2025. szeptember 13.

Azért

... még így, évtizedek múltán is meg tud zökkenteni az, amikor rég meghalt kicsi lányom sírjához megyünk a temetőbe. Most lenne 15-én a születésnapja.

Máig előttem van kicsi teste, ahogy az inkubátorban fekszik csövekkel tele. Sűrű, fekete haja, pici kis talpacskája, csepp testére még a legkisebb pelus is nagy volt. Két napos császározott hasammal vonszoltam el magam a szülészetről a gyermekklinikára, ahol nagy szájhúzogatások árán engedtek be bennünket a férjemmel. Akkoriban még nem volt ennyire lazán kezelve a baba-mama dolgok sem, nem engedték, hogy a kicsi egy szobába legyen az anyukával. Emlékszem a kínra, mikor hozták a többieknek a babájukat 3 óránként, csak nekem nem... én meg egyedül, tehetetlenül, befelé ordítva a fájdalomtól, bánattól, hogy nem lehet velem a gyermekem. Megölő ellenségemnek nem kívánnám azt az érzést. Aztán mikor hazakerültem, telefonunk sem volt, az utca végére mentem a telefonfülkébe, érdeklődni a gyermekemről, mert nem lehetett bemenni, koraszülött részlegen volt, sok kicsi baba közt az inkubátorokban. Elmondhatatlanul fájt, hogy soha nem tarthattam a karomban. Életének 3 hete alatt háromszor láthattam, a háromból egy már az volt, mikor a kicsi, hófehér koporsóban megsimogattam pici, békés arcocskáját. (úristen, ezt soha nem lehet elfelejteni... 😭😭) 

Megkérdezték mikor angyalka lett, hogy el akarjuk e temetni vagy a klinikán hagyjuk? Nem is értettük a kérdést, de biztos van/volt olyan, aki otthagyta. Mi nem tudtuk volna megtenni, ha 3 hétig is, de a miénk volt, én hordtam a szívem alatt 33 hétig, a mi vérünk folyt az ereiben. Egyszer azt mondta egy ismerősöm, ő azért született/jött a földre, mert az volt a feladata, hogy a testvéreinek előkészítse az utat, hogy velük már minden rendben legyen. És teljesítette a feladatát, mert spontán szüléssel, makkegészségesen jöttek világra a hugocskái.

Az biztos, hogy amíg mi élünk és ki bírunk menni a temetőbe, a sírja gondozva lesz, az emléke meg örökké velünk, a szívünkben él.


Bocsánat, hogy szomorú dolgokkal jöttem mostanában, de ez is hozzám tartozik.... 


8 megjegyzés:

  1. Csak sírtam és sírtam veled együtt olvasás közben. Erre nincsenek vígasztaló szavak és mennyire nem igaz az most sem, hogy majd az idő begyógyítja. Ne haragudj, hogy nem tudok most semmit se írni, de hirtelen még gondolkodni se tudok, pedig szeretnék írni ide valami megnyugtatót. Jó hogy kiírtad magadból most ezt, talán kicsit segít.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál. Megviselt a tegnapi temető látogatás, újra láttam/éreztem mindent ami évtizedekkel ezelőtt történt.

      Törlés
  2. Egyszeruen van olyan, amikor egy tekintet egy vallra tett kez ezer szonal is beszedesebb.. vedd ugy, hogy tolem most ezt kaptad...nagy oleles Neked!
    (nekem is van egy ilyen pici testverem, aki 1 honapig elt Aranka a neve)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy sokszor egy szó is sokat ér. Köszönöm, hálás vagyok érte. 🤗 Az én kislányomnak Viktória volt a neve.

      Törlés
  3. Azt gondolom , nincsenek szavak....Futkározz a hideg rajtam, még ha csak hallok róla, hogy szegény szülök mit élnek át .Csak az tudja aki átélte milyen érzés...Én csak láttam , ahogy két ismerős is sajnos átélte...előttem van, ahogy zokogott mindkét ismerősöm, egyik, nem is lett többet terhes.A másik kórházba is került, ott ápolták sokáig...
    Mikor a darus képeket szoktam készíteni, mindig gyerek sírok mellett kell elmenni..., sírás kerülget... kisbabától, a kisautótóig, macitól kezdve minden gyerekjáték van a sírokon...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, ez életem végéig elkísér. Nem mondom, hogy még mindig minden nap eszemben van, de nagyon sokszor gondolok rá. A kis fekete hajú fejecskéjét látom mindig. Én akkor láttam először sírni a férjemet, nagyon nehéz férfi sírással. Tragédia volt mindkettőnknek, illetve a hozzánk tartozóknak is.

      Törlés
  4. Jaj Istenem! Fájdalom és bánat. Együttérzek.

    VálaszTörlés

Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.