A hétvége

 ... per pillanat most egyedül telik itthon, a férjemnek el kellett utaznia, talán dél körül ér haza. Aztán délután kettőre meg megyünk slambuc főzésre egy túrás barátunkhoz meg jönnek még jó páran. Régen találkoztam velük, négy túrát ki kellett már eddig hagynom a térdem miatt, de a jövő héten megyek, a pünkösdi hosszú hétvégén Szlovákia, Lengyelország déli része stb., nem érdekel, most már megpróbálom. El tudok már engedni sok mindent (és sok mindenkit) de ez nagyon hiányzik. A mozgás, a természet, a társaság. Nem tagadom azért van bennem egy kis irigység, olyannyira, hogy egy ideig nem is akarom/tudom megnézni a többiek fotós beszámolóit a csoportban, mert nem voltam ott, nem én láttam. Nem is irigység, szomorúság. Pedig ahogy telik az idő felettem, rá kell jönnöm, hogy semmi nem olyan, mint akár pár évvel ezelőtt is. Tegnap azért kimentem a Nagyerdőre villamossal, de hazafelé már gyalog jöttem. Összevissza 8 km-t gyalogoltam, bolyongtam az erdőben, a stadion körül stb. Itthon ez azóta a legtöbb, mióta vacakol a térdem. Úgy recseg, kattog, hogy rossz hallgatni. Sík vidéken nincs is baj, majd meglátom azért a hegyekben hogy viselkedik, főleg az ereszkedésnél. Röntgenezték, nézegették, injekciózták, de ugyanúgy nem tudok, illetve leguggolok ugyan, de óvatosan és a felállás sem villámgyors...hááát... kopik, recseg, ropog már minden az emberen. Nem vagyok fiatal, el kell(ene) fogadnom. Az a baj, hogy a fejem, a gondolkodásom, az érzetem megállt valahol 35-45 év körül :D

 

Pont a múltkor volt, hogy lenéniztek a rendelőben ahová injekcióra járok, egy asszisztens, aki nem sokkal lehetett fiatalabb, mint én, szóval minden szőr felállt a hátamon a mondattól. Bent a rendelőben aztán azzal kezdtem, tökéletesen tisztában vagyok az éveim számával, de azért ha megkérhetem, szólítson csak simán XYné-nek és nem XY néninek. Hebegett, habogott, de azért nem mondta, hogy bocsika, (sicc) rendben van. Ha elérem, hogy 70+ vagy 80+ leszek, nénizhetnek, de addig nem.

 

 A fotók a Nagyerdőn készültek séta közben. Nagyon szépek voltak a fények, a fotó közel sem ad vissza az élményből.

ilyen gyönyörű pünkösdi rózsát még nem láttam!

kacsa mama a kicsikkel, annyira aranyosak voltak

"Nincs nap, hogy ne gondolnék bele

mennyi minden volt, ami eljuttatott ide.

Hála azoknak, akik hittek, akik éreztek,

s azoknak is hála, akik ezért gyűlölnek."

(részlet Papp Ádám: Számadás c. verséből)