...kőkemény hét után, ezermillió tonnás kő esett le a lelkemről, szívemről. Ma végre jól alszom öt hét után, nem vergődöm át az éjszakát tépelődve, "mi lesz ha..." és sírva ájulni be reggel felé az alvásba, mikor már majdnem kelni kellett, hogy aztán zombiként teljenek a napjaim. Megtanított sok mindenre ez az öt hét, nem mondom, hogy erőssé tett, mert nem. Jól vagyok, az a lényeg. Lezárom ezeket a napokat magamban. Túl vagyok rajta. Sok(k) volt.
Nem akarok szeretnék róla beszélni többet.
Orulok, hogy minden rendben lett...mostmar csak keszulj a turakra Orsika, arra gondolj es kisimul a lelked is:) Puszi es nagy oleles..a Foldid:)
VálaszTörlésNagyon köszönöm! 🤗😘 Ment az ölelés innen is 🤗
TörlésA legfontosabb, hogy túl vagy rajta és megnyugodtál! Ez természetes, hogy nem akarsz beszélni róla, jobb lenne elfelejteni. Nem tudom ugyan, hogy mi viselt meg ennyire, de bármi is volt az, isten adjon erőt hozzá, hogy örökre elfelejtsd!
VálaszTörlésKöszönöm Margó! 🤗 A zárt blogban majd lehet írok róla.
TörlésGyöngyvirág Kata, köszönöm, hogy írtál! 😘ölellek 🤗
VálaszTörlés