. Észreveszek benne közben olyan mondatokat is, melyek a blogírással is kapcsolatosak, és még mindig érvényesek számomra. El is mentem őket, a majd csak jó lesz valamire alapon.
VálaszTörlés2014. november 21-én ezt írtam arról, hogy abbahagyjam-e a blogírásomat. Íme:
"Legszívesebben csak néhányszor írnék itt is, akkor is keveset, aztán egyszer csak csendben megszűnnék, de nem megy, mert vonz a szó, vonz az írás, blogtársak is vannak, és megosztani is akarom a velem történteket, a gondolatokat."
Ne add fel, hiányoznál!
Éva, ez nagyon találó, amit írtál. Hullámvasút nálam is a blogírás, sokszor az idő hiánya miatt, néha a kedv nincs hozzá, ritkán meg a célozgatás zavar. Aki a nyilvánosságot választja, mint a blogolás pld, azok szerintem mind megjárják ezt az utat.
TörlésKöszönöm, hogy itt vagy!
Az is jó a blogírásban, hogy vannak blogtársak is, ahogy a régi, általam megfogalmazott gondolatban is leírtam. Mivel sokszor hasonló utakat járunk be, és nem csak a bolgírásban, kialakulnak bennünk tapasztalatok, melyeket átadni is szeretnénk. Még akkor is, ha azt a másik nem igényli, és a mi megélt tapasztalatunk sem illik az ő problémáira. És mégis, néha puszta jelenlétünkkel is segíteni szeretnénk az éppen hullámvölgyben lévőknek, de az örömükben osztozni jó!
TörlésSzívesen vagyok a blogodban. Ezt tudnod kell!
Tudom és nagyon köszönöm a kedves hozzászólásaidat. Tele vagy bölcs gondolatokkal, ami sokunkra illik. Megosztjuk továbbra is mindazt, ami nekünk jó és hátha másokat is jókedvre derít.
TörlésKezdem az elejen..azok a beszolasok, melyek irigysegtol sugaroznak eszembe juttattak nemreg olvasott tanacsot..az olyan ember velemenyevel semmit ne foglakozz , akitol nem kernel tanacsot...nekem ez nagyon bejott, mert igaz:)
VálaszTörlésEl vagyok ajulva mennyi viragod van meg mindig..na itt mar semmi, lassan az utolso falevelek is lehullanak.
Utoljara pedig a sajat tanacsom:) soha semmit ne csinalj ugy, hogy mas iranyitson, akar kepletesen is..csak ugy, ami NEKED jo, NEKED okoz oromet..en sem voltam ilyen, de mar igy elek egy ideje es nagyon jo:) puszillak es nagy oleles! Foldim:)
Nagyon igaz, amit írtál! ☺️ Hamar átlépek én az irigy emberek megnyilvánulásain, akkor tény, hogy elveszi a kedvemet, de nem engedem, hogy lehúzzon.
TörlésIgazán nagy fagy még nem volt itt, ezért maradtak meg a maradék virágok. Ilyenkor már minden kis színnek örül az ember.
Ment az ölelés az óceánon túlra! 😍🤗
Vagyunk néhányan, akik szeretettel várjuk egymás bejegyzéseit. Nekem nincs ellenemre a kritikus észrevétel, ha abból okulni tudok. Örülök, ha szíves szóval vagyunk egymás iránt. Abrosz vasaláshoz derűt kívánok, köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy elővegyem. Most pirkad, lassan már látom a folyót is, koszorú még nincs, béke és csend van, egyetlen gyertya ég - ünnepvárás, és emlékezés drága apámra, s családom azon férfitagjaira, akik az András nevet viselik. Rövid versemmel kívánok áldott készülődést: https://partfal.blogspot.com/2025/11/a-feny-jele.html
VálaszTörlésMárta, nincs azzal bajom, ha valaki jogos kritikát fogalmaz meg felém! Az irigységgel nem tudok kibékülni, ami süt a szavaiból. Ha még butasággal is társul, na attól kidőlök...
TörlésMindenkiben van egy egészséges irigy érzelem (én pld. az unokàzós nagyikat irigylem, de nagyon😍)
Köszönöm a versed! Tovább viszem, forrás megjelöléssel.
Ugyanígy érzek én is, mint ahogy leírtad. Csodáltam is, hogy a hozzászólásokat lezártad a spanyol útnál, de nem gondoltam a miértjére. Ne add fel! Sokan várjuk a beszámolóid, szeretjük az írásaid, nagyon hiányoznál! Irigy, rosszindulatú emberek mindig voltak és sajnos egyre több van. Sajnálom őket, mert lelkiszegények.
VálaszTörlésGyönyörű virágaid vannak még mindig. A tátika nálam is szinte jobb formában van mint nyáron volt.
A karácsonyi készülődést én is csak tervezem, de valahogy nem jutok odáig, hogy előszedjem őket (nem időhiánya miatt)
Összetett volt akkor a problémám. Fáradt voltam, sok mindennel elmaradva, kapkodva nap nap után és jött egy komment, szóval akkor úgy gondoltam: ölég vót☺️
TörlésAhogy oldódtak a dolgaim, úgy higgadtam le.
Kíváncsi vagyok, meddig maradnak meg a virágok!?
Ma ügyesnek kiálltottam ki magam, mert eljutottam a vasalóig és kivasaltam a terítőket és a koszorú is előkerült☺️🤭