... persze, hogy eszembe jutott a középiskolás almaszedés. Szeptemberben, mielőtt még nagyon belemerültünk volna a tanulásba, két hét almaszedés volt a program. Olyankor az egész iskola kivonult, ha nem is egy almatermő helyre vittek bennünket, mert a 4 évfolyam volt vagy 500 fő. Mi Kemecsére vagy Nyírtassra mentünk. Akkoriban az egész Szabolcs a jonatánról volt híres, mindenütt hatalmas táblákban volt ez a fajta. Nekünk nem volt idegen ez a munka, hisz évről évre otthon ezt csináltuk. Emlékszem, nem is volt annyira tartalék cipőm, tornacipőt húztam fel, az meg átázott mindig a reggeli harmattól. Nem emlékszem, hogy nagyon örültünk volna a munkának, de muszáj volt igyekezni, mindig megszámoltàk hány ládával szedett az osztály. Főleg a fiúk voltak lusták, akkor szedték csak, ha az oszifő a közelben volt. A buszozást külön díjaztuk, azon drukkoltunk, minél tovább tartson az út. Kajával nem nagyon voltunk ellátva, ami a koliban volt kis szegényes reggeli, abból vittünk mondjuk zsíros kenyeret, azt ettük almával. Az utat mindig végigénekeltük oda és vissza is. A sulihoz vitt a busz, onnan gyalog még jó fél óra volt a koliig, de hát fiatalok voltunk és bírtuk a strapát. Tudom, sokszor és sokat fáztam. Egyszerűen nem nagyon volt olyan holmim, amit befoghattam volna mezőgazdasági munkához. Volt egy komplett melegítő garnitúrám, abban jártam olyankor, de ha azt kimostam, már nem volt mit felvennem. Elég szegényes volt a ruhatáram az az igazság. Jó, nem jártam szakadt /koszos holmikban, de egy fél szekrényben elfértek a dolgaim, igaz mindenkinek csak annyi jutott. Meg évszakok szerint vittük, hoztuk a ruházatot otthonról. A kolisok között nem sok gazdag gyerek volt, azért is kerültünk oda, mert albérletet nem tudtunk volna fizetni. Azt is tudom, hogy soha nem fájt a fejem azért, mert nem voltam tele luxus dolgokkal. Valahogy mindig megoldódott minden, ha kabát kellett, akkor kaptam, ha cipő akkor azt is. Azt hiszem harmadikos voltam, Anyukám szerzett valahonnan egy Super Rifle márkájú farmert (akkoriban nagy divat volt) na azt hordtam utána éjjel nappal. Kaptam hozzá egy Levi's feliratú, kerekített aljú pólót, nagyon menő voltam vele 😆😆 mi boldogság volt ez nekem akkor!! fogalmam sem volt, honnan vette Anya, azt boltban nem lehetett még kapni. Szerintem a fél fizetése ráment akkor, de olyan boldog voltam, hogy fel sem fogtam mit tett meg értem. Hogy mennyire menő volt akkoriban egy farmer cucc, csak vágyakoztunk utána, egy fiú osztálytársamnak Amerikában élt a nagybátyja, az küldött neki nadrágot, dzsekit és én mindig elkunyeráltam a dzsekit tőle, azt mondtam fázok, ő meg lovagias volt, szóval akkor egy ideig nagyon menőnek éreztem magam.
Mai szemmel nézve meg visszaemlékezve, szegények voltunk, de valahogy mégsem éreztem sosem hiányát semminek. Egyszerűen nem voltak az embernek nagy igényei, elfogadtuk a helyzetet úgy, ahogy volt.
Na, hova keveredtem megint az ezer éves emlékű almaszedéstől, amit egy fekete-fehér fotó váltott ki belőlem...
Mas vilag volt, amiben meg a ruhaknak is celjuk , ertelmuk volt..az unneplo ruhanak, a hetkoznapinak..ma mar szinte nincs is igazan kulonbseg. Nem volt szamszerint ennyi mindenunk de megis mindenunk volt.
VálaszTörlésMinket tulipanhagymat vittek el szedni...ment elottunk a gep, kiforgatta, a por, mocsok szallt az arcunkba, , a szankba...megfaztam, orvoshoz mentem, akinek el kellett meselni az egeszet..magabol kikelve mondta, ki volt az az allat aki ilyen munkara vitt bennunket, mi lany iskola voltunk:)
A Jonathan alma izere illatara meg igy olvasva rola is emlekszem:)
Nem nagyon törődtek akkor azzal, hogy fizikai munkára vitték a gyerekeket, annak örültünk a legjobban, hogy addig sem kellett tanulni😆
TörlésIgen, régen volt az ünneplő ruha meg a hétköznapi, nem keverték a kettőt. Megvolt mindennek az ideje, funkciója.
