Alig

... tettem ki a tegnapi meleg miatt nyafogós posztomat, szembe jött velem a neten ez a fotó:

Nagymamám még mesélt róla, hogy bizony kézzel arattak anno, micsoda munka volt az Istenem! belegondolva mai szemmel, ésszel elképzelhetetlen. Még ő is járt markot szedni (így mondta) és milyen halálos fáradt volt estére, hogy délben ledőltek egy fél órácskára valamelyik fasor árnyékában, annyi volt a pihenő. És nem egy napig tartott, hanem míg le nem arattak. Menni kellett, mert szüksége volt a pénzre vagy a terményben kiadott jussra. Vég nélkül a napon, kemény fizikai munkával és mikor hazament, még várta a ház körüli összes teendő, főzés, mosás stb. 

Manapság is megvannak azért a kemény munkahelyek. Pont láttam az útépítő munkásokat,  szinte feketére barnulva a bőrük, a forró bitumennel dolgoznak, hát emelem a kalapom előttük! Vagy az építőiparban dolgozó valamennyi szakma, a vasszerelők, a kőművesek, az ácsok, tetőfedők. A kukások, őket sem irigyli senki. A pékek az isten tudja hány fokos kemence mellett állva, a tűzoltók, ha vonulnak a talpig védőcuccban... sorolhatnám még, akik mind helyt kell hogy álljanak, mindegy hány fok van, nem nyafoghatnak. 

Úgyhogy csak erre kellene gondolnom és csendben maradnom. 

De... folyton hűvös, koraőszi reggelekről ábrándozok... 🤔

Felakasztottam egy napvitorlát a terasz oldalfalára, mert annyira tűz a nap, hogy elviselhetetlen. 

Egy olyan teraszon ennyi a hőmérséklet, ahonnan már órák óta elfordult a nap. Nem nagyon szeretnék most ott capuccinózni😄