Ma

... elmentünk a Farmer expora, az Agrártudományi Egyetem területén van/volt. Valamikor nagyon régen voltunk utoljára, még kicsik voltak a gyerekek. Jól elbámészkodtunk ott, vettünk hajdina mézet, ( hajdina méz másik neve: pohánkaméz. Ez a méz sötét színű, jellegzetes, erőteljes, enyhén diós, malátás ízű és illatú. Kiemelkedő antioxidáns- és ásványianyagtartalma miatt kedvelt a mézek között, különösen az érrendszeri problémák, a sejtvédelem és az immunrendszer támogatása terén)meg érmelléki vegyes mézet. 

Meg vettünk különböző ízesítésű tormát meg zakuszkát. Még az a szerencse, hogy azt mondtam: semmit nem vásárolunk... Jól elfáradtam a toporgástól, mert azért mindent nézzünk már meg, ha ott vagyunk. Imádtam az apró pipiket, kiskacsákat, persze hogy a gyerekkorom jutott egyből eszembe. Mindig volt kiscsibe, Nagymamám ültetett kotlóst, 20-25 tojást raktak alájuk, attól függött mekkora volt a tyúk. Nagy vesszőkosarat teleraktak szalmàval, a mélyedésbe szépen belepakolták a tojást és mehetett rá a tyúkocska. Befőttes üvegben raktak elé vizet meg kukoricát, de emlékeim szerint nem nagyon ettek akkor a tyúkanyók. Mindig nagy izgalomban volt Nagyim, hogy vajon hány fog kikelni és hány fullad bele (így mondták) Aztán azok az aprócska kis pelyhes csodák, óh, de szerettem! Kezembe fogtam és beszéltem hozzá, odatartottam az arcomhoz a kis puha testüket, imádtam! Ugyanúgy a kislibákat, kiskacsákat is😍 ahogy nőttek a kacsák, libák, nekem kellett csalánt (akkor úgy mondtuk: csilánt) szedni, Nagymama összevágta apróra, összekeverte darával, kicsit megvizezte, nahát! úgy ették majd megfulladtak tőle. Estére meg én voltam a libapásztor lány 🫣🫣🤭 kihajtottuk a libákat az árokpartra és vigyázni kellett rájuk, hogy ne menjenek ki az utcára. Úgy szerettem nézni, ahogy teleették magukat, a begyük féloldalra hajlott, szó szerint nyakig jóllaktak. Amikor behajtottam őket, le kellett takarítani a járdát, mert ugye a liba nem nézte hová piszkol. Nem éreztem tehernek ezt a pásztorkodást, mert estére már kiültek a felnőttek is a lócára és hallgattam miről beszélgetnek ☺️ utána meg játszottunk az utcabeli gyerekekkel. 

Szóval élmény volt látni rengeteg szép állatot: kecskék, birkák, tehenek, lovak, gyönyörű szürkemarhák, különleges csirkék, libák, kacsák. Sok fajta mezőgazdasági gépcsodát irtó sok millióért, némelyikről azt sem tudtuk mire való 🤭

Eleinte nem is akartam menni, de végül nem bántam meg, egy csomó ismerőssel is találkoztunk, kicsi ez a város 😆

Egy kis részlet az Agrárról. Szép annak az egyetemnek a parkja. 

Kis picike, nagyon szomorúan feküdt ott

Szürkemarha növendékek

Annyira szép kis pofájuk van😍

A kendermagos pipik, Nagymamám imádta ezt a fajtát 

Mérges pulyka, gyerekként direkt bosszantottam otthon, hogy felfújja magát 🤭a húsát nem szerettem, ma sem... 

 

❤️

❤️

... Ez már az új Városháza előtti park virágai

Nagyon szép most.