A jonatán alma máig a legkedvesebb számomra 😍
A mi korosztályunknak is kijutott az almaszedésből is. Voltunk szilvát szedni is, ami külön élmény volt, mert a fiatal, jóképű agronómust, aki felügyelt bennünket, nagy élvezettel dobáltuk meg a fáról túlérettel. Mi még kukoricát törni is voltunk...... lehetne erről is mesélni.
VálaszTörlésValóban nem éreztük magunkat szegénynek a kollégiumban sem meg az iskolában sem, pedig a város legelitebb (ez nem dicsekvés akar lenni) gimnáziumába járhattam. Ezen nekünk sokat segített a kötelező iskolaköpeny viselése is. Régi szép idők! És most komolyan mondom, hogy sokkal boldogabb, nyugodtabb életünk volt.
Nekünk női "felügyelőnk" volt az almásban, ne tudd meg, hogy a fiúk mit műveltek ha odajött, szekálták rendesen, de meg is érdemelte, mert nagyon undok volt velünk.
TörlésPont az jutott eszembe, hogy kötelező volt az iskolaköpeny, ápolt és eltakart, nem volt amúgy sem divatozás. Nekem nem volt semmi bajom a köpennyel, akkoriban már csinosakat lehetett venni, nekem az egyik búzakék volt, fehér gallérral😊
Ó annyira jól leírtad K
VálaszTörlés😊
TörlésEmlékeket idézel bennem, a mi szüreteinket és gesztenyeszedéseinket, amit az osztállyal tettünk meg. Busszal vittek ki minket a munka helyére, és ott mindenki vérmérsékletének, szorgalmának vagy éppen lustaságának megfelelően dolgozott. A fiúk kalapban jelentek meg, az édesapjuktól, nagyapjuktól szerezték be, és mi is énekeltünk az oda- és visszaúton.
VálaszTörlésRuhák? Nem volt farmernadrágom, csak negyedikban, akkor sem igazi, márkás darab. Csak vágytam rá. Az iskolaköpeny jó megoldás volt, és én is szerettem. Volt többféle is nekem, és jótékonyan takarta az alatta lévő ruháimat.
Úgy látszik akkoriban nyugattól a keleti végekig minden iskolást vittek társadalmi munkára😊 kinek milyen jellegzetesség volt a tájegységén, azt szüreteltük😊 nem volt az rossz, ha belegondolunk, most is jó visszaemlékezni rá.
TörlésMi is voltunk, almát szedni, de tavasszal metszeni is.. Igaz én csak egy napot, mert totálos lett a kezem az ollótól így felmentést kaptam...Nekünk volt munkásruha, hisz mezőgazdasági suli(disznövény kertész, zöldségtermelő, állattenyésztő, és vadász osztály) járt ebbe a suliba, ami kollégium is volt. Szombathely-Oladon
VálaszTörlésAz almás a határ szélén volt, de át kellett lépni a határt is, a buszon megszámoltak bennünket, majd tovább mentünk, de magyar oldalon szedtük az almát..(Csepreg) Nem tudom mennyire érthető...(határ övezetbe voltunk)Osztályoztuk is az almát...Nekünk nem volt igazi öröm, mert tanítási héten volt az alma szüret..( egy hét tanitás, egy hét gyakorlat volt).Nyáron meg mindenki a saját szerződéses cégénél dolgozott, gyakorlatin, igy nem kellett kukoricát törni, meg kapálni..Én a pécsi Kertészeti vállalatnál voltam gyakorlaton nyáron.. Az sem volt egy nagy vakáció...
Tényleg az egész országban divat volt ezek szerint a gyerekek őszi gyümölcs szedése. . A mai tanulokat nem hiszem, hogy rá lehetne ilyenre beszélni, mert sérülnének az emberi jogaik. Persze, ez csak irónia, de nincs is már ilyenre szükség, hisz a gyümölcs ültetvények területe minimálisra csökkent. Régen az egész Szabolcs az almától illatozott így ősszel, manapság már ott is nagyon kevés van. A tesómnak 700 fája volt valamikor, most egy sincs...
TörlésEzek aszedéesek élmények voktak, akárhogy is. Azon gondolkodtam ősszel mit szedtünk, de Villányban szőlő lehetett.
VálaszTörlésVillányban csak az lehetett, szőlő. Mi egyszer szedtünk szőlőt valahol Tokaj környékén, majd odafagytunk a tőkékhez, olyan rossz idő volt ránk.
TörlésEgyébként meg igaz, jók voltak azok az almaszedések.