2024. július 17.

Nézem

... itt a blog oldalsávjában az idézetet :

"Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született." Tamási Áron

Ezt úgy fordítanám le most magamnak, hogy az ember örökké oda vágyik vissza, ahol felnőtt... 

... mert mit lehet arra mondani, hogy pld. ma reggel jelzett a villám detektor és a térképre ránagyítva nem az érdekelt hol villámlik, hanem megkerestem az Anyukám házát és megint (mindig) csak fáj a gondolat, hogy soha többé nem mehetek haza.




5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Jóval többet éltem már itt, mint a falumban, de mégis visszavágyok. Annyi jó van benne, hogy ott él a drága testvérem és hozzájuk mehetek.

      Törlés
  2. Anya telefonszáma még mindig benne van a telefonomban, képtelen vagyok kitörölni. Odáig már elértem, hogy reggel fél hétkor nem nyúlok a telefon után, hogy felhívjam.

    Hétfőn beszéltem az egyik nagynénémmel, mindig hozzá menekülök, ha már nagyon nagyon hiányzik Anya. Ő pont olyan, mint Anyukám volt, csak a szemük színe különbözik.
    Életem végéig hiányozni fog.

    VálaszTörlés
  3. Az idő megsegít, ateltem, de a sajgás mindig veled marad

    VálaszTörlés

Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.